– Milyen céllal indult egykor a vetélkedő?
– Amikor a vetélkedőt 19 évvel ezelőtt elindítottuk úgy gondoltuk, hogy szüksége van a gyermekeknek egy komplex vetélkedőre, amely több műveltségi területet is lefed, és amelyik lehetőséget ad a kibontakozásra. Azóta sok idő eltelt, és az oktatási rendszer is sokat fejlődött. Mi annak idején hiányt igyekeztünk pótolni. Szükség volt arra, hogy az ismereteket, amelyeket a gyerekek önállóan, családi közegben, vagy más úton szereztek meg, el tudják mondani, fel tudják használni. Hiánypótlóként kezdtük el, mert akkoriban a vetélkedők, az olimpiászok úgy zajlottak, hogy a gyermekeket beterelték egy terembe, papírt adtak nekik és felügyelők figyelték, minden mozdulatukat. Akkor azt gondoltuk, hogy ez nem gyermekekhez illő vetélkedés és ennek egy teljesen új, gyermekekhez közel álló formáját kell kitalálni, az őket érdeklő témákat kell előszedni és olyan formában tálalni nekik, ami arra motiválja és serkenti őket, hogy tovább tanuljanak, kutassanak és az egészet jó élményként éljék meg.
– Miből áll egy ilyen vetélkedő megszervezése?
– Amennyire komplex a vetélkedő lefolyása és az egész menete, annyira komplex a szervezése is, mert úgy gondoltuk, hogy sokkal jobb és nagyszerűbb a csapatos felkészülés, főleg ha különböző korú gyermekeket tömörít a csapat. Ezért a csapatokban van elsős, másodikos, harmadikos és negyedikes is. Fontos, hogy mindenki a saját képességeinek megfelelően vegyen részt a csapatban. Meg kell szokják azt, hogy a közösségen belül különbözőek és a kisebbek gyakran segítségre szorulnak, de ettől ők is fontos részei lehetnek a csapatnak. Ez nehezebben kivitelezhető, mint egy átlagos értelemben vett versenynél, ahol azonos korú gyermekek, azonos életkori sajátosságokkal versengenek. A pedagógusok számára is óriási kihívás, mert négy korosztály tagjaiból áll össze a csapat, így a felkészítők összehangolása és lebonyolítása sem egyszerű. De sohasem azt kell nézni, hogy mi a nehézsége valaminek, hanem azt, hogy mi a haszna, mert hogyha négy ember együtt tud dolgozni a felkészítés során és el tudja egymást fogadni, közösen tud dolgozni egy cél érdekében, akkor az sokkal nagyobb eredmény a közösségre és a társadalomra nézve, mintha egyetlen gyermekkel próbálunk célba érni.
– Mik a tervek a jövőre nézve?
– Amikor elindítottuk ezt a versenyt úgy gondoltuk, hogy egy idő után szükségtelenné válhat az iskolai tevékenységek, az oktatás és a módszerek fejlődésével. De az évek során láttuk, hogy a Kuruttyra szükség van, mert egy sor olyan mozgosító erejű és együttműködésre ösztönző módszert vonultat fel, ami hasznos lehet a kollégák számára is. Másrészről pedig úgy látjuk, hogy szerencsére az iskolai tananyag és az oktatás is ebbe az irányba mozdult el, és így tényleg még nagyobb szükség van erre a vetélkedőre. Mindenki érzi azt, hogy ezt így érdemes csinálni, ezért sokkal jobb hangulatban zajlik a tevékenység, a gyerekek is jobban szeretik, és sokkal jobban kielégíti a kíváncsiságukat.
Csiki Zsuzsanna
