Ha az még jelent egyáltalán valamit. Mint ismeretes, az ALDE elnöke gondolt egyet, és kilépett a pártjával a kormányból, majd a szenátus elnöki tisztségéről is lemondott. Tăriceanu döntését megpróbálták megérteni a politikai elemzők, de azóta sem sikerült tisztán (át)látni, milyen szándék vezérelhette, milyen előnyre számít(hat)ott, hiszen elég hamar és simán pótolták a helyét, mintegy igazolva, hogy senki, így Tăriceanu sem pótolhatatlan, sőt – az ALDE elnöke kezd fölöslegessé válni. A Szociáldemokrata Párt (PSD) ugyanis ügyes húzással szintén ALDE párttagot, mégpedig Teodor Meleșcanut juttatta a szenátus elnöki székébe, ezzel felborítva a volt kisebbik kormánypártban az egyensúlyt. Ami még tovább billent azáltal, hogy a szenátus új elnöke – akit több párttársa is megszavazott erre a tisztségre – tegnap egyezkedést folytatott a kormánynál annak érdekében, hogy a szabadon maradt miniszteri székekbe szintén ALDE tagokat nevezzen ki a kormány. És Meleșcanu sikerrel tárgyalt, hiszen Viorica Dăncilă tényleg a Liberálisok és Demokraták Szövetségének három képviselőjét jelölte az energiaügyekkel, környezetvédelemmel valamint parlamenttel való kapcsolattartással foglalkozó miniszteri tisztségek élére. Ezzel a szenátus új elnöke alaposan meggyengítette Tăriceanu szerepét és erejét a pártjában, aki hiába próbál elnöki szigorral eljárni és fenyegetőzik, hogy kizárja az úgynevezett árulókat, azokat, akik szívesebben maradnak a kormány érdekszférájában és vállalják talán karrierjük egyetlen miniszteri lehetőségét, semmint eltűnjenek ellenzéki politikusokként a névtelenségben. Teodor Meleșcanu pedig valószínűleg még többre vágyik, és majd megpróbálja maga mögé állítani párttársait, hiszen nem mindegy a szenátus elnökének sem, milyen háttértámogatással rendelkezik saját pártja részéről. Călin Popescu Tăriceanu pedig akár magára is maradhat, párt és politikai jövő nélkül – egyrészt ugye nem sikerült átjátszania a szenátusi széket az ellenzéknek, másrészt választói sem biztos, hogy elégedetten elfogadnák hirtelen átállását a korábban általa is sűrűn kritizált államfő és ellenzék oldalára.
Ugyanakkor a kormányzó PSD sem elsősorban az “ország további stabil kormányzása érdekében” jelölte a miniszteri tisztségekbe az ALDE-s politikusokat, mint ahogyan Viorica Dăncilă szerdán kijelentette. Egyelőre sakkoznak, és mi tagadás, nem is rosszul azért, hogy nyugodtan kormányon maradhassanak mandátumuk jövő évi lejártáig. Amihez elegendő támogatottságra lenne szükségük, és ezt tudnák megszerezni a távozott ALDE, de mégis kormányon szívesebben maradó ALDE-politikusok részéről. Jelenleg ugyanis vita zajlik arról, hogy milyen formában kell a PSD-nek bizalmi szavazást kérnie a parlamenttől jövő héten azt követően, hogy az ALDE távozásával kénytelenek változtatni a kormány szerkezetén. Klaus Iohannis államfő eddigi szereplését ismerve valószínűtlen, hogy elfogadná az új ALDE-jelölteket a távozó miniszterek helyére. Amennyiben pedig ez esetben a kormánynak szüksége lesz a parlament részéről bizalmi szavazásra, megoszlanak a vélemények, hogy milyen szavazati aránnyal kell számolni: a kormányt ellenzők szerint a parlamenti tagok fele plusz egy szavazata szükséges, a PSD pedig azt állítja, hogy elegendő a jelenlevő képviselők és szenátorok többségi szavazata. Mindkét véleményt hangoztatók hivatkoznak vagy jogszabályokra, vagy korábbi hasonló helyzetekre. A kormány egyelőre kivár, Iohannis jövő héten esedékes válaszára a javasolt miniszterek tekintetében, valamint az Alkotmánybíróság véleményezésére. A játszma tehát folytatódik, az ellenzék hangos, de pályaszéli részvételével, amely mindenképpen kényelmesebb, semmint most felvállalni egy hálátlan kormányzást.
