Természetesen nem gyermekkoromból hozom ezt a receptet. Akkoriban a kókuszdió számomra inkább csak rajzokon létezett, a szomszédos Magyarországról, az ismerősök és rokonok által hozott kókuszreszelék pedig valóságos kincsnek számított. Ritka és becses alapanyag volt, amelynek minden szemét megbecsültük. Mára, szerencsére, mindez megváltozott: a kókusz a mindennapok részévé vált, a sarki bolt polcain is megtaláljuk, s a nagyobb üzletekben kókusztej, kókuszzsír, kókusztejszín, kókuszliszt, sőt akár friss kókuszdió is könnyedén beszerezhető.
Ha mégis valódi kókuszdió vásárlására vállalkozunk, érdemes olyat választani, amelyet ha megrázunk, érezzük, hogy a belsejében mozog a víz. Hazavinni azonban csak az első lépés – a felnyitása már több türelmet és némi gyakorlatot igényel. Az egyik ismert módszer szerint a dió végén található három apró nyílás egyikét tiszta csavarhúzóval átszúrjuk, majd a kókuszvizet kicsorgatjuk. Ezt követően a dió „egyenlítője” mentén, finoman ütögetve kellene megrepeszteni a héjat. Bár ez a leírás szinte magától értetődőnek tűnik, számomra kevésbé bizonyult működőképesnek – talán mert a hozzánk kerülő kókuszdiók már nem olyan „engedékenyek”, mint ott, ahol teremnek.
Éppen ezért visszatértem a saját, jól bevált módszeremhez: a kókuszdiót 10-15 percre forró sütőbe teszem, ahol a hő hatására a héj szépen megreped. Miután kiveszem, a repedés mentén könnyedén szétfeszíthető, majd éles kés segítségével a hófehér hús is egyszerűen eltávolítható. Bár a most következő recepthez valójában elegendő lenne a tejszín vagy a tej, a hangulat kedvéért mégis örömmel bontottam fel a friss diót.
A nyers kókuszdiót különösen szeretjük, és nemcsak íze miatt érdemes fogyasztani. Gazdag ásványi anyagokban és vitaminokban, támogatja az immunrendszert, segíti az emésztést, és jótékony hatással van az anyagcserére. Allergénektől mentes, így a gyermekek is bátran élvezhetik ezt az egyszerre tápláló és finom gyümölcsöt.
Míg néhány évtizeddel ezelőtt a kókuszreszelék szinte kizárólag sütemények alapanyaga volt, ma már a konyha sokkal szélesebb területén használják. A most következő fogás is ezt bizonyítja: különleges, mégis harmonikus ízvilágával könnyedén ünnepivé varázsolhat egy egyszerű, otthoni vacsorát.
Hozzávalók:
2 db felkockázott, teljes csirkemell / vegetáriánus verziónak pl. karfiol, sárgarépa, cukkini
¼ kk. fokhagymapor
¼ kk. hagymapor
¼ kk. gyömbérpor
1 kk. őrölt pirospaprika
2 nagy tojás
4 ek. kukoricakeményítő
Só, bors
napraforgóolaj a sütéshez
A kókuszos szószhoz:
400 ml kókusztejszín/kókusztej
50 g cukor
2-3 ek. almaecet
2 ek. zöld citrom leve
Csipet fokhagymapor
2 ek. kukoricakeményítő
½ kk. só
Fél csokor zöld koriander vagy petrezselyemzöld
Kevés kókuszpehely vagy kókuszreszelék
Elkészítés:
A felkockázott csirkemellet tágas edénybe teszem, majd megszórom a fűszerekkel: fokhagyma- és hagymaporral, gyömbérrel, pirospaprikával, sóval és borssal. Hozzáadom a tojásokat, s az egészet alaposan összeforgatom, hogy a hús minden darabját egyenletesen bevonja a fűszeres keverék. Végül belekeverem a kukoricakeményítőt is, amely könnyed, roppanós bundát ad majd a falatoknak.
Serpenyőben ujjnyi olajat hevítek, majd közepes lángon, több adagban aranybarnára sütöm a húsdarabkákat. Időnként megforgatom, hogy minden oldaluk egyenletesen piruljon. A tojás és a keményítő párosának köszönhetően apró, ízletes, ropogós falatkák születnek. Amint elkészülnek, papírtörlővel bélelt tányérra szedem, s félreteszem, amíg a szósz elkészül.
A szószhoz a kókusztejszínt széles serpenyőben felmelegítem, majd hozzáadom a cukrot, az ecetet, a frissen facsart zöldcitromlevet, egy csipet sót és kevés fokhagymaport.
Az egészet alacsony lángon néhány percig gyöngyözve főzöm, hogy az ízek finoman összeérjenek. A kukoricakeményítőt kevés hideg vízzel simára keverem, majd ezzel selymesen besűrítem a mártást.
Ekkor visszateszem a megsült csirkefalatkákat, és óvatosan összeforgatom, hogy minden darabot bevonjon a krémes, illatos szósz. Párolt rizzsel, friss korianderrel vagy apróra vágott petrezselyemmel tálalom.
Ez az édes-savanykás, lágyan krémes kókuszos fogás egyszerű alapanyagokból, gyorsan elkészíthető, mégis különleges élményt kínál.
Ízvilága méltó módon idézi meg a keleti konyha hangulatát, és könnyed eleganciával száll versenybe az éttermekben felszolgált falatokkal.
