December első szombatján a Dumbrava-gerincen kirándultunk. Az idő inkább őszies volt, lehullott, száraz levelek zöreje kísért utunkon kellemes zenei aláfestésként jó időt, száraz ösvényeket jelezve. Előbb a Cérna-forrást kerestük fel, onnan a Papok rétje felé mentünk tovább, a néhány éve felújított piros háromszög jelzésen jutottunk a Brüll-kilátóhoz. Nevét az EKE egykori alelnökéről, Brüll Emánuel (1884–1951) nyelvészről, a Református Kollégium irodalomtanáráról kapta. Szabó T. Attila így írt róla: „Akik ismerték Brüll Emánuelt, tudják, hogy szenvedélyesen szerette a természetet. Nemcsak a tanítási szünnapokon, sokszor hétköznap is kiment a természetbe. Tudatosan vallotta, környezetében élőszóval és ezen túl a toll meggyőző erejével is hirdette, hogy az embernek nem szabad kiszakadnia a természetből, a szellemi munkásnak meg éppen szüksége van a szabályos időközökben, ütemesen megismétlődő kikapcsolódásra mind a testi, mind pedig a szellemi rugalmasság megőrzése érdekében.” A kilátó a kolozsvári EKE-tagok egyik kedvenc kirándulóhelye volt és maradt. Valamikor barátságosabb kép fogadta az erre járókat asztallal és padokkal, most már nyomuk sincs, a jelzőtábla is eltűnt a kilátó tisztásáról. A közeli erdőben sok fát kivágtak, de most is szép a kilátás a Gorbó völgyére, a Gorbó-gerincre és Havasbükkére, balra, a gerincet borító erdőn túl a Kis-Magura hegyes csúcsa köszönt ránk. Bámultuk a jólismert, kedvelt tájat, majd visszafordultunk a Slamovics-ház tisztása felé ebédszünetet tartani a fedett pihenőhelyen.
A Slamovics-ház tisztásán
Utunkat a piros háromszög jelzésen folytattuk a Bivalyos-rét felől érkező kék kereszt jelzésig, ezt követtük az István-forrás irányát mutató tábláig. Ezen a szakaszon nincs turistajelzés, de az ösvény jól követhető. Útközben találkoztunk a piros kereszt jelzéssel, amely az Árpád-csúcsról ereszkedik a szelicsei útra és a Dumbrava-gerinc oldalát borító erdőben kacskaringózik lefelé, míg eléri a Papok rétjéről érkező piros háromszög jelzést, amely a Szent János kúthoz ereszkedik. Nem követtük a piros keresztet, hanem jelöletlen ösvényen tovább haladtunk az István-forrás felé. Az erdőben tucatnyi fa hevert a földön, szép, vastagtörzsű fákat vágtak ki, kár értük.
Elértük a forrást, a Plecska-patak hídját valamikor elmosta a megduzzadt patak vize (két patak találkozik itt, a mederben sok a gömb alakú homokkő), átkeltünk a köveken egyensúlyozva és a Szent János kút völgyében haladó aszfaltút szélén haladtunk lefelé, majd jobbra tértünk a Rejtett-forrás tisztására. Onnan a Diós-nyereg felé vettük az irányt és a Monostor negyedben fejeztük be túránkat. A hosszú hétvége és enyhe idő sokakat csalogatott a természetbe, több volt a kiránduló, mint máskor. A hőmérséklet ezekben a napokban elérte a 10–14 fokot, nem havazott és nem esett, kicsit borús, de kellemes kirándulóidőnk volt.
December a hagyományos túrák hónapja is. A néphagyomány szerint december 6-ára virradóra a Mikulás meglátogatja a gyermekeket, s ha az elmúlt évben jól viselkedtek, az ablakba tett csizmákba kisebb ajándékokat hoz. Az EKE-tagokat is megajándékozta: túraprogramunkban már hosszú évek óta szerepel a december eleji Mikulás-túra. Az idén december 6-án tartottuk Szabó János, a szerda délelőtti túrák vezetőjének szervezésében. Szokás szerint mindenki kis csomaggal érkezett, amelyeket a piros sapkás EKE-Mikulás és segédei összegyűjtöttek és a résztvevők között vidám hangulatban kisorsoltak.
Rotyog a fűszeres bor
December 9-én másik hagyományos téli túrán, a Szilágyi András szervezte borforraló túrán vettünk részt, amely már több mint 20 éves hagyománnyal büszkélkedhet. A túra a Törökvágás tetejéről, a falumúzeumtól indul a Hója-erdőn keresztül a Bácsi-torok egyik tisztásáig. Akiknek hosszú ez a gyaloglás, azok a 31-es autóbusszal utazhatnak Kisbácsig, onnan rövidebb úton érhetik el a tisztást. Mindenki hozhat egy kis üveg bort, fűszereket és cukrot a forralt borhoz, szalonnát, kolbászt sütögetéshez. A tisztáson 30-an gyűltünk össze nagyjából 11 óra felé, többnyire idősebbek. Eszünkbe jutnak ilyenkor a régi emlékek, egykori túratársak, valamikor sokkal többen gyűltünk össze itt karácsony előtt. Az idő eltelt, elrepültek az évek, van, aki már nem jöhet egészségi problémák miatt, sokan már nincsenek közöttünk a régiek közül. Szilágyi András tüzet rakott az előre összegyűjtött száraz ágakból, a parázson sült a szalonna, majd felkerült az üst is a borral. Az idő borús volt, de szerencsére eső nem esett. Kellemesen nap volt ünnepi hangulatban, beszélgetéssel és énekléssel. A decemberi napok rövidek és az órák hamar teltek, így hamarosan hazafelé indultunk: a hosszabb utat választók a Hója gerinc felé, mások az autóbusz kisbácsi megállójába.
Borforraló túra a Bácsi-torokban FOTÓK: PÁL GYÖNGYI
