Programtalanság

Programtalanság
A Viorica Dăncilă kormány programja magában hordozza az elmúlt csaknem harminc év felhalmozott tapasztalatát. Vagy tapasztalatlanságát. Szemlélet kérdése. Románia soha nem volt a programok országa. Lassan egy évszázada hiányoznak a programok, amelyek ha léteztek is, szinte mindig tartalom nélküli formák voltak. Kivéve akkor, amikor a tartalmat éppen Nyugat szolgáltatta, lásd az EU- és a Nato-csatlakozás.

Tíz éve már túl vagyunk ezen a két projekten, s azóta sem akadt más a helyükbe. Méltán panaszkodnak pártvezetők, a nemzeti bank vezetői, hogy nincs úgynevezett országprojekt. Egyre többen érzik úgy, hogy nem tartja össze, nem viszi előre semmi ezt az országot, hanem csak magatehetetlenség által vezérelve bukdácsol.

Ezt a hagyományt folytatja a Dăncilă-kormány, amelynek programja semmi újat nem hoz az előzőekhez képest. A kormányprogramok egyébként soha nem váltanak ki szenvedélyes vitákat nálunk, hiszen maguk a készítői is tudják, ezek csak papírra vetett elvek, amelyeket aztán amúgy sem kell betartani, hiszen mindent felülír az aktuálpolitika, a szóbeli egyezség, amelyek a központi pártvezetés és területi szervezetek között születnek meg annak függvényében, hogy éppen a centrum vagy a vidék erősebb egy párton belül. Mivel a programírók felfogása ilyen, ezért a végtermék is maximálisan súlytalan, hiszen a munkát azok sem veszik komolyan, akik feladatul kapják. Nem csoda, hogy a Dăncilă-kormány programja is a számonkérhetetlen általánosságok, elvek halmaza.

Benne igen kevés szó esik a konkrét cselekvési tervekről. Továbbra is szerepel az állami vállalatok profitjából feltölteni tervezett 10 milliárd eurós befektetési alap létrehozása, amiből a nagyszabású infrastrukturális beruházásokat kellene finanszírozni. A PSD már a választási kampányban megígérte ezt, de azóta sem történt semmi. Az újabb kormányprogramban sem szerepel határidő.

A kultúrára és a nemzeti kisebbségekre vonatkozó fejezet egy csomó közhelyet tartalmaz, mind olyan elvi megállapításokat, amelyek az alkotmányos előírásokból fakadnak. Kormányprogramban való megerősítésük nem az elvekbe vetett szilárd hitet, hanem sokkal inkább a fantáziahiányt, az ötletszegénységet, illetve az érdektelenséget tükrözi. Szerepel egy olyan mondat is, hogy a kormány továbbra is támogatja a nemzeti kisebbségek törvényét. Ha úgy támogatja, mint ahogyan az elmúlt tizenhárom évben tette, akkor nem könnyű rájönni: a határidő nélküli mondat csupán írott malasztként odavetett csont a nemzetiségeknek, kifejezetten a magyaroknak.