Most a városi tanács jóváhagyta a két szemétszállító vállalat – a Rosal és a Veres-Brantner cég – által igényelt ármódosítást. Persze nem „halunk bele” abba, hogy az eddigi 14,43 lej helyett 15,16 lejt fogunk fizetni magánszemélyként havonta a szemétszállításért. Az is érthető, hogy a mostani energia-árrobbanás miatt a cég növelni kényszerült a tarifáit. A baj inkább az, hogy a két cég nem végzi rendesen a munkáját.
Miről is van szó? Július elsején lesz három éve, hogy Kolozsváron kötelezővé tették a szelektív hulladékgyűjtést olyan körülmények között, hogy nem mindenhol voltak meg az ehhez szükséges feltételek, azaz szelektív kukák. Igen, akkor nem voltak, ám az eltelt három év sem volt elegendő ahhoz, hogy a város mindegyik tömbházának mindegyik hulladéktárolója megfeleljen a szelektív hulladékgyűjtés feltételeinek. Még mindig vannak olyan tömbházak – például a Donát úton, ami azért nem egy kis eldugott utcája a városnak – ahol hiába van négy kuka egy kilencemeletes tömbháznak, a kukák nincsenek ellátva megkülönböztető jelzéssel (sárga a műanyaghulladéknak, kék a papírhulladéknak, zöld az üvegnek). A lakosok hiába akarnák szelektíven gyűjteni a hulladékot, mert így képtelenség. Vagyis csak oly módon lehet, ha elmész a száz méterre levő gyalogátkelőig, átkelsz, még mész húsz métert, mert ott viszont van szelektív hulladékgyűjtő. Mindez nem távolság, nem nehézség egy fiatalnak, vagy egy középkorúnak, ám egy idős ember számára meggondolandó, főleg hidegben. De még azok is, akik vállalják a sétát, és elmennek a harangszerű tartályokhoz, szomorúan tapasztalják, hogy a hulladékszállító cég egybegyűjti az általuk gondosan és szelektíven kiválogatott hulladékot. Akkor meg minek ez az egész cécó? Hogyan győzzek meg bárkit is a környezetemben, hogy válogassa szét a hulladékot?
Pont a minap telefonált be idős olvasónk a szerkesztőségbe, és megkérdezte: magánházban vagy olyan esetben, amikor egy-egy udvaron négy-öt család lakik, mi a teendő az elszáradt növényzet elvitelével? Ki vágja le, ki tartja rendben az élő sövényt, amit a polgármesteri hivatal ültetett jó pár évvel ezelőtt? Szomorúan mesélte: az illető utcában működő szemétszállító cég egyik telefonszámon sem elérhető.
És egy másik Donát úti történet. A tömbház szeméttárolóját két évvel ezelőtt korszerű kártyával láttuk el, hogy megvédjük a hulladéktárolót az illetéktelen behatolóktól, akik éjnek évadján nem szégyellték szétszórni a hulladékot… és nem csak azt. A jó múltkoriban láttam, amint a szemétszállító cég munkatársai úgy nyitják ki a tároló ajtaját, hogy azt erősen megrántják. Nem voltam rest, és megkérdeztem: miért nem használják a kártyát? Szemrebbenés nélkül válaszolták: azt sem tudják, hogy volt, és különben is, nem fognak száz belépőkártyát hurcolászni maguk után. Mivel a sok ráncigálástól a tároló záró berendezése tönkre ment, ezért kénytelenek voltunk szakcéghez fordulni, hogy cserélje ki a megrongálódott alkatrészt, természetesen a lakók költségére. Újabb kiszállás a szemétszállító céghez, újabb belépőkártyával. Újabb meglepetésben volt részem, amikor kioktattak: a cég munkatársai írni-olvasni alig tudó emberek, akiktől nem lehet elvárni, hogy megőrizzék a belépőkártyát, horribile dictu: használják is. Az új kártyát átadtam, de leforrázva jöttem el, mert a szemetes cég tisztviselőinek is igazuk van. De azt sem lehet, hogy valahányszor elviszik a szemetet, és tönkreteszik a berendezést, mindig a lakosok fizessenek.
Sajnos, igazat kell adnom az ellenzéki városi tanácsosoknak, akik szerint az árdrágítás nem fog javulást hozni a szolgáltatás minőségével kapcsolatosan. De vajon meddig megy ez így?
