A posta valóban tűnhet avítt, idejétmúlt intézménynek, de a postai szolgáltatásnak olyan közszolgáltatásnak kell lennie, ami nemzeti fontosságú, hiszen szükség van olyan országos hálózatra, amely mindenhova elér. Egy ilyen hálózatnak a léte főleg válságos időkben, ne adj’ isten, háború idején értékelődhet fel. Ezért még viccelni se lenne szabad a postahivatalok felszámolásával, nemhogy komolyan ecsetelgetni a bezárásukat. Racionalizálni persze kell, mert a vezérigazgatótól ezt várják el, hogy lehetőleg olyan áron tudja fenntartani az állam a szolgáltatást, amit ki is tud fizetni a költségvetésből. Tehát a hatékonyság kétségtelenül fontos, de az ilyen nemzeti szolgáltatásoknak nem kell feltétlenül nyereségesnek lenniük. Elég, ha hatékonyak és nullszaldósak vagy mérsékelt nyereséget könyvelnek el. Sokat segítene a digitalizáció is, ha azt nem balkáni módra csinálnák sok esetben, hiszen gyakran ezáltal inkább újabb fajta bürokrácia jelenik meg, ami nemhogy könnyíti, hanem még jobban bonyolítja a munkát. Lásd adóhatóság, a vállalkozók naponta tapasztalják a saját bőrükön, noha kétségtelen, ott is történtek előrelépések az elmúlt években.
A posta vezérigazgatója nem beszélt arról, hogy ha a fizikai értelemben vett postai szolgáltatás megszűnik, milyen alternatívát kínál az állam azokra a szolgáltatásokra, amelyeket jelenleg a posta biztosít. Viszont beszélt egyébről, amitől kirázott a hideg, és ami a cinizmus és a komédia kategóriába is beleillik: nemcsak a postahivatalok bezárását helyezte kilátásba, hanem azt is megtudtuk, hogy a Román Posta készül kivonulni Romániából. A vezérigazgató hosszasan ecsetelte, hogy a gyorsfutárszolgálat piacán – amelyre a posta megkésve ugyan, de néhány évvel ezelőtt mégiscsak belépett – itthon meglehetősen csehül állnak, alig a piac 5 százalékát birtokolják. Ugyanakkor a vezérigazgató meglehetősen derűlátóan nyilatkozott a külföldi, például a nyugat-balkáni piacokról, ahol szerinte fantasztikus előnnyel rendelkezik a román posta, hiszen ott komoly részesedést hasíthatnak ki, s ezzel hatékonyabbá teszik a vállalatot. A vezérigazgató más vállalkozókat is arra biztatott, lépjenek ki az országhatárok közül, legyenek innovatívak, hiszen így kitermelhetik a magasabb béreket, és fenntarthatják vállalataikat.
A vezérigazgató tehát egyrészt bejelentette, hogy a Román Posta külföldi piacokon akar hódítani a gyorsfutárszolgálat területén, másrészt közölte, hogy belföldön bezárni készül a postahivatalokat. Ennek kapcsán óhatatlanul felmerül: ha a posta képtelen belföldön versenyképes szolgáltatást biztosítani a futárszolgálat piacán és nem képes itthon magáncégekkel szemben megnyerni a versenyt, akkor vajon mitől annyira derűlátó a vezérigazgató a posta külföldi piachódítási esélyeit illetően.
Persze egyetlen nyilatkozatból nem kaphatunk választ mindenre. A vezérigazgató vélhetően méhkasba nyúlt, mert a vállalat vezetősége másnap közleményt adott ki, amelyben árnyalták az álláspontot. Közölték, hogy a postahivatalok bezárása nem tartozik a prioritások közé. A közlemény kiadásában közrejátszhatott a kampányban levő politikusok hideglelése, akik vélhetően köpni-nyelni nem tudtak, amikor elolvasták a nyilatkozatot. Kétségtelen, hogy az állami szférában is kell és lehet racionalizálni, de nem mindenütt, hanem csak ott, ahol pazarlás van. Nemzetbiztonsági fontosságú szolgáltatások megszüntetését fontolgatni viszont nem más, mint kétségbeesett vállalatvezetők túlzása, akik fűnyíróelv-szerűen minden kiadást levágnának, amit fölöslegesnek tartanak. Egy magáncégnél ezt könnyen végre lehet hajtani, de az állami szolgáltatások esetében alaposan elő kell készíteni minden nagyobb beavatkozást, különben több kárt okoznak, mint hasznot.
Az sem normális, hogy Románia kiszervezte magáncégeknek a települések közötti közúti személyszállítást, ami a rendszerváltozás óta csapnivaló és életveszélyes. Meglehetősen eluralkodott az a populista nézet – és sajnos nem a szélsőséges politikai alakulatokban, hanem egyes szalonképes, úgynevezett fősodratú pártok körében –, hogy az állami vállalatoknak profitot kell termelniük, mindegy, milyen áron. Gondolom, azok szerint, akik ezt a mentalitást képviselik, akkor lehetne világsikeres vállalkozássá alakítani Romániát, ha bezárnák a postát, a vasutat, a Taromot, nem beszélve a kulturális intézményekről. S ha még az iskolákra és a kórházakra is lakatot tennének, akkor Románia az Egyesült Államoknál is gazdagabb állammá válna.
A viccet félretéve, ezért is figyeljünk oda, kire szavazunk vasárnap az elnök-, majd december 1-jén a parlamenti választáson, hiszen a régiósítási tervek is olyan vesszőparipa, amit egyesek csodagyógyszerként akarnak alkalmazni anélkül, hogy belegondolnának, hogy a döntéshozatal és az ügyintézés távolítása az állampolgároktól nem egyszerűsíteni, inkább bonyolítani fogja az életünket.
