Kovács Gergely érsek: A megszentelt élet nem elmélet, nem történeti emlék, hanem mindennapi tapasztalat
Különleges örömre adott okot, hogy Carles Gil i Saguer atya, a Piarista Rend római általános elöljárója (generálisa) a magyarországi tartomány vizitációjának keretében felkereste a kolozsvári piarista missziót. Gondviselésszerűen éppen a rend itteni letelepedése 250. jubileuma évében. Kíséretében volt a római központból Jacek Wolan Európáért felelős generálisi asszisztens, valamint a magyar tartomány főnöke, Zsódi Viktor. Ugyanakkor az eseményt megtisztele jelenlétével Kovács Gergely gyulafehérvári érsek, örmény apostoli kormányzó és László Attila Kolozs-dobokai főesperes, a templom plébánosa is.
A generális atyát érkezésekor Molnár Lehel és Böszörményi Géza piaristák fogadták. Bemutatták Fodor György piarista konfrátert, aki rövid köszöntőjében elmondta, Erdély kulturális fővárosának piarista istenházában azért is imádkoznak a templom titulusához, a Szentháromsághoz, Szűz Máriához, Kalazanci Szent József rendalapítóhoz, hogy óvja és pártfogolja Carles Gil i Saguer legfőbb elöljáró atyát. Majd a templomról készült akvarell rajzzal (alkotója Bokor Ernő piarista öregdiák, képzőművész) és a főoltáron látható Szűz Mária kegykép fotójával ajándékozta meg a generálist.
A vesperás előtt Urbán János Erik, a Szent István Királyról nevezett Erdélyi Ferences Rendtartomány főnöke, a főegyházmegye szerzetesi intézményeinek érseki helynöke köszöntötte a főpásztort, a vendégeket, valamint a jelenlévő szerzetes nővéreket és testvéreket és mindazokat, akik eljöttek együtt imádkozni. Többek között rámutatott: „Egyeseknek talán érdekes lehet, hogy a piarista generális atya látogatása alkalmával miért egy ferences szerzetes mond köszöntőt. Ezzel a gesztussal szeretnénk kifejezni, hogy mi, akik a hétfőn következő megszentelt élet világnapja alkalmából gyűltünk össze, egy család tagjai vagyunk, amelyben a különböző rendek testvérként élnek együtt. Számunkra, a kolozsvári szerzetes nővérek és testvérek számára ez az alkalom különleges ajándék. Nemcsak azért, mert együtt lehetünk, hanem mert most itt van közöttünk főegyházmegyénk főpásztora, valamint a piarista rend egyetemes elöljárója is. Ez a jelenlét megerősít bennünket abban a tudatban, hogy szolgálatunk – legyen az csendes, rejtett vagy hétköznapi – fontos és elválaszthatatlan része az Egyháznak. Meghívás is ez számunkra, hogy egyszerűségben és testvériségben még hűségesebben éljük meg hivatásunkat ebben a városban.
Főegyházmegyénkben a Keresztség évét tartjuk, tehát a Keresztség évében találkozunk. Ez az év visszavezet bennünket a forráshoz, ahhoz a pillanathoz, amikor Isten kimondta rólunk a legfontosabbat: az Övéi vagyunk. A keresztség nem csupán egy múltbeli esemény, hanem egy életre szóló létállapot: belemerülés Krisztus halálába és feltámadásába, új identitás, új irány és új küldetés. A szerzetesi élet ennek az ajándéknak a csendes, mégis beszédes tanúsága: emlékeztet bennünket arra, hogy Istenhez tartozunk, és benne van a jövőnk.”
Kovács Gergely érsek a vesperás keretében elhangzott szentbeszédében hangsúlyozta: „A piarista rend legfőbb elöljárójának látogatása alkalmából hívtak meg bennünket a Kolozsváron szolgáló szerzetesek és szerzetesnővérek, hogy közösen imádkozzunk. Ez az együttlét különös hangsúlyt kap most, hiszen két nap múlva, február 2-án ünnepeljük a megszentelt élet világnapját. Mindannyian látjuk a papi, szerzetesi és szerzetesnői hivatások számának drasztikus csökkenését, mégse szeretném a mostani alkalmat arra használni fel, hogy magyarázatokat keressek, vagy igazolni igyekezzem a szerzetesi élet létjogosultságát, soroljam érdemeiket. Inkább azt a kényelmetlen kérdést teszem fel, hogy: mi az, ami ma mégis megszólító ebben az életformában? Mikor máskor és hol máshol időszerűbb a kérdés feltevése, mint most és itt egy jezsuita-piarista templomban, szerzetesi környezetben, egyetemi közösségben, fiatalok között. A megszentelt élet Kolozsváron és különösen itt, nem elmélet, nem történeti emlék, hanem mindennapi tapasztalat.
A megszentelt élet egyik legnagyobb félreértése talán az, hogy „többnek” gondoljuk. Több imának, több lemondásnak, több erkölcsi teljesítménynek. Pedig a megszentelt élet nem több, hanem más. Nem mennyiségi, hanem minőségi különbség. Nem az ember tökéletesítése, hanem annak elfogadása, hogy az élet nem teljesen a mi kezünkben van. A szerzetesi fogadalmak – szegénység, tisztaság, engedelmesség – nem hősi, hanem nagyon is realista vállalások. Azt mondják ki: nem minden az enyém, nem minden rólam szól, nem minden az én döntésem. Napjainkban, egy olyan világban, ahol az önmegvalósítás az első parancsolat, a megszentelt élet egyszerűen azt állítja: az ember nem önmagától lesz boldog.
És talán ez az, ami a megszentelt életből ma igazán megszólító lehet számunkra. Nem arról van szó, hogy valaki „lemondott” valamiről, hanem az, hogy valaki valami mellett döntött. Pontosabban: Valaki mellett. Hosszú távra. Visszavonhatatlanul. Akkor is, amikor nem lát mindent előre. A megszentelt élettől megtanulhatjuk, hogy ne az aggasszon, hogy mi lesz holnap, hanem mindig derűsen éljek, mert tudom, kiben bízom.
A szerzetesek és szerzetesnővérek életdöntését szemlélve, tegyük fel magunknak őszintén a kérdést: mi az, amire én igen-t mernék, szeretnék mondani hosszú távon? Mi az, amiért érdemes kitartani akkor is, amikor elfáradok, letörök, motiválatlan vagy lehangolt vagyok? Ha ez a nap csak ennyit ad: egy komolyabb gondolatot, mélyebb tiszteletet azok iránt, akik ezt az utat járják – akkor már nem volt hiábavaló. Köszönet nektek szerzetes testvéreim és nővéreim, hogy jelen vagytok köztünk, értünk, velünk” – nyomatékosította az érsek főpásztor.
A vesperás idején valamennyi jelenlevő együtt imádkozott, példát adva arról, hogy a megszentelt élet Kolozsváron nem csupán elmélet, hanem kézzel fogható valóság. A szerzetesek jelenléte és szolgálata jelentősen elősegíti a hitélet és a közösségtudat megerősödését. A zsolozsma után bennsőséges, őszinte, meghitt beszélgetésre került sor Kovács Gergely érsek, a piarista generális és a vele érkezett elöljárók, László Attila főesperes és a szerzetesi közösségek, lelkiségi mozgalmak képviselői között. A generális atya rangos előadást tartott, amelynek központi témája a szerzetesrendek európai helyzete és fenntarthatósága, jövője volt.
Vasárnap délután Jacek Wolan Európáért felelős generálisi asszisztens Molnár Lehel piarista, egyetemi lelkész kíséretében felkereste a piarista gyökereit máig ápoló Báthory István Elméleti Líceumot. Este pedig a katolikus egyetemi lelkészség lelkes fiataljai megtöltötték a templomot a szentmisére, amelynek főcelebránsa Carles Gil i Saguer volt. A találkozás pedig valódi ajándékká vált: jó hangulatú, mégis mély, őszinte kérdéseket és válaszokat hozó beszélgetés bontakozott ki a fiatalokkal, akik felemelő énekes áldással kívántak jó utat a generális atyának.
Fenruár 2-án, hétfő este Urunk bemutatása, Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepén, egyben a megszentelt élet világnapján a kolozsvári Szent Mihály-templomban mutattak be szentmisét, amelynek főcelebránsa László Attila főesperes-plébános volt. Szentbeszédet mondott Bőjte Csongor segédlelkész, a kántori szolgálatot Márton Szabolcs végezte. A liturgia keretében került sor az égő, fénylő gyertyák megáldására. Ez arra is mutat, hogy valamennyiünkre van bízva Krisztus világossága, a világ világossága, ami azért adatott, hogy használjuk és továbbadjuk.
(fodor)
