Vallomások a 2024-es EKE-rendezvényekről
Megjelent a Szabadság és az EKE – Kolozsvár 1891 turistamelléklete, az Erdély 2025. januári számában.
• A Vasvári Pál-kerékpártúrán az első két befutó hamarabb Bánffyhunyadra ért, mint a pontozók (mi). Útközben próbáltuk az útbaigazító nyilakat begyűjteni, a versenyzők pedig megelőztek. Nagyon jó teljesítménnyel tekertek célba!
• Nagyon örvendek, hogy kezdeményeztük annak idején a Kós Károly-teljesítménytúrát, olyan jó kezekben van, amíg egészségünk kitart, szeretettel várjuk a részvevőket.
• A zsíros kenyér minden évben felejthetetlen. ❤
• A Jókai-túra utáni felszabadult hangulat Torockón minden évben emlékezetes, akár túrázó, akár önkéntes vagyok.
• Végre eljutottunk Torockóra, igaz nem gyalog, hanem kocsival Várfalváról.
• Egész túra alatt Bogit azzal szívatták, hogy nem biztos, hogy megéri a 10 évet.
• Végre jutott a bográcsgulyásból, jóllaktunk.
• A születésnapomat a túrán ünnepeltem, Várfalván meglepetéstorta várt.
• A Kós-túra jelölésen frissítővel vártam a nagyon megszomjazott résztvevőket.
• „Kultúrcseppeket” szórtam a kirándulásainkon.
• Szuper volt a Vándortábor.
• Jókai-túra. Áztunk rendesen.
• A résztvevőkkel való vicces szóváltások.
• Amikor a Jókain legelőször segítettem.
• Túri-hasadék túra.
• Bánffy-túra, Jókai-túra.
• Kós Károly-túra.
• A gyereksíverseny, amelyen a lányom részt vett.
• Először önkénteskedtem a Jókain.
• A Kápolnás-tetőre felmenve még volt oxigénem.
• Szuper élmény volt önkénteskedni és kirándulni!
• Nagyon jó élmény volt, amikor az emléklapokra írtam a résztvevők nevét.
• Élmény, hogy ott lehettem, szeretettel hasznossá tehettem magam egy közösség érdekében.
• Amikor résztvevő voltam a túrákon, láttam, milyen ügyesen van minden megszervezve, és amikor szervező lettem, még jobban megkedveltem a csapatot.
• Felejthetetlen, ahogy érkeztek a kiszáradt, elfáradt gyalogosok, biciklisek!
• Élmény volt a Jókai-teljesítménytúrán, Várfalván a sok gyerekkel induló család.
• Tetszett a patakon való átkelés a Bánffy gyalogostúra végén, lehűsítettük a lábainkat.
• Nagyon ködös időben indultunk Kolozsvárról a Kis-Magurára, ahol különleges idő fogadott, gyönyörű napsütés, alattunk minden ködben, mintha repülőről néztünk volna le.
• A többnapos torockói túrán, egy kisebb magyarországi csoporttal kerültünk össze, ahol mindenki nagyon jól érezte magát a túrák alatt.
• Számomra különleges volt az idei év, mivel tavasszal, Kardos Zalánnal együtt, megszerveztük az első EKE-túránkat a Bedellőre. A túra nagyon családias hangulatú volt, csak ismerősök vettek részt rajta, ami csak növelte az izgalmunkat.
• Ez lesz az első, amelyre eljutunk, úgyhogy, majd utána mesélek. Amúgy vicc ide, vicc oda, idén a nyomtatnivaló anyagok időben átjöttek, és nem volt annyira meredek helyzet, de lehet, már a múlt évben is így volt, csak mi nem vettük észre. Köszi!
• A Jókain találkoztam egy román házaspárral, akiket Tóthpál Tamás szervezett be a teljesítménytúrákba. A hölgy nagyon dicsérte a teljesítménytúrákat, nagyon ízlett neki a zsíros kenyér is, azt mondta, milyen jó, hogy szervezzük ezeket a rendezvényeket és ki tudnak mozdulni a természetbe a férjével.
• Mint pontozó bíró, felejthetetlen élmény, amikor a gyerekeket háton hordozva beérkeznek a célba a családok.
• Az EKE Erdély tájain mellékletéről van vicces emlékem: az egyik cikkben az akkori szerkesztő, Kerekes Edit alcímváltoztatást javasolt, megírta a szöveget chaten, valahogy így: A következő alcím jelenjen meg, stb... Sajnos az alcímmel együtt Edit teljes instrukcióját sikerült bemásolni. Másnap, a lap megjelenéskor foghattuk a fejünket.
• Vicces, hogy soha nem tudok eljutni egy rendezvényre se, de ígérem, hogy ha egyszer sikerülni fog, akkor az felejthetetlen lesz.
• Minden „Mesél az EKE” felvétele nagyon kellemes élmény, alkalom arra, hogy új, kedves embereket ismerhessek meg személyesen is.
• Nagyon jó élmény volt, amikor a Jókai-biciklitúrán való önkénteskedés után átmentünk Torockóra és találkoztam Kasza Izabellával, aki nagyon kedvesen üdvözölt, felébresztette bennem az EKE-táboros emlékeket.
• Idén a Jókain az egyik mikrobuszban öltöztem át indulás előtt, és utána ettünk finom zsíros kenyeret hagymával, és beszélgettünk Pethő Dórival. Számomra felejthetetlen kedves emlék marad.
• Nagyon jót beszélgettünk Várfalván Kovács Andrással, és ugyanott találkoztam Molnár Cecília Norvégiában élő volt osztálytársammal, akit 40 éve nem láttam élőben, csak a közösségi médián keresztül. Cili nem ismert fel, pedig az igazi nevén szólítottam, mert ő „álnéven” túrázott…
• A Bánffy-túrán pontbíróként az utolsó csapattal együtt jöttünk le a hegyről, 2 apa és 2-3 gyerek. A gyerekeket nem lehetett kordában tartani, mindent felforgattak, mindent megnéztek, míg az utolsó 100 m-hez nem értünk. Akkor a lábukat mintha kikapcsolták volna, járni többet nem tudtak, sem mozogni, így az apjuk hátán kellett végül befejezniük a túrát.
• A Kós végén, egyik hosszú gyalogos résztevő azt mondta (vicces hangnemben, nem sértően), hogy itt a szervezők mind szadisták, akik megszervezik ezeket a nehéz túrákat, amiket ők nem járnának végig, aztán autóval járkálnak és nézik, hogy szenvednek a résztvevők. 😂
• A Jókai-emléktúrán, Marci fiammal és Judit lányommal pontbírók voltunk az Unirea sporttelep ellenőrző pontnál, de miután az összes kerékpáros átment az ellenőrző ponton, úgy döntöttünk, hogy mi is a csapat nyomába eredünk, nálunk voltak a kerékpárjaink. Sajnos az egyik kerékpár meghibásodása miatt előbb viszont haza kellett mennünk, és csak kerékpárcsere után tudtunk indulni. Az Adrenalin park ellenőrző pont már bezárt, amikor jóval a megadott idő után odaértünk, és Marci fiam nagyon el volt keseredve, hogy nem kaptunk matricát. Én próbáltam vigasztalni, ugyanakkor azt is elmondani, hogy mi nagyon későn indultunk, és több ellenőrző pont már be lesz zárva. Nagyon hajtottunk a Mikes-gerincen, és amikor a Hordós-kúti EP-hez értünk, éppen akkor indultak a pontbírók lefelé a zárás után. De amikor minket megláttak, újra elővették a matricákat, listákat, „elkönyveltek” minket, majd újra összecsomagoltak. Nemcsak nagy örömet szereztek ezzel nekünk, hanem azt is megtanultuk, amennyiben egy mód van rá, a pontbíró nem hagy „maga mögött” túrázókat, résztvevőket. Köszönjük Szilágyi András, Fazakas Ferenc, Názár Erzsébet a kedvességet és az értékes leckét!
