Nincs ember ebben az országban, aki ne ismerné a padlizsánkrémet vagy a vinetát (vinetasalátát), ahogy errefelé mondani szoktuk. Van, aki csak olajjal kikavarva szereti, van, aki a majonézes változatra esküszik, és van, aki jó sok hagymával és fokhagymával készíti. Olyat is ismerek, aki nem szereti a vinetáskenyeret, közvetlen környezetemben is létezik ilyen. Nincs mit tennem, el kell fogadnom, hogy van, aki nem rajong ezért a sütés után füstössé és krémessé lett gyümölcsért. Igen, gyümölcs, mert akárcsak a paradicsom, botanikai meghatározás szerint a padlizsán is gyümölcs.
Most azonban olyan padlizsánkrémről van szó, amelyhez nem kell a vinetát előre megsütni. Előfordulhat, hogy nincs mindenkinél kéznél a grill, hogy vinetát süssön, bár ifjabb koromban a picike tömbházlakás konyhájában is becsületes adagokat sütöttem le, igaz, akkoriban még nem születtek meg a gyermekek, így volt időm előkészíteni a terepet és utána eltakarítani.
A padlizsánt azonban számtalan más ételben is felhasználhatjuk, és nemcsak finom, hanem egészséges is. Ha megnézzük ennek a zöldségként ismert gyümölcsnek a történetét, látni fogjuk, hogy elég érdekes karriert futott be eddigi élete során. Tudjuk, hogy Ázsiában már az i. e. 3. évszázadban elterjedt, az indiai konyha egyik kedvenc alapanyaga volt, Japánban is előszeretettel használták. Népszerűsége ott azóta is töretlen, ma is az öt legkedveltebb zöldségük között tartják számon. Az arabok a 7. században találkoztak a tojásgyümölccsel, Európában pedig még ennél is később, a 12. században kezdett ismertté válni. Talán a nadragulyával való rokonsága miatt, vagy mert voltak, akik megbetegedtek az éretlenül fogyasztott padlizsántól, nagyon sokáig mérgezőnek vélték, és csak díszítésre használták. Az európai uralkodók közül XIV. Lajos francia király volt az, aki nagyon kedvelte a fényes gyümölcsöt, de csak mint dekorációs elemet. Akkoriban úgy vélték, rejtélyes láz viszi el azt, aki padlizsánt fogyaszt. A konyhákban csupán a 18. században jelent meg.
Ma már teljesen más a helyzet, kedvelt hozzávalója a mediterrán konyhának, híressé vált a görögök muszakájában, a francia ratatouille-ben is megtaláljuk, a román vinetasaláta is méltán lett világhírű. Nálunk manapság is a padlizsán legnépszerűbb felhasználási módja, amelyet kenyérre kenve fogyasztunk.
A most hozott két krém is ebbe a kategóriába tartozik, nagyon egyszerű és sokkal gyorsabb elkészíteni, finom és krémszerű, a padlizsánkedvelőknek nagyon ajánlom. Két ízesítéssel készítettem, reménykedve, hogy legalábbis az egyik elnyeri az ifjabb nemzedék tetszését is.
Padlizsános pizzakrém
Hozzávalók:
4 közepes padlizsán
2-3 ek. olívaolaj
1 cikk fokhagyma
2 ek. paradizsompüré
1 kk. Édes Anna paprikakrém
¼ kk. mediterrán fűszerkeverék (kakukkfű, oregáno, bazsalikom, rozmaring, zsálya)
Elkészítés:
Ezt a változatot héjastól készítem, mivel alaposan megdinsztelem, a héja is teljesen megpuhul, gyakorlatilag beleolvad a krémbe. A padlizsánt apró kockákra vágom, tapadásmentes öblös edényben az olajjal megdinsztelem. Amikor látom, hogy már szinte készen van, és a térfogata jelentősen megcsappant, ráteszem a paradicsompürét, a paprikakrémet és a fokhagymát. Összefőzöm, és a legvégén sózom. A paprikakrém eleve sós, ezért a sózást hozzá igazítom.
Joghurtos padlizsánkrém
Hozzávalók:
4 közepes padlizsán
3-4 ek. napraforgóolaj
½ kk. őrölt édeskömény (elhagyható)
½ cikk fokhagyma
120 ml görög joghurt
só
Elkészítés:
A padlizsánokat meghámozom. Ezt csupán a krém színe miatt teszem, hogy esztétikailag egységesebb s picit világosabb legyen, de nem muszáj meghámozni. Apró kockákra vágom, és az olajon, tapadásmentes mélyebb edényben megdinsztelem. Már dinsztelés közben hozzáadom az édesköményt. Amikor kész van, beleteszem a reszelt fokhagymát, egy percig még lángon kavargatom. Sózom. Amikor nagyjából kihűlt, a joghurtot is hozzákeverem.
Mindkét változat nagyon finom, vékony rétegben pirítósra kenve príma reggeli, uzsonna vagy vacsora lehet. A pizzás változattal lehet próbálkozni a gyermekeknél, talán ezt könnyebben elfogadják, mint a hagyományos vinetasalátánkat. A joghurtos verzió pedig minimális fűszerezéssel is isteni, jól érezni a padlizsán finom ízét.
Mindkét krém teljesen lehűtve a legfinomabb.
A fiatalok is boldogan ették, ki-ki saját ízlésének megfelelően fogyasztotta. Telemeával vagy paprikás kolbásszal, esetleg sonkával is kitűnő, de egyszerűen pirítósra kenve, esetleg kis mikrozöldel megszórva is pompás.
