Lejártak a Kolozsvári Magyar Napok, beköszöntött a lehűlés, nem is akárhogyan, hiszen érezni, hogy az ősz itt ácsorog a sarkon túl, várja, hogy teljes pompájában megmutassa magát. Élvezzük az utolsó vakációs napokat, vannak, akik még egy utolsót utaznak, kirándulnak, de ezek igazából már arról szólnak, hogy megpróbáljuk hozzászoktatni magunkat az iskolakezdés gondolatához. Naponta legalább egy alkalommal eszembe jut, gyorsan elhessegetem, de másnap ismét megjelenik. Hozzá kell szoknom, mert ezek az alkalmak egyre gyakoribbak lesznek, míg ránk nem köszönt az első iskolanap.
A nyár végén megjelenik a finom szilva, ráérősebb napokon szilvásgombóc készül, de most gombócra nem volt idő. Közelebb lépve a gyümölcshöz, megéreztem az illatát, és máris tudtam, hogy vásárolni fogok belőle. Apró szemű, erőteljesen illatozó, érett szilva volt.
Hazafelé menet gondolkodtam, hogy milyen finomságot lehet belőle készíteni, amire nem kell sok időt szánni. Az időjárás most már nyugodtan megbírja, így a sütőt is bekapcsolhatom, tehát valami túrós-szilvás finomság villant át a gondolataimon. Roppant egyszerű sütemény, amit percek alatt elő tudok „varázsolni”, kalóriaszegényen is lehetséges, ha a cukrot valamilyen kalóriamentes édesítőre cseréljük, és mivel kukoricakeményítővel készül, a gluténérzékenyek is nyugodtan fogyaszthatják.
Hozzávalók:
300-400 g szilva
4 tojás
500 g tehéntúró
3 ek. napraforgóolaj
8-10 ek. tej
2 ek. zabpehely
fél csomag vaníliás pudingpor / keményítő
½ kk. sütőpor
¼ kk. só
2 ek. chiamag
2 ek. lenmag
7-8 ek. cukor vagy édesítőszer
1 citrom leve és reszelt héja
1 kk. vaníliakivonat
2 ek. kristálycukor
2 kk. fahéj
kevés porcukor a díszítéshez
Elkészítés:
A szilvát felekbe vágom, kimagolom, félreteszem. A tojásokat felverem, belemorzsálom a tehéntúrót, beleszóróm a zabpelyhet, a magokat, a sót, majd a cukorral elkeverem. Rászórom a pudingport vagy a keményítőt, a sütőport, a citrom héját, rácsorgatom a citrom levét, a vaníliát és az olajat. Összekeverés után kemény tésztát kapok, amit tejjel lazítok. Evőkanalanként addig adagolom a tejet, amíg viszonylag híg tésztát kapok. Egy lepényformát sütőpapírral kibélelek, a tésztát beleöntöm, a tetejét a félbevágott szilvákkal, a héjas felével felfelé, körkörösen kirakom. Fahéjjal és kristálycukorral megszórom.
Ezt követően 170 fokos sütőben 40-45 percig sütöm, majd 30 perc leteltével figyelgetem, hogyan viselkedik odabenn. Az én sütőm 45 perc alatt sütötte meg, ekkor kivettem, és hagytam teljesen kihűlni. Porcukorral szórtam meg, miután kihűlt.
Isteni, kalóriaszegény sütemény, aki édesen szereti a süteményeket, egy-két evőkanál cukrot/édesítőt tehet még bele, a most leírt változat édessége csak diszkréten mutatja meg magát. A magok érdekes állagot biztosítanak ennek a desszertnek, és az emésztésünket is segítik, akárcsak a szilva. Gyönyörű ízkombináció, a fahéjas szilva kitűnően passzol a tehéntúróhoz, a citromhoz és a vaníliához. Teljesen kihűlve, gyönyörűen lehet szeletelni, amennyiben ki tudjuk azt várni. A mi esetünkben a finoman terjedő illat annyira felcsigázta az fiatal nemzedék kíváncsiságát, hogy meg kellett vágnom a süteményt, még mielőtt teljesen kihűlt volna, de szerencsére már éppen szeletelhető volt. Így született meg ez az illatos, mutatós, szilvás, túrós, magos mennyei desszert.
