A fesztiválzáró hangversenyen Rebecca Tong az est kínai származású indonéziai karmestere vezényelt. Muzikális, felszabadult mozdulataival, az emelkedett ünnepi hangulatban lévő zenekart mintegy átölelve, sikerült a művek művészi mondanivalóját a partitúrából meggyőzően elővarázsolnia. Vezénylés közben figyelmét a zenekaron belüli párbeszédekre, az érzelmi fokozásokra, a csúcspontok felépítésére a színek és hangulatok harmóniájára összpontosította, és miközben minden apró részletre figyelt, az egészre koncentrált. A Rebecca Tong által vezényelt zene- és énekkar (karvezető Cornel Groza), Andrew von Oeyen zongoraművész és az est énekes szólistáinak – Aida Pavăl-Olaru (szoprán), Duffner Melinda (mezzo), Luminița Gheorghe- Milea (mezzo), Ovidiu Șiclovan(tenor), Nicolae Ilincăi (tenor), valamint Ruben Ciungan (bariton) – művészi produkciója fergeteges sikert aratott.
A Transilvania Filharmónia a Zenei Ősz záróhangversenyén az idén nyáron elhunyt kolozsvári zeneszerző, karmester és muzikológus Cornel Țăranu (1934–2023) emléke előtt a Simfonia da Requiem című művével tisztelgett. Cornel Țăranu sajátos, mindig új utakat kereső egyedi, merész stílusú zenéjével növelte a román zeneszerző „iskola” és a kolozsvári kortárs zeneművészet európai hírnevét. Kortársaihoz hasonlóan, Țăranu műveiben is fellelhetők az Enescu-féle stíluselemek, a Simfonia da Requiemet Enescu emlékére írta halálának 50. évfordulóján. Az ének- és zenekarra íródott Simfonia da Requiem disszonáns feszültségektől izgalmas hangulatának megteremtésében a Cornel Groza által betanított vegyeskar fontos szerepet vállalt. A karzat két oldaláról a férfi és női szólamok hosszas szünetekkel szaggatott, időnként szöveg nélküli sóhaj-motívumos énekkari letétjébe helyenként bele-belehasító sikolyszerű fortissimók a mű drámaiságát mélyítették.
Ludwig van Beethoven (1770– 1827) Karfantáziájának (op.80) érdekessége a hosszabb zongora-bevezető – amit az 1808. december 22-i bemutatón maga Beethoven rögtönzött–, és az a fülbemászó melódia, amelynek rokona a későbbi örömóda dallam. Ezen az estén a Karfantázia zongoraszólóját Andrew von Oeyen német-holland származású fiatal zongoravirtuóz tolmácsolásában hallottuk. A dallamos téma csak hosszas előkészítés után csendül fel, végigvonul a fuvola-, oboa-, klarinét- és fagottszólókon, majd a zenekari tuttiban teljesedik ki, végül a Karfantázia örömüzenetét a zongora, az énekes szólisták és az énekkar együttese közvetíti. Andrew von Oeyen zongorajátékában a drámai erő és virtuozitás, a precízség, valamint a zene- és énekarral való gördülékeny párbeszédek harmonikus egységet alkottak. A közönség szerette Beethoven Karfantáziáját, és a hosszas tapsból ítélve, kedvelte Andrew von Oeyen zongorajátékát is, aki ráadásként saját feldolgozásában Massenet Méditation de Thaїs lírai szépségű dallamát szólaltatta meg költői érzékenységgel, finom színárnyalatokkal.
Beethoven Eroicájának előtörténetét valószínű sokan ismerik, de a biztonság kedvéért leírnám, hogy ez az a szimfónia, amelynek címlapjára Beethoven eredetileg Bonaparte nevét írta. De, amikor meghallotta, hogy Bonaparte császárrá koronázta magát, kiábrándultságában így kiáltott fel: „Hát ez is csak közönséges ember, semmi más! Most majd lábbal tiporja az emberi jogokat és csak saját hiúságának él. Most majd mindenki fölé állítja magát, és zsarnokká válik.” Aztán széttépte a címlapot, és a mű ezután kapta a Hősi szimfónia egy nagy ember emlékének az ünneplésére, illetve röviden az Eroica címet. Beethoven az Eroica I. tételét, amelyben annyi zenei ötlet és emberi érzés alkot harmóniát, egyszerű hármashangzat-témából bontotta ki. Wagner szerint az egész művet egy kiváló, tökéletes embernek valóban emberi érzelemvilága tölti be, amely magában foglal mindent a gyengédségtől az erélyig. A külön tételként is gyakran játszott Gyászindulóról (Marcia funebre) Szabolcsi Bence így vélekedik: „A hősét sirató Beethoven gyásza csupa élet és erő; így csak az sirat, aki nagyon érzi az élet minden ízét. Aki e mély és szoros kapcsolat révén valamiképp erősebbnek tudja magát a halálnál.” A tétel kiemelkedő szépségű megható pillanatait Haáz Bence meleg tónusú, meghatóan szomorú-fájdalmas oboaszólójának köszönhetjük. A titokzatosságból kirobbanó Scherzo-tétel friss, pezsgőn jókedvű alaphangulatával tökéletes ellentéte az előző lassú tételnek. Beethoven itt gyermek módjára játszik a különböző szólamokkal. A finálé a hősi élet, az alkotó élet szépségét énekli meg. A himnikus témában a legyőzhetetlen, sorsát el nem fogadó, meg nem alkuvó, alkotó ember szabadságvágya győzedelmeskedik, mondanivalója ma is aktuális.
Kell a zene az ember lelkének, és kellenek a Zenei Őszök! Reménykedjünk, hogy a Kolozsvári Zenei Ősz örökéletű lesz!
Borítókép: Transilvania Filharmónia
