Túl sok facebookozás depressziót okoz kortól függetlenül
Közvetlen kapcsolat van a szülők és gyermekeik által mobileszközökön eltöltött idő között, a tendencia szerint minél több időt töltenek képernyők előtt a szülők, annál több időt vesztegetnek digitális eszközökre azok gyermekei is. Mert gyermekkorban, el egészen kiskamaszkorig a rossz példa ugyanolyan ragadós, mint a jó.
A Kaspersky tanulmánya azt találta: a felnőttek 82%-a és a gyerekek 70%-a naponta legalább 3 órát tölt okoseszközökön. A Mediafax által hivatkozott felmérésbe 7–12 éves gyerekeket nevelő szülőket vontak be. 1000 megkérdezettel zajlott Nagy Britanniában, Franciaországban és Németországban, valamint ötszázzal az alábbi országokban: AEÁ, Argentina, Brazília, Chile, Dél-Afrikai Köztársaság, Egyesült Arab Emirátusok, Egyiptom, Kolumbia, Malajzia, Mexikó, Nigéria, Oroszország, Peru, Szaud Arábia, Szingapúr, Törökország.
A gyerekek és szüleik többsége (48%-a) a nap folyamán 3–5 órán át párhuzamosan használják különféle digitális eszközeiket. A szülők többségének meggyőződése, hogy mind ők (62%), mind a gyerekek (58%) pont elég időt töltenek a világhálón.
Utódaink nemcsak a mozdulatainkat, tipikus szófordulatainkat, de a digitális szokásainkat is ugyanúgy lemásolják. Ez is része a tanulási, szocializációs folyamataiknak. Azoknak a szülőknek, akik napi két óránál kevesebbet töltenek képernyők előtt, a gyerekeik is hasonlóan viselkednek, és ez fordítottan is igaz. Csak az esetek 19%-ában figyelhető meg, hogy bár szüleik napi két óránál többet töltenek okoseszközökön, gyermekeik mégis két óránál kevesebbet.
A szerkentyűket rendszeresen használó szülők gyermekei további 39 percet töltenek online étkezés közben, a csevegőprogramok további 41 percre ragasztják őket képernyőhöz, a családi fotók közösségi oldalakon való megosztása pedig még 31 percet jelent naponta.
A gyerekeknek előbb személyesen kell megtapasztalniuk a világot minden érzékszervükkel ahhoz, hogy testileg, lelkileg és szellemileg is minél teljesebbkörű szocializációs folyamaton áthaladva, a világot a maga valóságában felfogják, és később a felnőttekéhez hasonló absztrakciós képességeik kialakulhassanak. Ettől vonják el az időt az életükben ma már szinte születésüktől fogva karnyújtásnyira jelenlevő okoseszközök. A szülők pedig legtöbbször beérik azzal, hogy világosan megszabják a gyerekeik által a világhálón és képernyők előtt eltöltött idő mennyiségét, és gondoskodnak arról, hogy milyen tartalmakhoz férhessenek és ne férhessenek hozzá.
Az egészséges kütyühasználat érdekében a Kaspersky azt javasolja, hogy beszélgessünk gyakran a gyerekekkel az internetes biztonsági intézkedésekről, figyeljük meg saját szokásainkat és vegyük észre, ha étkezés vagy a gyermekkel folytatott beszélgetés közben párhuzamosan okoseszközeinket használjuk, illetve igyekezzünk azonosítani azokat a további saját viselkedésmodelleinket, amelyek azok követésével fokozott kütyühasználatra késztethetik gyermekeinket. Fontoljuk meg a szülői kontrollalkalmazások használatát és beszéljünk a gyerekekkel ezek szükségességéről és hasznáról, magyarázzuk el a titoktartás fontosságát, és értessük meg velük, hogy az azokat érintő beállítások módosításáról konzultáljanak velünk. Az sem árt, ha szülőként megszokjuk, hogy olvassunk le minden titoktartási megállapodást.
Ha a fentiekkel boldogultunk, még mindig hátravan a közösségi oldalak témája. Ezek felnőttekre és gyerekekre egyaránt veszélyeket rejtegetnek: minél több időt töltünk pl. Facebookon, annál nagyobb az irigység szintje, ami végül a depresszió kockázatát fokozta – állapították meg újabban a Nanyangi Műszaki Egyetem kutatói. A 2016-ban 1240 személlyel elkezdett szingapúri internetes kutatásban 18–65 évesek vettek részt, ők naponta átlagosan két és fél órát töltöttek a Facebookon. A kutatás három éve alatt többszázan visszakoztak, végül több mint 350 értékelhető válasz született.
Nem menekülhetünk a késztetéstől, hogy saját társadalmi identitásunkat folyton összehasonlítsuk a körülöttünk élőkével, és amikor olyanokkal szembesülünk, akik szerencsésebb helyzetben vannak, az kedélyromboló hatást válthat ki.
A szingapúri felmérés említ egy több mint 700 egyetemistával végzett amerikai kutatást, amely szerint a Facebook passzív használata – mint például egy ismerősünk fényképei vagy a hírfolyam átfutása – az irigységre hajlamos személyek esetében depressziót okozhat. Ehhez képest nem találtak jelentős eltérést a szingapúri mintán a Facebookot passzívan és aktívan felhasználók csoportja között. Bár a fiatalabb és magasabban képzett szingapúriak fokozott Facebook-felhasználást és depressziót jelentettek, a kutatók szerint ebben a kérdésben az életkor és a képzettségi szint csak másodlagos.
Amikor a közösségi hálón mások tökéletes képeivel és beszámolóival szembesülünk, könnyen tökéletes boldogságot vizualizálunk azok életével kapcsolatosan, egyben késztetést érzünk és vágyakozunk arra, hogy gazdagabbak, szebbek, sikeresebbek legyünk, és többen kövessenek. Ha tudatában vagyunk a közösségi média működésével, mechanizmusaival, pszichológiai hatásaival, akkor sokkal kevésbé érintenek. Segít, ha folyton emlékeztetjük magunkat arra, hogy bizonyos szempontból hasonlítunk a többi közösségi média felhasználóra, és a legboldogabb(nak tűnő) családokban, emberek életében is akadnak problémák, gondok, viták, konfliktusok – ám azokról nem készülnek képek, és azokat senki sem teszi ki az ablakba/közösségi hálóra.
