A családi örökségünkben tulajdonképpen csak egyetlen értékes festmény van, ami a nagybányai festőiskolából származik. A kép sokáig úgy állt, hogy nem volt bekeretezve; a tapintható története akkor kezdődött, amikor a vászon a képkeretezőhöz került. Fogalmam sincs, hogy volt-e művészeti előképzettsége az illetőnek, az viszont tény, hogy a kép nem fért bele a rendelkezésre álló keretbe, ezért levágott egy csíkot a festményből: éppen azt a csíkot, ahol a művésznő szignója volt.
A festőnő még élt abban az időben, és aláírhatta volna a megcsonkított festményt, azonban a vászon nem jutott el idejében hozzá. A történet azzal ér véget, hogy a művésznő meghalt, a festmény szignó nélkül maradt, és így rengeteget veszített az értékéből.
Az idő sokszor ellenünk dolgozik. Ameddig élt, addig még bármi lehetséges lett volna.
*
Erwin Schrödingert, a Nobel-díjas osztrák fizikust, főleg macskájáról ismerjük. A dobozba zárt állatról nem tudhatjuk, hogy békésen dorombol vagy már megdöglött, egészen addig, amíg ki nem nyitjuk a dobozt, és rá nem pillantunk. Élete vagy halála attól függ, hogy ránézünk-e. Az 1935-ben elképzelt gondolatmenettel Schrödinger azt akarta szemléltetni, hogy amikor mikroszkopikus rendszereken mérést végzünk, magával a megfigyeléssel kényszerítjük ki, hogy a rendszer felvegyen egy bizonyos állapotot, amely állapot addig a pillanatig bármilyen lehet.
A mindennapi életben is gyakran felbukkannak macskák. Meg tárgyak és jelenségek. S persze emberek is. S velük együtt gondolatok, elképzelések és szándékok. Ameddig nem döntjük el róluk, hogy ilyenek vagy olyanok, addig még bármilyenek lehetnek. De előbb-utóbb kapnak egy címkét, hogy rendet tartsunk, és tudni véljük a helyüket. Ezen a ponton a kísérlet már nem a macskáról szól, hanem rólunk. Ha tudjuk, hogy ilyen vagy olyan lesz az élmény, akkor valójában már nem mi tudjuk, hanem tudásunk határozza meg azt, amit tudunk.
És esetenként az előítéleteink. Amelyek alapján teljesen kizárjuk a lehetőséget, hogy például a Schrödinger macskája találkozzon az utcán a Pavlov kutyájával. Pedig lehet, hogy sok mesélnivalójuk volna egymásnak arról, hogy ez a két kutató miket kísérletezik rajtuk.
