Az elképesztő virtuozitásáról híres Roman Kim visszatérő kedves vendége Kolozsvárnak, akit ezúttal zeneszerzőként is üdvözölhetett a közönség, és aki saját tervezésű Superior (2015) nevű hegedűjével csodákat művelt, újból elvarázsolt. A koncertet a nemzetközileg elismert Alexander Gordon – aki az ukrajnai orosz inváziót követően változtatta vezetéknevét Zemtsovról Gordonra – vezényelte, aki ezen az estén brácsaművészként is kiválóan szerepelt. A számos nemzetközi díjat nyert bolgár származású angol Denitza Laffchieva klarinétművésznő – aki csupán 19 évesen nyerte el az év zenésze címet Bulgáriában – felejthetetlen élménypillanatokkal ajándékozta meg a közönséget.
A filmzene csodálatos világa a film cselekményéhez szabott érzelmeket és hangulatokat hivatott aláfesteni, esetenként különleges hangeffektusokkal „fűszerezni”, felerősíteni. Filmzenét írni nem könnyű dolog, hiszen a zeneszerzőnek filmkockáról filmkockára, a szöveg vagy a képi mondanivaló alátámasztása érdekében minden eszközt fel kell használnia. Nos, valójában a könnyednek mondott filmzene nem is olyan könnyű, sőt inkább nehéz műfaj zeneszerzőnek és előadónak egyaránt.
Howard Shore / Roman Kim: a Gyűrűk Ura – fantázia hegedűre, brácsára, klarinétra és zenekarra többrészes nagy lélegzetű muzsika, amelyben a zenekarral kísért három szólóhangszer tökéletes fantázia-mesehangulatot varázsolt elénk. Volt abban minden, ami vonzóbbá tette az amúgy is vonzó fantáziát: volt feszültség és éteri finomság, száguldás és távolba merengés, ijesztő és lírikus pillanatok, mélyvonósok „éneke”, meleg tónusú brácsa- és lírikus klarinétszóló, játékos-virtuóz hegedűszóló és hangszerek közötti párbeszéd, misztikus férfi énekhangok és magasztos finálé. Nem csoda, hogy Roman Kim ezzel a művel zeneszerzőként is fergeteges sikert aratott.
Két szimfonikus remekmű is elhangzott, amelyek híres filmek betétzenéjeként a legmeghatóbb pillanatokat kísérték. Az egyik mű Antonín Dvořák IX. Újvilág szimfóniájának második, lírikus lassú tétele volt. A szimfónia Largo-témáját William Arms Fisher (1861–1948), Dvořák egyik tanítványa 1922-ben énekhangra dolgozta át, amely Going Home címmel spirituálé formában vált népszerűvé. Az egyik legrégebbi film, amelyben a Going Home dal elhangzik, az az Olivia de Haviland főszereplésével 1948-ban készült Kígyóverem (The Snake Pit) című pszichológiai dráma, amely 1949-ben elnyerte a legjobb hangfelvétel Oscar-díját. Ezen az estén az IX. Újvilág szimfónia Largo tétele eredeti szimfonikus formájában csendült fel Szabó Adorján meghatóan szép angolkürtszólójával. (Kár, hogy egy hosszas mobiltelefonhang az angolkürtszóló legmeghittebb pillanatát kegyetlenül megzavarta.)
Wolfgang Amadeus Mozart A-dúr klarinétverseny (KV. 622.) Adagio tétele a Sydney Pollack rendezésében készült és hét Oscar-díjat nyert a Távol Afrikától (Out of Africa,1985) című romantikus filmdrámában hangzik el. Ezen az estén Denitza Laffchieva klarinétművésznő bársonyos tónusú, bensőséges, ezer színben játszó lírai szépségű tolmácsolása páratlan élményt jelentett. Mozart gyönyörűséges „klarinét-áriáját” a közönség lélegzet-visszatartva hallgatta.
A többszörös Oscar-díjas John Williams számos világhírű filmzene, köztük a Csillagok háborúja (Star Wars) filmek halhatatlan zenéjének szerzője. Könnyűnek érezhető, de alapjában nehéz zenéje keményen megdolgoztatja a zenekart. Habár a zeneszövet sűrűjét a vonósok viszik, ilyenkor a rézfúvósok és ütősök tündökölnek. John Williams fantasztikus Csillagok háborúja-zenéje a legizgalmasabb filmes kalandokat juttatja eszünkbe, nem csoda, hogy filmzenéje mindig közönségsiker.
A filmzeneest fináléjában Roman Kim remekelt. Ő elsősorban „boszorkányos” virtuozitásáról híres, amin talán nem is csodálkozhatunk, hiszen már ötévesen hegedült, és éveken keresztül megszállottan tanulmányozta az „ördög hegedűseként” emlegetett Paganini vonós- és ujjrendtechnikáját. Roman Kim fenomenális hegedűjátékát nem először csodáltuk Kolozsváron, ujjai valóban elképesztő gyorsasággal és precizitással száguldanak a hegedű húrjain, de virtuozitása nem hamis csillogás, hanem magabiztosságtól, határozottságtól, drámai erőtől ragyogó technikai bravúr. A John Williams zenéjével készült Steven Spielberg rendezte Schindler listája (Schindler’s list, 1993) filmbéli hegedűszólóját Itzhak Perlman tette híressé. A Schindler listája fájdalmas témájának könnyes szépségű tolmácsolása ezen az estén Roman Kim lelki szépségéről tanúskodott, bensőséges költői „vallomása” mélyen meghatott, csendet parancsolt. Hegedűvarázsával a közönség nem tudott betelni, ráadást remélve kitartóan tapsolt. Roman Kim nem kérette sokáig magát, előbb Paganini God save the King -variációival kedveskedett, majd saját feldolgozású rock-egyvelegével valósággal felrobbantotta a hangulatot, a tomboló közönség egy emberként pattant fel a helyéről, és szűnni nem akaró vastapssal ünnepelt.
Borítókép: Roman Kim és Denitza Laffchieva felejthetetlen élménypillanatokkal ajándékozta meg a közönséget – TRANSILVANIA ÁLLAMI FILHARMÓNIA
