Megjelent a Szabadság és az EKE – Kolozsvár 1891 turistamelléklete, az Erdély februári számában.
Ragyogó napsütésben sétáltunk a gyönyörű kis kalotaszegi faluban, ropogott a hó a talpunk alatt, igazi téli kirándulás volt. Sejtésem sajnos beigazolódott, a pár napos télnek hamar vége lett, mire elérkezett a tervezett kirándulásunk ideje, nyoma sem volt már a hónak, de hát az igazi turista nem ijed meg az időjárástól. Január 30-ra az EKE teljesen véletlenül két sztánai kirándulást tervezett, más-más útvonalon, csak a vonatozás volt közös. Jó sokan összegyűltünk, ránk is kérdeztek az állomáson, hogy mi lesz ma Sztánán, hogy mindenki odamegy. Kirándulás, hangzott az egyszerű válasz. A csoport nagyobbik része – 51 fő – Szima Márton vezetésével indult gyalogtúrára Egeres felé. A kisebb csoporttal – 17 fő – a vasútállomástól 3 km-re fekvő faluba indultunk. Dagasztottuk a sarat, főleg az út elején, aztán füves részre értünk, ahol már könnyebben és tisztábban haladtunk, vidámságban sem volt hiány. A faluba érkezés előtt igyekeztünk szalonképessé tennünk magunkat. A falu református temploma éppen külső-belső felújítás alatt áll, és mint ilyenkor szokás, régészeti kutatás is folyik. Remény szerint nyár derekán már a megszépült templomot veheti újra birtokba a helyi közösség és ezt látogathatjuk meg mi is. Most a gyülekezeti házban tarják az istentiszteletet, minket is ott fogadott a helyi református lelkész, aki mesélt nekünk a falu múltjáról, jelenéről, az utóbbi években beindult turizmusról, aminek semmiképpen sem tett jót a világméretű járvány. De egyszer ennek is vége lesz, remélhetőleg újraindulhat a turizmus is. Látványosságban nincs hiány, van néhány gyönyörű napsugaras díszítésű ház a faluban, szépek a faragott, festett kapuk, a felújított egykori iskola falán emléktábla jelzi, hogy ott szervezte meg 1914-ben Kós Károly azt a farsangi bált, amelynek Móricz Zsigmond is a vendége volt, majd itteni élményei hatására írta meg a Nem élhetek muzsikaszó nélkül című regényét. A gyülekezeti házban látható a budapesti Fővárosi Levéltár 2014-ben megalkotott kiállítása, amelyet a sztánai bál 100. évfordulója alkalmából állítottak össze Kós Károly munkáiból. A templom előtt áll Kós Károly 2013. október 13-án felavatott mellszobra, Gergely Zoltán szobrászművész alkotása.
Sztána, Kalotaszeg legkisebb települése, ma már alig több mint hatvan lakosával a nyugalom szigete. Valószínűleg ezért szeretett bele Kós Károly is, és építette fel a vasútállomás közeli nyaralótelepre az eredetileg hétvégi háznak szánt Varjúvárat a múlt század elején. Csakhogy a történelem kereke nagyot fordult, a nyaralóból állandó lakhelye lett a Budapestről hazaköltözött családnak. A Varjúvár közelében áll a mai telep legnagyobb épülete, a szintén Kós által tervezett Szentimrei-villa. A faluból visszatérőben ezeket is meglátogattuk. Ettől feljebb, a Csiga-domb oldalában építette Kós Károly az 1920-as években a Varjú-tanyát, amelyet alkotóhelyként használt. 1944 októberében a környékbeliek módszeresen kifosztották a nyaralótelepet, ekkor pusztult el a Varjú-tanya is.
