Nem most jött, már jó pár éve közöttünk él német állampolgárként, meg is tanult becsületesen románul. Nyelvérzék tekintetében már most elmondható, hogy nem lesz rá panasz. Nagy fába vágta a fejszéjét, nem ülhet tétlenül a városvezetői fotelben. Sokféle fotel létezik, a legtöbb kényelmes, de a temesvári elöljárói bútordarab biztos nem az. Még jóformán el sem kezdte polgármesteri mandátumát, Dominic Fritznek máris leckét kellett tanulnia. A liberális párttal igyekezett megállapodni, de a bizánci tárgyalási stílus kifogott a polgármesteren és a sajtó munkatársain. Be akarta jelenteni, hogy megállapodott a szabadelvűekkel a városi és a megyei önkormányzatban való együttműködésről. Koalíciót remélt, már minden elő volt készítve, az újságírókat is értesítették, csakhogy a liberálisok öt perccel a várva-várt bejelentés előtt eltörölték három nap tárgyalási munkáját és kifaroltak az új polgármester mögül. Fritzet igen kényelmetlenül érte a pálfordulás, és nem rejtette véka alá csalódottságát, de főleg érthetetlenségét. Feltételezhetően ez utóbbi volt nagyobb, hiszen a távoli német honban szocializálódott városvezetőnek otthon bizonyára nem volt dolga ilyen fordulatos népséggel. Úgy tűnt, hogy minden rendben van, már a golyóstollát is elővette, hogy aláírják az egyezményt, mire tárgyalópartnerei mindent felrúgtak – dohogott a pórul járt Fritz. A magyarázat csak annyi volt a liberálisok részéről, hogy nem tudják képviselni azt, amiről az elmúlt három napban tárgyaltak. Remélhetőleg, lesz aki elmagyarázza a Bürgermeisternek, hogy új hazájában mindez belefér még az etikettbe, a tárgyalási kultúrába. Sokat kell bővítse tudását a tág értelemben vett kulturális szokásokról, hogy eredményesen vezesse a várost. Még nem edződött meg, de elvégre új terepen van, idegenben játszik. Időre van szüksége. Első tanulópénzét megfizette. Csak remélni tudjuk, hogy hű marad otthoni kultúrájához, nem tanul bele a fordulásokba, így választóit nem fogja cserben hagyni a nehézségek ellenére sem.
