Tegyük hozzá: nem Kolozsvár központjából indultam, hanem éppen a Tordai út környékéről, tehát nem a péntek délutáni kolozsvári, belvárosi dugók okozták elsősorban a lépésben haladást – bár a Tordai úton is volt egy kocsisor. De például Torda szinte elejétől végéig be volt dugulva, még az autópálya-feljáró előtt is… Milyen szép lett volna felhajtani az autópályára már Tordatúrnál, elkerülni Tordát, amelynek lakói az áthaladó forgalom miatt annyi kipufogógázt szívnak, hogy azt el sem lehet képezlni… Dehát az E60-as országutat az autópályával összekötő gyorsforgalomi útra még csak most nemrég kötötték meg a tervezési és kivitelezési szerződést, pedig legalább egy évtizede világos, hogy szükség lesz rá.
Aztán jött az a falatnyi autópálya Aranyosgyéresig, majd vissza az E60-asra… Ahol az autópálya munkatelepe miatt több alkalommal is teljesen leállították a munkások a forgalmat. Igen, azt mondják, a szépségért is meg kell szenvedni – hát még akkor egy autópályáért, teszem hozzá. De nézzük a jobbik oldalát: legalább az ember nem fut bele radarokba. Csak legfeljebb majd utána, amikor megpróbálja behozni a lemaradást…
Másnap, visszafele jövet, ugyanott elhaladva, utastársam legyintve jelentette ki: nem lesz ebből soha autópálya. És valóban, ha azt nézzük, hogy 2003-ban kezdték el építeni az észak-erdélyi autópályát, és hogy hány kilométer készült el 20 év alatt, akkor el fogom veszíteni a magamban, ott megtett fogadást: ha idén elkészül a Maroskece és Radnót közötti szakasz, viszek egy újságot neki abból a lapszámból, amiben ezt hírül adjuk. Mert én reménykedem, hogy az idén elkészül ez a rész, hiszen tényleg gőzerővel folyik rajta a munka, megszámlálni sem lehet a sok munkagépet. Persze azt is tudom, hogy a határidő még amúgy messze: jövő augusztus. De mégis, hátha…
Addig abban is reménykedhetünk, hogy tényleg igaza lesz az éppen aktuális – elődjeihez hasonlóan vélhetően szintén tiszavirágéletű – közlekedési miniszternek, és idén szeptemberben egy 13 km-es, véleményem szerint egyelőre sehonnan sehová vezető, szintén észak-erdélyi pályaszakasszal végre eléri az 1000 kilométert az ország autópályáinak és gyorsforgalmi útjainak hossza. Húsz év alatt. Vagyis 50 km/év átlagsebességgel – aminek, ha nem tévedek, tavaly a felét sem értük el, és amiről – mármint az 1000 kilométerről – a szakági miniszter is elismerte, hogy még mindig kevés…
Vajon hány évnek kell hát még eltelnie, hogy előbb-utóbb mégis utolérjük autóval a franciaországi bringázósebességet?!
