Nem kell tartanunk attól, hogy ehhez fogható sztori beárnyékolja a hétvégi koalíciós tárgyalásokat, mert még több utcahossz választ el a végsőnek tekinthető változatoktól. Két félig csalódott játékos és egy stagnáló szereplő keresi a megoldást a közös kormányzásra. A sorozatos taktikázás, az egymást helyzetbe hozó lépések igen szűk mozgástérben és görcsös koreográfia szerint követik egymást – a kiszivárgott részletekből kis fantáziával erre lehet tippelni.
Mindezek dacára azért valamicske elmozdulás, szinte már eredmény regisztrálható: a kormányprogram egyes részleteinek tisztázása és a pártváltást, a parlamenti frakciókba való ide-oda átülést elvető egyezség. Apró, de nem elhanyagolható batyu, amivel hétfőn a Cotroceni-palotába zarándokolnak a felek. Ha ebben a ritmusban haladnak a dolgok, nem kizárt, hogy a kormányprogram hamarább körvonalat ölt, mint maga a kabinet – előbb lesz a dolmány, s majd arra kelletik a gombokat felvarrni. A morózus, felhős, nedves idő biztosan nem kedvezett a tárgyalásoknak, előbújhatott a küldöttségekben a meteopata hajlam, de itt a tempusnak másik, percekben mérhető nyomása azért jóval súlyosabb. Ha a Brexit-saga esetében még mindig lehet pótterminust kicsikarni az egyébként is túllépett határidőkre, honi pályán a kompromisszum feletti elidőzésnek jóval kevesebb esélye van. A hangsúly sajnálatosan nem a koherens közpolitikák felvázolására esik, hanem a személyes politikai karrierek mögötti érdekek (és félelmek) diktálják a napirendet.
Mikulás mandátumot hozott, angyalka kormányt tuszkol a fa alá – nos, ez a második tétel még igencsak kétséges, de a mostanihoz fogható állapotokra az is jellemző, hogy a makacs patthelyzetek hirtelen feloldódnak (bizonyára van még mindenik partner keze ügyében fél tucat tromf), és elitünk nyugodtan (vagy belenyugodva) vonulhat családja kebelére illatos kalácsot, zengzetes kolindát fogyasztani.
Addig is a hét kezdete újabb izgalmakat tartogat, meg régi kérdőjeleket villant fel: a döntetlen kedvez Klaus Iohannisnak – elnöki minőségében végre élhet az államfőnek az alkotmányban is leszögezett szerepkörével, amely az egyensúly, a párbeszéd, a moderálás biztosítását írja elő. Kérdés, hogy KWI le tudta- cserélni a kampányoló köpönyeget a kényelmesebb házikabátra, és élni tud-e munkaköri leírásának előbb említett lehetőségeivel, melyek egyben legalább annyira kötelezettségei is lennének.
