Ludovic Orban miniszterelnök Franciaországban, a francia üzletemberekkel találkozva 3000 kilométernyi autópályáról és gyorsforgalmi útról beszélt, melyek az elkövetkező tíz évben valósulnának meg. Ugyancsak ezen a héten a képviselőház elfogadta azt a törvényt, amely az északi autópálya (Szucsávától Nagybányán keresztül Szatmárnémetiig) négy éven belül való megvalósítását helyezi kilátásba.
Eközben az idén kevesebb, mint 30 kilométernyi aszfaltcsíkot adtak át a – ha emlékezetem nem csal – 2004 óta épülő észak-erdélyi autópályából, s az olyan „köpésnyi” autópálya-szakaszok, mint például a Szászsebest Tordával (70 km) összekötő A10-es sztráda első és második szakasza (17, illetve 23 km hosszúságban) is évek óta épülnek, mintha legalábbis hatalmas hegyeket s tengereket kellene elmozdítani. Ezeket a szakaszokat 2018-ban már át kellett volna adni. Arról nem is beszélve, hogy Kolozsvárnak még mindig nincs feljárása az autópályára, pedig a Tordatúr közelébe tervezett gyorsforgalmi bekötőútról már hosszú évek óta tárgyalgatnak.
Ilyen körülmények között az északi autópálya négy éven belül való megvalósulásáról, vagy akár tíz év távlatában 3000 kilométernyi autópályáról beszélni véleményem szerint több mint vicces. Persze meg lehetne építeni ennyit is, akár kevesebb idő alatt is, csak... nem nálunk. De sebaj, majd rá lehet fogni az ellenzékre, a nép pedig amúgy is örvend majd annak a néhány száz kilométernek is, amelyek jobb híján terelőútként szolgálnak majd egyes településeknek. Mint anno – és még mindig – a Torda-Gyalu autópálya-szakasz Kolozsvárnak.
Mégis, azt kell mondanom, hogy ezúttal Orbannak, amúgy pedig a korábbi választások mindenkori nyerteseinek adok igazat, pártszínektől függetlenül. Mert ugye 2004 óta volt már mindenféle párt a kormányon, de észak-erdélyi autópálya még mindig nincs, a sok ígéret dacára. Ilyenformán tehát igazuk van a politikusoknak: ha úgysem valósul meg, akkor miért ne ígérjenek „csak” ezer kilométert 10 év alatt (30 év, illeve 13 év EU-s tagság alatt 900 kilométer sem épült!), miközben ugyanazzal az erővel háromezret is ígérhetnek.
Mindenesetre én már egy politikusnak sem tudok hinni, aki akár csak 10 kilométer autópályával is hiteget. Persze azért titokban reménykedek, hátha mégis akad köztük egy olyan, akinek sikerül betartania a szavát, s még megérem, hogy bár csak egyszer Kolozsvártól Nagyváradig (hogy ne mondjak Budapestet…) autópályán mehessek. De aztán mindig eszembe jut Vörösmarty: „ábrándozás az élet megrontója”…
Vajon mi lenne, ha a politikusaink is végre felébrednének az ábrándozásból?!
