Örültem, amikor megtudtam, hogy a Kaganovskiy-házaspár újra fellép városunkban. Műsorukban két Händel-mű J. Halvorsen általi átdolgozása, valamint egy-egy I. Pleyel és W. A. Mozart hegedű-brácsa duó szerepelt. Olyan művekről van szó, amelyek elsősorban gyönyörű dallamvilágukkal, másodsorban virtuozitásukkal hódítják meg a közönséget. Még ha a műsoron szereplő művek stílustörténeti szempontból más-más korba tartoznak is, az előadóknak sikerült hangulati egységet létrehozniuk, ugyanakkor zenei „csemegék” is ezek a művek, amelyeket a komolyzene-kedvelő közönség értékel.
Eszter és Artur Kaganovskiy kiváló hangszeresek, akik több mint egy évtizedes együttmuzsikálásuknak köszönhetően rég összecsiszolódtak: Artur Kaganovskiy virtuoz játékát szervesen kiegészítette Eszter Kaganovskiy meleg tónusú brácsajátéka. Apropó: tónus. Meglepődve olvastam a műsorfüzetben, hogy a művész-házaspár az Artur Kaganovskiy által nemrég elkészített hangszereken játszott. A világban szép számban vannak tehetséges hegedűsök, brácsások, de az már nagyon ritka, hogy az előadói tehetség mellett a művész hangszerkészítésre is adja a fejét. Artur Kaganovskiy pedig nemcsak belefogott, hanem szép, csillogó hangú hangszereket hozott létre, így tehát két oka is van a büszkeségre: előadóként és hangszerkészítőként is bizonyított. Mi pedig örülünk, hogy mindennek tanúi lehettünk Kolozsváron is.
(Borítókép: A Kaganovsky-házaspár – Eszter és Artur – megköszöni a tapsot. Fotó: Potyó István)
