Az Árpád-kori eredetű, magyar falu templomáról az első írott források a 14. századból maradtak fenn. Magát a templomot a tatárjárás után építették, védőszentje Árpádházi Szent Erzsébet. A 15. században gótikus stílusban átépítették, bővítették, így többek között új szentélyt kapott. A reformáció idején a reformátusok szerezték meg, de 295 éve, 1724 óta ismét a katolikusoké lett. A templomot 1724-ben és 1806-ban felújították. Az 1838-as átépítése során külseje jelentősen megváltozott.
A templomot kőfal veszi körül, ezen át belépve jutunk be az egy hajós, nyugati tornyos épületbe. A szentély a nyolcszög három oldalával záródik, egykori keresztboltozatának bordáit a 19. századi átépítés során lefaragták. A szentély boltzárókövén, illetve a hajó északi és déli falában levő síremlékeken a Mikola család címere látható. Szerencsésebb sors jutott két gótikus, mérműves ablakának, amelyeket meghagytak az átalakítók. Középkori eredetű továbbá a szentély déli falának ülőfülkéje, a hajó déli oldalában található íves, pálcatagos – ma már befalazott – ajtó,valamint a szintén a déli falban lévő címerpajzsos sírkövek.
A torony a 19. században épült a templomhoz, gúlasisakkal záródik. Két harangja szintén a 19. századból való. A templomhoz északról sekrestye épült.
Napjainkban a kolozsvári Szent Mihály plébánia látja el, minden második vasárnap 12 órától celebrálnak szentmisét.
