Vasárnap volt a Szentháromság tiszteletére felszentelt kolozsvári Piarista templom búcsús főünnepe. A szentmise főcelebránsa László Attila főesperes-plébános volt, akivel együttmisézett Fábián László plébános, kórházlelkész; Kovács Árpád kisbácsi plébános; Orbán Szabolcs ferences házfőnök, egyetemi tanár; Székely Dénes kanonok, plébános, egyetemi tanár; Szőcs Csaba plébános, a Verbum Keresztény Kulturális Egyesület igazgatója; Takó István plébános, egyetemi lelkész és Vizi Zakariás esperes-plébános, valamint Jánossi Imre és Popesc Mihăiță Cristian segédlelkészek. A főcelebráns asszisztenciáját a nemrég diakónussá szentelt Olasz Béla, Küsmödi Csongor és Miklós Szilárd, valamint Szabó Mihály-Csongor gyakorlati éves kispap alkotta.
A meghívott ünnepi szónok, Olasz Béla diakónus beszédében hangsúlyozta: a keresztény tanítás szerint a Szentháromságként létező Istenen belül kapcsolódik az Atya, Fiú, Szentlélek összeelegyíthetetlenül, mégis szétválaszthatatlanul. A három személy között teljes elfogadás és szeretet létezik.
A Szentháromság személyei összekapcsolódnak, tehát Isten a kapcsolatok istene, aki kapcsolódni szeretne hozzánk is, lehajló szeretetével, irgalmas jóságával és szelíd megértésével. Ha befogadjuk és megéljük a Szentháromság szeretetének titkát, akkor életünk nemcsak virágba borul, hanem szeretetválasszá válik, mert szeretettel válaszolunk az isteni szeretetre. A Szentháromság belső életét a teljes elfogadás és bizalom jellemzi. Isten nagyfokú elfogadással és bizalommal tekint ránk, gyermekeire. Ránkbízza a mellettünk élő embert, a teremtett világot, az örömhír továbbadásának nemes szolgálatát. Az ingyenesség átjárja a Szentháromság belső életét: Jézus felfedezi számunkra a Mennyei Atya teremtő szeretetének eredendő ingyenességét, mindezt pedig a Szentlélekben teszi. Valahányszor, amikor döntünk arról, hogy kilépünk az önmagunk körüli forgás világából, akkor Isten ingyenes szeretetének jeleivé válunk. Mert ilyenkor feltárul előttünk életünk igazi lényege: a valakiért, valamiért való lét, a másik felé forduló élet, amelyet gazdagon jellemez az ingyenes, szabad, örömteli önajándékozás. Ha megértjük és megéljük a Szentháromság dinamikus harmóniáját, akkor titkon a Szentháromság szeretetközösségének tanúi és hordozói leszünk, mert a szeretet és a bizalom az, amely életben tart mindent és mindekit. Ezért akarjunk a Szentháromságban gyökerező életet élni, hiszen ezen múlik az életünk. A Szentháromságos szeretet él és éltet minden barátságot, minden szerelmet, házasságot, családot, közösséget és legvégül engem és téged – vallotta a szónok.
A liturgia végén Takó István egyetemi lelkészi minőségében rámutatott, hogy a templomok a jó Isten jelenlétéről tanúskodnak a világon. Tanúi annak a ténynek, hogy a Szentháromság itt van köztünk. Egészen közel szeretne jönni hozzánk a bűneink, gyarlóságaink ellenére. Ez a piarista szellemiségtől átitatott egyetemi templom fogadta/fogadja be az ifjúságot a Szentháromság dinamikus, éltető közösségébe. Köszönetét fejezte ki a fősperes-plébánosnak a bizalomért, aki a sokféle közösség között megpróbál az egység munkálója és gondozója lenni mind az egymás közötti, mind a nagy Egyházzal való kapcsolatában is. Megköszönte legfőbb munkatársának, Ferenc Emese pasztorálasszisztensnek a kitartását, hűségét és a segítő munkát, ötleteit és a felvállalt megvalósításokat.
A szentmisén a Szent Mihály-templom Szent Cecília kórusának és zenekarának tolmácsolásában elhangzott Wolfgang Amadeus Mozart: Missa Sanctissime Trinitatis műve, vezényelt Potyó István karnagy, tanár; a zenekarvezető Vincze Dallos Csilla volt. A kántori szolgálatot Márton Szabolcs és Geréd István végezte.
A Szentháromság éltető és megtartó kegyelme és fényessége ragyogta be a templomot (Cziple Hanna-Gerda fotója)
