Ha megnézzük a hazai baleseti statisztikákat, be kell látnunk, hogy jó úton haladunk, hiszen csökkenő tendenciát mutat a súlyos balesetek, illetve az elhunytak száma, azonban ennek ellenére még mindig élen járunk Európában, ami az egymillió lakosra jutó halálos balesetek számát illeti. Az okokról persze sokat lehetne vitázni, hiszen nem teljesen egyértelmű, melyikük nyomósabb: az, hogy bő 30 évvel a rendszerváltás után még mindig nincs megfelelő közúti infrastruktúra, esetleg az, hogy az ország gépkocsiparkjának jelentős része „roncs”, vagy pedig az, hogy egyszerűen hiányzik a vezetési kultúra? Utóbbi hiányában pedig sokaknak nem marad más, mint nyomni a gázpedált – és a dudát. Nem mintha a dudálás segítene a forgalom folyamatosabbá tételében, de legalább kidudáljuk munkahelyi bosszúságunkat, egyéb dühünket, netán éppen frusztráltságunkat, amiért fél óra alatt fél kilométert tettünk csak meg a 15 éve épülő autópálya vagy körgyűrű elhagyatott építőtelepének árnyékában.
Nyomjuk hát a dudát, mint süket a csengőt, lámpázunk, hogy mindenki álljon félre előlünk, a követési távolság vagy a lakott területen az 50 km/órás maximális sebesség betartásáról pedig jobb, ha nem is beszélünk. Közben a biciklis átkozza az autóst, az autós pedig a biciklist, a gyalogos meg mind a kettőt. Ez a türelmetlenség, sietség, ez a lappangó agresszivitás (no meg a jogosítvány nélkül, az ittasan, illetve jogosítvány nélkül és ittasan kormány mögé ülők tábora) vezet oda, hogy Európában végre valamiben első Románia – mondhatnánk némi iróniával, ha a dolog nem lenne ennyire tragikus. De az, és ezt a múlt napokban történt néhány halálos baleset is alátámasztja: a két kamion között szándékosan összelapított kisteherautó esete, a Román Opera mellett a járdán halálra gázolt gyalogosé, az aznap vásárolt autójával völgybe boruló 17 éves tinédzseré.
Az ilyen értelmetlen balesetekben sokszor cinkos az ország mindenkori vezetése, de nemcsak a hiányzó infrastruktúra miatt, hiszen miközben a súlyos balesetek egyik fő kiváltó oka a gyorshajtás, évtizedeken keresztül nem volt képes megfelelő törvényes keretet kialakítani például a fix radarok működtetéséhez, de a szintén igen balesetveszélyesnek tartott jobbkormányos autók „importját” is csak nemrég tiltotta be. Ugyanakkor csak most gondolkozik azon, hogy büntetni kellene az agresszíven vezető sofőröket, illetve, hogy lehetővé kellene tenni azoknak a közúti szabálytalanságoknak a büntetését, amelyeket a gépkocsivezetők „lepleznek le” menetrögzítő kameráikkal. És főleg azért cinkos, mert ennyi éven át nem tudta megnevelni a sofőröket, rávilágítva például, hogy az a pár perc nem éri meg a romba döntött életeket, s nem tudta megtanítani a forgalomban résztvevőket – ha már szép szóval nem megy, drasztikus bírságokkal – az egymás iránti tiszteletre. És kesztyűben dudálni – ha már mindenképpen dudálni akarnak.
Csak olyan gyorsan vezess, amilyen gyorsan az őrangyalod repülni tud – tartja egy internetes „mondás”, bár a népi nyelvjárásban ez sokkal frappánsabb: lassan járj, tovább érsz. Avagy: lassan siess!
