Szeress úgy, szeress úgy / Ahogy csak Isten tudna (dalrészlet, mother luna)
– Milyen volt a koncert, hogy érezted magad?
– Csodálatos volt és ehhez hozzátesz az, hogy már a legelejétől ilyen princess treatment-et kaptunk. Nagyon kedvesek voltak a backstageben is az emberek, a kaja is nagyon jó, mindent megkaptunk, amire szükségünk volt, szerintem hihetetlenül fontos egy előadónak, hogy odafigyeljenek rá már a koncert előtt is. Talán kicsit nagyobb közönségre számítottunk, de a lelkesedés felülírta azt, hogy valójában hányan voltak ott. Annyira látszott mindenkin, aki ott volt, hogy élvezték és szeretnek, meg jó érzéssel vannak itt, hogy engem is tök jó érzéssel töltött el. Úgyhogy nagyon-nagyon boldog volt az egész.
– Mennyiben más tűző napon előadni, mint éjszaka?
– Olyan nagyon nagy különbség nincsen, mert ezek az élmények és megélések mindig eltörpülnek, annyira flowban vagyunk, összpontosítunk arra, hogy zeneileg mit csinálunk, meg hogyan kapcsolódunk a közönséggel, ezért az, hogy most épp süt a nap, vagy becsapódik egy meteor, igazából tökmindegy, mert ott vagyunk és arra fókuszálunk, hogy mindenkinek a legjobb legyen.
– Miben érzed másnak az erdélyi rajongók hozzáállását a magyarországiakhoz képest?
– Teljesen más, és pont ezt ecsetelgettem a kis crewmnak, hogy mennyire aranyos itt mindenki. Imádom a magyarországi közönségemet is, nem erről van szó, de valahogy az itteni emberek sokkal őszintébben és kedvesebben tudják kifejezni az érdeklődésüket meg a szeretetüket, és ez nekem mindig nagyon-nagyon sokat jelent. Abszolút nagyon jó élmény.
– Mi alapján válogattad ki a mai koncertre a dalokat? Mennyire van jelentősége a dalok sorrendjének?
– Már egy ideje ez az a show, amit játszunk mindenhol. Konkrétan egy kisebb turnénk van, mert tegnap még otthon léptünk fel a Kolorádó fesztiválon, ma jöttünk ide, a Vibera, holnap meg már megyünk a Duna-part Fesztre, úgyhogy ilyenkor általában van egy fix show, amit előadunk és most ezzel fogunk fesztiválozni. Így ide is ezt hoztuk, a következő helyekre is ezt fogjuk vinni. Olyan nagy jelentősége nincs a sorrendnek, nyilván próbálok odafigyelni arra, hogy jól jöjjenek ki a dolgok, lassú számot váltson gyors szám, ne stagnáljon a dolog.
– Amikor ekkora a pörgés, mi a rutinod? Hogy van időd elkészülni meg rákészülni lelkileg egy teljesen más helyre, helyzetre, közönségre?
– Szerintem erre nem igazán lehet felkészülni. Amit egy artistnak nagyon meg kell tanulnia, az az, hogy képes legyen alkalmazkodni mindig ahhoz, ami van. Nem mondom azt, hogy ezt már megtanultam száz százalékban, szóval ezzel még van melóm, nekem is néha nagyon nehéz megbirkózni ezzel, de ami nekem nagyon fontos, az a koncertet megelőző napokban történik meg zajlik. Már ott elkezdek mentálisan meg fizikailag is felkészülni az egészre: a szetteket összerakni, hogy tudjam, miben leszünk, és tudjam pontosan, mi, hol, merre van, mert nekem ez nagyon sokat segít abban, hogy fejben ott tudjak lenni, ahol kell.
– Mennyire függ a hangulatod, hogy a közönség ismeri vagy éppen nem ismeri a dalszövegeket? A legutóbbi albumodról elhangzott dalokra hogy reagáltak most az emberek?
– Abszolút függ. Nagyon-nagyon rá vagyok függve a közönség visszajelzéseire és szerintem ez nem csak az én megélésem. Az, hogy a közönség hogyan reagál, meg hogyan tudunk egymással együttműködni, mindent felülmúl, talán a legfontosabb egy koncertélményben. Nyilván nagyon jó érzéssel tölt el, ha tudják a szövegeket, de már az is, ha látom, hogy élvezik. Szóval, ha nem tudják a dalszöveget, de mosolyognak rám és látom, hogy érdeklődőek, az is már tök jó. Az új album egy abszolút pozitív élmény, rengetegen tudták a szövegeket, úgyhogy nagyon boldog vagyok.
– A két album között jókora érzelmi alapú különbség van. A telex afteres interjúban úgy fogalmaztál, az Illegális partyk albumra érett meg az a karakter, amiből megszületett a Mother Luna is. Ez pontosan mit takar?
– A közönségemnek köszönhetően tudott ez kibontakozni. Én nagyon hiszek abban, hogy a közönség formálja az artistot és a Mother Lunat ők találták ki, nem én kezdtem el így hívni magam, hanem a rajongók és rámragadt, mert nagyon megtetszett, azóta már van belőle merch is. Ez egy nagyon erősen feminin, nőies karakter, anyai dolog az egész, és azt érzem, hogy az Illegális partyk az, ahol már ezzel a témakörrel foglalkozom. Itt nagyon összeérnek a szálak, és azért mondtam, hogy így tudott kibontakozni, mert itt foglalkozom először a nőiesség témakörével.
– Hogyan élted meg ezt a karakterfejlődést?
– Azt érzem, ha nem is célba értem, de nagyon közel a célhoz, és nagyon erősen konkretizálódott, ki vagyok én és hogyan szeretném magamat prezentálni.
– A két album különböző érzelmi töltete mennyire befolyásolja az előadói élményt? A világbéke dalai nagyon erős, olykor negatív érzelmekre alapozottak, míg az illegális partyk dalai teljesen másak. Ezt hogyan éled meg a színpadon?
– Nehéz néha átváltani a két világ között, mert tényleg eléggé más. Mivel nekem most sokkal aktuálisabb a második albumnak a világa, ezért nagyon sokszor azt csinálom, hogy átírok dolgokat, átfogalmazom kicsit a régi dalokat is, hogy valahogy össze tudjanak érni. Szóval vannak szövegrészek, amiket máshogy énekelek picit, próbálom felfrissíteni, megújítani a régieket, hogy nekem is nagyobb élmény legyen előadni.
– Érezhető volt a koncerten, hogy teljesen átszellemültél, már-már olyan voltál, mint egy párduc. Ezt a dominanciát, önbizalmat hogyan sikerül felvenned és meg is tartanod?
– Fogalmam sincs, de ezt mindig meg szoktam kapni a menedzsmentemtől is. Nagyon sokat viccelnek, hogy mielőtt felmegyek a színpadra, bizonytalan vagyok meg félek, aztán amikor felmegyek ilyen boss bitch energiákat tolok le. Nem tudom, ez hogy van, de ilyenkor érzem azt, hogy erre születtem. Mással nem tudom magyarázni, fogalmam sincs, nincsen semmilyen taktikám, vagy nincs semmi, hogy átswitchelnék bármit a fejemben. Egyszerűen felmegyek a színpadra és így érzem magam, ezt hozza ki belőlem, hogy ott vagyok.
– Mi tölt fel inkább: az előtted tomboló közönség vagy a mögötted levő srácok?
– Mindketten. És olyan szép, hogy így mondtad, mert azt érzem, én vagyok középen. Akárhova nézek, mindenhonnan jön az energia.
– Mit tervezel a jövőre, milyen érzelmi alapja lesz a következő albumodnak?
– Azt még nem tudom, de azt igen, hogy ezzel az illegális partyk vonallal most azt érzem, nagyon megtaláltam az utamat. Hatalmas eltérések nem hiszem, hogy lesznek, de azért mindig szeretek újítani, úgyhogy biztos lesz valami extrázás ebben, de most egyelőre még inspirálódom. Az is nagyon fontos szerintem, hogy meglegyen az alkotó- és az inspiráló időszak, szóval ilyenkor megengedek magamnak mindent, megfigyelek, és aztán majd meglesz az eredménye.
