Amikor ezeket a sorokat írom, még négy államban zajlik a szavazatok számlálása. Alaska nem gond Trump elnöknek, hagyományos republikánus állam és belátható időn belül ez nem is fog változni. Az három elektoros szavazatot hoz a Trump-konyhára. Észak-Karolina kétségesebb, de ott is nyugodt lélekkel megjósolhatjuk a regnáló elnök győzelmét és a tizenöt elektoros szavazatot. Arizonában jelenleg Biden vezet, de előnye nagyon kevés, és csökken. Arizona tizenegy elektorral bír. Itt azonban véget érnek a jó hírek a Trump-tábor számára. Georgiában Biden előnye tízezer szavazó, a voksok egyetlen százalékét kell még megszámolni, ezek azonban olyan vidékekről származnak, amelyek erősen demokrata pártiak, tehát az állam tizenhat elektora minden valószínűség szerint a Biden-tábort erősíti. Még élesebb a helyzet Pennsylvaniában, ahol a szakértők és a statisztikusok is már megállapodtak abban, hogy a szavazatok kilencvennyolc százalékának megszámolása után Biden magáénak tudhatja az ott elnyerhető húsz elektort, amivel meghaladta az elnökké választáshoz szükséges kétszázhetvent. Hacsak nem sikerül valamilyen csoda folytán Trumpnak megfordítania ezt az eredményt és megszerezni mégis Pennsylvania húsz elektorát, akkor hiába is szerezné meg összes többi még eldöntetlen államot: nem változtat a végeredményen.
Nagyon sokakat összezavart – mind Amerikában, mind világszerte – a szavazatszámlálás alakulása és rengeteg gyanút is ébresztett az, hogy a legtöbb államban Trump kényelmesnek tűnő előnnyel indult, majd ezeket az előnyöket a választást követő napokban sorra darálta le Biden. Pedig egy nagyon egyszerű dologról van szó.
Az Egyesült Államokban többféle módon lehet szavazni. Számos államban ez nagyon régóta így van, ezúttal a világjárvány miatt a teljes országra kiterjesztették ezeket a lehetőségeket. Lehet előre szavazni, hetekkel a választás napja előtt. Lehet levélben is szavazni. Sok államban – ott ahol ezeknek a voksolási módoknak hagyománya van – a hatóságok rutinnal kezelik ezeket az eljárásokat, máshol, ahol csak idén vezették be az említett lehetőségeket, kissé nehezebben gördült a szavazatszámoló gépezet. A voksok begyűjtésétől, osztályzásától kezdve a borítékok felbontásán és az adatok ellenőrzésén keresztül egészen a szavazatok elkönyveléséig és rendszerbe való betáplálásáig a teljes folyamatot közelről ellenőrizhették mindkét nagy párt képviselői és független megfigyelők is. Bár kisebb fennakadások és rendellenességek akadtak, semmi olyan mértékű gond nem adódott, amely jelentős módon befolyásolhatta volna az eredmény alakulását – ebben valamennyi megfigyelő egyetért.
Trump elnök a kampány teljes ideje alatt hangot adott annak, hogy nem bízik sem a postán elküldött, sem az előre leadott szavazásban s arra biztatta rajongóit: csakis november harmadikán, személyesen szavazzanak. Ebből az következett, hogy az aznap leadott voksok többségét nagyon sok helyen a regnáló elnök kapta, míg a más módon kapott szavazatok kihívója javára billentették a mérleget. Innentől kezdve minden azon múlott, hogy melyik államban milyen szavazatokat számolnak meg először. A legtöbb esetben a helyi törvénykezés megtiltotta azt, hogy november harmadika előtt bármilyen feldolgozást végezzenek. Ohio volt az a hely, ahol előbb a korábban leadott, és a levélben érkezett voksokat számolták, így itt az első órákban jelentős Biden fölényt jeleztek. Aztán amikor sorra kerültek a november harmadikai, személyesen és közvetlenül leadott szavazatok, Trump behozta hátrányát és magabiztosan, csaknem nyolc százalék előnnyel megszerezte az állam tizennyolc elektorát. A legtöbb helyen viszont fordított sorrendben zajlott a szavazatszámlálás. Pennsylvaniában például november negyedikén reggel még négyszázezer szavazatnyi Trump előnyt jeleztek, majd ez rohamosan csökkent a nap folyamán. Ötödikén Biden behozta a hátrányt és egyre nagyobb különbséggel hagyta maga mögött Trump elnököt, mert az ekkor számolt szavazatok már kizárólag levélben leadott voksok voltak, méghozzá az állam nagyobb városaiból és azok környékéről, ahol a demokraták abszolut többségben vannak, így az ott számolt szavazatok oroszlánrészét olykor 80-20 arányban kapta Biden.
A Trump tábor csalódása óriási és ez érthető. Az is, hogy sokan közülük nem fogadják el az egyszerű és logikus magyarázatot, ennek lélektani okai vannak. Baj csak azoknál van – és nem kevés emberről beszélek – akik akkor is csalást kiáltanának, ha lehetőségük lenne személyesen mindent újra átszámolni és meggyőződni arról, hogy tévednek. Ezek az emberek nem teljesen veszélytelenek, mert a fanatizmusnak ez a szintje mindig láthatáron tartja az erőszakos cselekedetek lehetőségét.
Hogy maga Donald Trump nem fogadja el az eredményt, az csak azokat lepheti meg, akik nem igazán követték közelről az Egyesült Államok negyvenötödik elnökét, azelőtt pedig Donald Trumpot, mint jelöltet. Ő ugyanis már 2016-ban kijelentette, hogy csak akkor fogadja el a választás eredményeit, ha ő győz. Ezúttal sem volt hajlandó kijelenteni, hogy az eredményt – bármilyen is lesz az – elfogadja. Persze, hogy szégyen, persze, hogy súlyos, persze, hogy a demokrácia egyik alapvető értékének a farba rúgása, de semmiképpen nem váratlan.
Trump széleskörű kiterjedt, nagyarányú csalásokra hivatkozik. A gond csak az, hogy miközben fanatikusai és néhányan a körülötte állók közül elárasztották a médiát és az online teret a különféle elméletekkel, a bizonyítékokkal mindeddig adósok maradtak.
Egy esetleges választási csalás jogi úton történő orvoslása úgy történik, hogy állítunk valamit, amire van bizonyítékunk s ezzel a bírósághoz fordulunk. Az nem túl ígéretes, hogy előbb telekiabáljuk a világot légből kapott vádakkal, majd ostorral hajtunk össze egy csapatot, hogy keresgéljen valamiféle bizonyítékot arra, amit állítunk.
Az elnök által erre a feladatra ráállított jogászok egyre tanácstalanabbak és elkeseredettebbek, mert apróságokat, pár tucat szavazat sorsát esetleg befolyásoló kis rendellenességeket leszámítva nem igazán találnak semmit, a bíróságok pedig országszerte egymás után utasítják el a kereseteket. Az elméletek ellen szól az is, hogy a kérdéses államok jó részében Biden többsége dacára a szenátusba és a képviselőházba többnyire republikánus jelölteket küldtek a választók (pár helyen még nem dőlt el), tehát nem feltétlenül a republikánus-demokrata törésvonal érvényesült. Mi több, vannak államok és szavazókörzetek, ahol a folyamatot levezető tisztségviselők többsége republikánus.
A republikánusok több vezető személyisége is felháborítónak találja Trump viselkedését, és gratulált Joe Bidennek. Amerikában nem bocsánatos bűn, ha valaki a társadalom alapvető értékeiből űz gúnyt. Mások egyelőre az elnök oldalán állnak. Ismét mások, például a mértékadónak tekintett Mitch McConnell mélyen hallgatnak.
Hasonló a helyzet külföldön. Egyes állam- és kormányfők gratuláltak a Biden-Harris csapatnak, mások még várnak.
Én azt gondolom, hogy az esélye annak, hogy Trump megfordítsa az eredményt tizedszázaléknyi. A gond az, hogy eléggé kizárható annak a lehetősége, hogy az összes jogi és adminisztratív lehetőség sikertelen végigjárása után Trump beismerje veszteségét és békésen távozzon. És itt több kérdés merül fel.
Ki lesz az a republikánus vezető tisztségviselő, aki az elnök elé áll és közli vele: eddig volt, nincs tovább? Jelenleg családja is megosztott, felesége és veje a színfalak mögött próbálja győzködni őt: vége van, távozzon békésen.
Hol következik be az a pont, amikor Trump – még mindig vélt igazát hangoztatva – kiköltözik a Fehér Házból? Egy adott ponton túl ennek megtagadása büntetőjogi következményekkel is járhat.
Milyen intézkedéseket fog hozni hivatalban maradásának idején, január huszadikáig az immár minden politikai téttől megfosztott elnök?
Amerika túl fogja élni a válságot. Amint Biden egyik szóvivője fogalmazott: az Egyesült Államok kormánya teljes mértékben képes arra, hogy eltávolítsa a Fehér Házból az illetéktelenül ott tartózkodókat.
Aztán következik Joe Biden elnöksége és Kamala Harris történelmi jelentőségű alelnöksége, egy végletesen megosztott országban.
Félő, hogy az új adminisztrációnak több ellenfele lesz a saját pártjában, mint a jobboldalon. Joe Bident elég széles körben tisztelik, számos vezető republikánus politikus tartja becsületes, szavahihető és kompromisszumképes embernek. Ez nagyon fontos tényező, főleg miután úgy néz ki, a Kongresszusban enyhe republikánus többség lesz.
Biden kompromisszumra és egységre törekszik, ünneplő beszéde is erről szólt. Ez ellenkezést fog kiváltani a progresszív oldalból, ahol meg kell majd értsenek egy fontos dolgot: hiába véljük azt, hogy igazunk van, ha elveinkről nincs kivel tárgyalni. Több mint hetven millió ember szavazott Donald Trumpra. Hetven millió ember alapos, vagy alaptalan, de létező aggályokkal, félelmekkel, gondokkal, és ha ezt a tömeget továbbra is buta, gonosz csürhének, ellenségnek tekintjük, akkor csak fordított előjelű trumpizmust érünk el. Muszáj lesz ismét emberként, tekinteni egymásra, akkor lehet érvekkel vitatkozni a súlyos kérdésekről. Anélkül csak üvöltözés és patthelyzet várható. Szerintem ez lesz a Biden-Harris csapat legnagyobb kihívása.
