A kommunista titkosszolgálatok kiterjedt besúgóhálózattal figyelték meg a társadalmat. Az informátorok között voltak, akiket zsarolással vagy fenyegetéssel kényszerítettek együttműködésre, másokat különféle előnyökkel szerveztek be. Az akták megnyitását Magyar Péter már a parlamenti választási kampányban megígérte, a döntést pedig a felmérések szerint a lakosság több mint kétharmada támogatja.
A levéltári dokumentumokban mintegy 50-60 ezer személy neve szerepel, akiknek körülbelül tíz százaléka lehet még életben. Részletes iratok azonban csupán kilencezer személyről maradtak fenn; ezeket várhatóan februárban teszik közzé, az érzékeny személyes adatok kitakarása után.
A történészek hangsúlyozzák, a dokumentumok hiányosak, mivel jelentős részük 1956-ban, illetve az 1989-es rendszerváltás idején megsemmisült vagy eltűnt. Arra is figyelmeztetnek, hogy a múlt feltárásának nem a nyilvános megszégyenítést, hanem a történelmi tények megismerését és a társadalmi párbeszédet kell szolgálnia.
