Nem kis feladat megértetni a kisebb gyerkőcökkel az idő fogalmát. Az órát, ugye még nem ismerik, s hiába is mondjuk, hogy öt/tíz perc múlva történik majd valami, nem fogják fel, hogy az sokat vagy keveset jelent. Sokszor felnőttként is újra meg újra rácsodálkozunk, hogy milyen szélsebesen elröpül egy-egy év, s milyen csigalassúsággal telnek az olyan percek, amelyeket egy váróteremben, a buszmegállóban vagy valamilyen válasz-e-mailre várakozva töltünk – a rejtélyes relativitás.
Ahhoz, hogy a kismanóink időérzékelését kissé megkönnyítsük, különféle trükkökhöz folyamodunk, hátha általuk egyszerűbb lesz annak megértése, hogy mennyi idő maradt még a játékra, mikor van a vacsoraidő, mikor kellene már ágyban lenni, vagy mikor nem lehet már plusz esti mesét kérni.
Az egyik ilyen jól bevált trükk az előre beállított, automatikusan induló Gryllus-dalok megszólalása. Ilyen a vacsorához szólító dal, miszerint az asztal megterítése, majd a finom falatok elfogyasztása után a rendrakás is a kismanók feladata. Ez a dal jelzi tehát, hogy vacsoraidő van. Kb. 20 perccel később szintén Gryllus Vilmos hangja csendül fel: dal a fogmosásról, s indulhat is a fogmosás. Ezt követően újabb 20 percünk van az esti mesé(k)re, amikor stílusosan felcsendül Andrea Bocelli Time to say goodbye című remekműve, jelezve, hogy bizony, itt az idő aznapra elköszönni egymástól.
Nagyon megszerettük ezeket a dalokat, az óvodás, iskolás napjaink rohanásban jó kis irány- és időjelzők. És bizony jól beváltak, hisz a kismanók minket és egymást is figyelmeztetik, ha nem ott tartunk még a teendőkkel, ahol a nóta szerint kellene. Persze előfordult már olyan is, hogy épp a vacsoradal közben érkeztünk haza, s nagyon ijesztő volt úgy belépni a lakásba, hogy szólt a zene. Aztán rájöttünk, hogy nagyobb baj nincs, csak kissé kifutottunk az időből. Ilyenkor mindenki tudja, hogy rövidebbre kell szabni a vacsorázást, a cicamosdást, ha szeretnénk kiadósabb esti meseolvasást/hallgatást. Apával pedig olyan egyességet kötöttek, hogy ha a búcsúdal felcsendülésekor már ágyban vannak, kérhetnek tőle fejből mondott mesét. Ezek a mesék egy hosszabb sorozat részei, amiket Apa talál ki, s még a gyerkőcök ötleteit is beleszövi a történetekbe. Igazi főnyeremény, így legtöbbször nem is szükséges noszogatni őket. Egy ideig reggelenként a szintén Gryllus-féle Dal az ébredésről című zenét hallgattuk, de a morcos reggeli énünk nagyon hamar rossz érzéseket táplált iránta, így a lelki békénk és a Gryllus bácsi iránti tiszteletünkből felhagytunk ezzel a szokással. Inkább minden reggel valami mást hallgatunk, így a kíváncsiság is besegít a könnyebben ébredésbe.
Vakációban persze kikapcsoljuk ezeket az időjelző, időmérő dalokat, olyankor engedjük, hogy kicsússzon kezeinkből a idő, lehet délig pizsamában lődörögni, kétszer vagy egyszer sem reggelizni, illetve este is csak későn ágyba bújni. Ilyenkor anyának is előjön a vakációs énje, nem számít, hogy éppen hány óra, este 9-kor is jöhet egy újabb mese vagy ráadás kör a társasjátékban.
