De mit is látunk a képtár falain? Ittlétünk elemei sorakoznak a képeken: nők és férfiak, lányok és fiúk, elcsavarodott, belógó meztelen lábak, megterített asztalkán teáscsészék vagy poharak borosüveggel, kicsi házak apró ablakokkal, faliórává alakult telihold, utat elzáró kereszt(fa), fák és tojást tojó tyúkok kakassal, létra, a kannából párolgó gőz helyett virágzó vékony faág, esernyőbe kapaszkodó, nyújtózkodó cica, vonuló madársereg… Mindezek fára, fadarabokra, bútorajtókra, lapítóra, hegedűlapra festett munkák, ismerős és ismétlődő motívumok, amelyek mindig másképp jelennek meg, vagyis úgy, ahogyan a dolgok történnek. Szaggatott vonalak, varratok tartják össze a képeken lévő életeket.
Darvay Tünde Nagyváradon Bölöni Vilmos grafikus és díszlettervező magántanítványa volt, 2003-ban diplomázott a kolozsvári képzőművészeti egyetemen, majd férjével az Amerikai Egyesült Államokba költözött. Kolozsvárra való visszatérésük után – 2017 – is folytatta festőművészi pályáját, a Szivárvány és a Napsugár gyermeklapok illusztrátora is.
Egyed Emese költő, író, a kiállítás méltatója a Napsugár gyermekirodalmi lap tavaly tavaszi számát mutatta meg, amelynek borítóján a művész Tavasz című munkája látható. – Ehhez hasonlókat láthatunk a falakon is, ezt a kópéságot Tünde művelte el – kezdte beszédét a költő. Majd közölte, hogy az itt bemutatott munkákról szeretett volna verseket írni, de nem jutott a végére. – A 42 képen el kell tűnődni, beszélgetni kell velük, hogy többet érthessünk meg belőlük – mondta. „Csak a színek víg pacsirtái zengtek” Tóth Árpád Körúti hajnalából idézve folytatta a méltató: Darvay Tünde zengő színei térképzetekbe csalogatják a tekintetet, amelyek színekből, figurális rajzokból és jelképekből, anyagból állnak össze. Az óramutató minden irányába szálló nagycsőrű hosszú szárnyú és hosszú lábú madarakból van a legtöbb. „Mindennap jó reggelt ezen repültök el / szóldogálván, darvaim!” idézett Balassi Bálint A darvaknak szól című verséből. – Hosszú a darumadarak története a művészetben, de az irodalom világtörténetében is: ezek a madarak a hírhozók, mai szóhasználattal élve, az információhordozók, a levegő vándorai, az örömhír titokzatos madarai. De a földi vándorból is többféle van. Egyik vándor a bohóc, a művész alteregója, rugalmas teste a legmeglepőbb helyeken bukkan fel, nevetésre bírja környezetét, ő teremt egyensúlyt kibillenni készülő világunkban – fogalmazott a méltató.
Vajon miért ábrázolja így világunkat a művész? Azért, mert díszlettervező vezette be a művészetbe? – vetette fel a kérdéseket Egyed Emese. – Amikor az ember megalkotja a saját művét, ráteszi a színt, a formát a falapra, felidézi azokat a kedves helyeket, embereket, akikkel kapcsolatban állt. Festményei szárnyra kelnek, figurái a színek világában repkednek, ezen túl már csak a képzelet szabhat határt. Ezek a repkedő színek, figurák lehetnek a szín-kópék. Chagall, Brueghel ihletésű munkák, amelyek az emberek hétköznapi életére, családjára vonatkozva legyőzik a gravitáció törvényeit. Darvay Tünde arra a vágyra építi képeit, hogy vajon milyen lenne fordítva élni, fejjel lefele. Utazásra is hív minket, amelyen olyan jelképi világot használ, ami összeköti azokat a kontinenseket, ahol élt – próbált válaszolni az általa feltett kérdésre. – Darvay Tünde látványvilága az élettapasztalatból, az olvasmányokból, más művészeti ágakból, a filmek világából táplálkozik és ahhoz, hogy ezek között összefüggést teremtsen, szükség van az ismétlésre. Ne féljünk az ismétlődésektől” – hangsúlyozta a méltató. – Történetek, amelyeket nem mond el egészen, jelképek, amelyek megfejtésre várnak, ismétlődések, amelyek hangsúlyt jelentenek ebben a gazdag színvilágú és utalásrendszerű világban. A felület mint szerkesztmény, a bátor kollázs, a tagolás öröme, az elemek összehangolása, a szétáradó-kiáradó színfolt vagy vonal, amely mint üzenet, nyomot hagy. Találjuk meg a nyomot, az irányt mi is – zárta méltatását Egyed Emese.
– Amit elmondhatok, már elmondtam, itt vannak a falakon, közel lehet menni a festményekhez, meg lehet simogatni őket. Remélem, hogy mindenkiben azt az örömet, boldogságot ébresztem fel, mint amikor ezeket a képeket festettem – hangoztatta a művész, majd tombolasorsolás következett. Egyik kis festményét Gally A. Katalin képzőművész nyerte el.
Benedek Balázs szaxofonművész blues dallamai tették színesebbé a megnyitót.
A kiállítás naponta 10–17 óra között, a Szentegyház u. 4. szám alatti kiállítótérben látható május 10-ig.
