Megkezdi szolgálatát a főtéri plébánia segédlelkésze
Bőjte Csongor így vall életútjáról a Seminarium Incarnatae Sapientiae, azaz a gyulafehérvári Megtestesült Bölcsességről Nevezett Szeminárium honlapján: „Számomra a világ közepén, Csíkszentdomokoson születtem 1995. március 8-án. Azontúl, hogy szülőfalum a »szívem csücske«, amiatt is a világ közepe, hogy az, ami a sok otthon közül az OTTHONT jelenti. Ott csodálkoztam rá először a világra, ott éreztem meg először, hogy Isten minden embert arra hív, hogy közösségében építse az Ő országát már itt, földi életünk során.
A helybéli Márton Áron Általános Iskola, a csíkszeredai Segítő Mária Római Katolikus Gimnázium, a kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetem Római Katolikus Teológia karának és Bölcsészettudományi Karának közössége mind-mind nyomot hagyott életemben. A család, a barátok, és sok más közösség mellett az előbbi helyszínek formáltak azzá, aki 2017-ben belépett a gyulafehérvári papnevelő intézet kapuján, hogy életem célját és Isten hívó szavát felismerve az Ő és népe szolgálatára ajánljam életem. Ennek felismerésében pedig hálával gondolok vissza több papra, szerzetesre és szerzetesnőre, nevelőimre és tanáraimra, a Gondviseléstől ajándékba kapott barátokra, hogy a kisgyerek szívében rejlő parazsat őrizték mindaddig a percig, amíg a már-már érett fiatal szívében lángra lobbanhatott. A szeminárium és a gyakorlati-pasztorális félévek közösségei – Gyimesbükk és Székelykeresztúr – pedig a már Isten ügyéért lelkesedő kispapot segítették azzá válni, amire meghívást kapott.
Hálás vagyok a Teremtőnek, hogy mindig és mindenhol »volt emberem«, hiszen, bár a meghívás mindenki szívében különböző, a cél azonban ugyanaz: csak együtt, egymást segítve tudunk az irgalmas Atya házába (vissza)térni.”
Isten gondoskodik! – a Teremtés könyvéből, az Ábrahám áldozatát bemutató szakaszból vett – papi jelmondatával kapcsolatban a kispapok szerkesztette mégIS lap 25., jubileumi számában Bőjte Csongor hangsúlyozta, hogy az az útkeresés időszakához, de teljes eddigi életútjához is kapcsolódik. Pontosította többek között: „Isten mindig gondoskodott az emberekről, az anyagiakról, a lelkiekről; gondoskodott mindarról, amit mi, emberek talán képtelenek lettünk volna megvalósítani és olykor megmutatta, hogy bármennyire is ragaszkodunk elképzeléseinkhez, neki nagyobb és jobb tervei vannak. Ezzel a jelmondattal nemcsak egyszerűen kifejezem az eddig megtett utat, hanem önmagam számára feladatként fogalmazom meg, hogy rá tudjak hagyatkozni. Ezt az üzenetet tűzöm fel képzeletbeli zászlómra az induláskor. Ez a tudat, hogy Isten gondoskodik, nem azt jelenti, hogy nekem nincs dolgom, és hátradőlhetek, mert Ő intézkedik helyettem is, hanem hiszem azt, hogy amikor jönnek az embert próbáló helyzetek – mert tudom, hogy jönni fognak, sőt jöjjenek is, hogy növekedhessek általuk –, akkor megtapasztalhatom azt, hogy nem saját erőből, hanem csak az ő kegyelméből és erejéből leszek képes helytállni, ő fog átsegíteni a legnehezebb pillanatokon is. (...) Sokszor Ábrahámhoz hasonlóan én sem értettem, hogy mi Isten terve a számomra késznek vélt, »sínre tett« életemmel, miért akarja azt lefoglalni. De úgy vágtam bele, akárcsak Ábrahám, hogy Isten gondoskodik mindenről, ezt éltem meg, és hiszem, hogy ezután is gondoskodni fog!”
Isten hozta Csongor atyát a kincses városba, imádkozunk személyéért, a hívek körében kegyelmet és örömöt sugárzó papi szolgálatáért.
(Borítókép: Bőjte Csongor megköszöni pappá szentelését Kovács Gergely érseknek)
