Zoe Strimpel brit írónővel beszélgettünk
BEREKMÉRI GABRIELLA
Biológia vagy identitás kérdése a nem?
- Mit tart a nemek és az identitás körüli dogmáknak, hogyan látja az Ön által bírált elméleteket?
- A normák és trendek mára letértek a megszokott útról. Régen főleg a patriarchátus és a nők ebben elfoglalt státusa jelentette a genderkérdést, mára viszont ez megváltozott. A Me Too-mozgalom hosszú ideje lappangó, súlyos gondokat hozott a felszínre, és úgy tűnt, a feministáknak sikerül elindítaniuk egy diskurzust a felmerülő problémák mentén, az elmúlt öt évben azonban teljesen elterelődött a fókusz a transzneműek felé, és radikálisan megváltoztatta a nemi kérdésekről szóló vitát. Azelőtt csak akadémiai, filozófiai körökben volt szó róla, hogy a nemünk biológiai vagy kulturális kérdés, például Judith Butler elméleteivel kapcsolatban [az amerikai filozófus szerint a nemek nem kötődnek anyagi, testi tényekhez, hanem kizárólag társadalmi konstrukciók – szerk. megj.]. Hirtelen a teljes társadalom arról kezdett el vitatkozni, hogy ha szociálisan kreált nemünket (gender) megváltoztathatjuk, akkor a biológiai nemünkkel (sex) is megtehetjük ezt. Nem tudom, merre tart ez a trend. Úgy látom, mára valamennyire ellenállásba ütközött, mérsékelődött, de a hatásai eléggé nyilvánvalók: régen a transzneműség a társadalom egy egészen apró rétegét érintette, mára azonban minden brit iskolában találkozunk a jelenséggel a diákok között. Míg régen a szexuális irányultság szerint csoportosulók jogain volt a hangsúly, mára szinte teljesen a transzneműek felé tolódott a figyelem, és az identitás köré épül az egész diskurzus. Emiatt az LMBTQ-mozgalmon belül is konfliktusok vannak.
Egyre inkább háttérbe szorul a nőiség
- Jól látjuk, létezik egyféle irányváltás, és már nem a nemek egyenjogúságáról, hanem a nemek „relativizálásáról” beszélünk, a női szerepek hangsúlyozása helyett azt hangoztatják, hogy valójában nincsenek is ilyenek, a nő-férfi, anya-apa fogalom a múlté. Hogy viszonyulnak ehhez a feministák?
- Kétféle feminista attitűd létezik. Az álfeministák szerint nem létezik a biológiai nő, aki gyermeket szül, hanem bárki, aki nőnek nevezi magát, azzá is válik. Szerintem ez már nem feminizmus, de sokan vannak ezen az állásponton. Az igazi feministák dühösek, hiszen ez a gondolkodásmód eltörli a nőiséget. Nem is kell valakinek feministának lennie, hogy érezze, egyre inkább háttérbe szorul a nőiség. Az angol nyelvben sok ferdítés fedezhető fel, például a gyermeket mellkasból, nem mellből szoptatja az anya, és „méhhel rendelkező emberekről” beszélnek, ki sem mondják már, hogy nő. Ha valaki nemet vált, az a saját ügye, nem látom, miért kellene a nők túlnyomó többségének lemondania a nőiségéről emiatt.
A családi szerepekkel más a helyzet. Úgy gondolom, azok már szociális funkciók. Persze a nők szülnek, és főleg a szoptatás ideje alatt nagyon is elkülönülnek a szerepek, a kezdeti időszakban elengedhetetlen az anya jelenléte. Azután már egy apa is ugyanúgy felelhet a gyerek neveléséért, és az anya is lehet ambiciózus kenyérkereső, míg a férje otthon marad a gyerekkel. A hagyományos családi szerepek tehát más lapra tartoznak, mint a biológiai nemek tagadása. Még nem tartunk ott, hogy az anya-apa szerep a múlté lenne, de a biológiai identitás megkérdőjelezése ide is elvezethet. A transzkérdés viszont olyan erős válaszokat is kivált, főleg a jobboldalon, amelyek teljesen vissza akarnak térni a régi családmodellhez, ahol a nőket teljesen beskatulyázzák a korlátolt szerepkörükbe.
A férfiasság évszázadok óta krízisben van
- Ki javára áll jelenleg a nemek harca? Van-e egyáltalán ilyen?
- Van, de nem domináns kérdés. Szerintem jobb ma nőnek lenni, mint a történelemben valaha. Édesanyámat, aki férfias szakmában dolgozott, rengeteg hátráltatás és támadás érte amiatt, hogy nő. Ma viszont egyszerre lehetsz nőies és szerezhetsz műszaki diplomát, egyenlő jogaink vannak, a tudományos teljesítményért megkapjuk a tiszteletet, sőt vezető tisztségekbe is kerülhetünk nőként. Nekem nem állják utamat a férfiak az önmegvalósításban, és rengeteg férfit mondhatok barátomnak, szóval személyesen nem érzem a harcot. De ha szélesebb körben vizsgáljuk meg, több területen is úgy láthatjuk, hogy jelen van. Például egyes szakmákban még mindig van szexizmus és diszkrimináció, és még mindig nagymértékű a nők elleni erőszak. A kamaszkorú lányok pedig egyre kevésbé érzik jól magukat a bőrükben, hiszen az online világban tárgyiasítják, kigúnyolják, bántalmazzák őket. Lehetséges tehát, hogy a nemek harca a fiatalabb generációra szállt.
Mégis úgy érzem, hogy a nemek harcában inkább a nők vannak lépéselőnyben. Megtehetünk mindent, ami nőiességünkhöz kötődik, anyák lehetünk, ha akarunk, a keresetünk és sikereink a sajátunk maradhat, nem száll át a férjre. És ebből a fejlődésből a férfiak is nyernek, hiszen egyenlő partnereik vannak, akikkel osztozhatnak a gondokon. Egyeseket persze ez rosszul érint, de a férfiasság évszázadok óta krízisben van. A férfiak mentális egészsége rettenetes állapotban van ma, magas az öngyilkosságok aránya is, de nem a nők függetlenedése miatt.
- Hogyan látja az európai társadalmak, és ezen belül a nyugati és keleti országoknak a genderelmélethez való viszonyát?
- Azt látom, hogy sok nő vállal fontos társadalmi szerepet, de a vezető tisztségeket még mindig többségében férfiak töltik be. Egy hetet töltöttem itt, Erdélyben, és úgy érzem, visszafogottabbak az emberek, nem mondják ki olyan bátran a véleményüket, nem annyira asszertívek. A brit nők nagyon harciasak, az amerikaiak pedig még inkább.Meglepett, milyen elszigetelt buborék van itt az általam felhozott témákat illetően. Többen is említették, hogy az ilyesmi még nem ért el Romániába, pedig éppen ma (június 17-én - szerk. megj.) láttunk egy Gay Pride összejövetelt. Eléggé Kolozsvár-központúnak tűnik a régió, és talán még büszkén is mondták az emberek, hogy nem igazán foglalkoznak a nyugatiakat megosztó kérdésekkel.
- Hogyan látja a házasság intézményét, illetve annak jövőjét?
- A házasság most stabil helyzetben van. Mára eltávolítottunk minden külső tényezőt, ami házasságra késztette volna az embereket, mint a vallási, normatív nyomásvagy a gyerekvállalás előtti egybekelés, sokan mégis a házasság mellett döntenek, az elvárások megszűnése után is. A házasság nem fog eltűnni. Persze csökkent az esküvők száma, de még mindig rengetegen egybekötik az életüket. Úgy tűnik, az elkötelezettség keresése mélyen beágyazódott az emberekbe. Sokan így erősítik meg a szerelmüket, még ha rengeteg pénzbe is kerül. Egyik reggel arra ébredtünk Kolozsvár belvárosában, hogy a lépcsőházunkban mulatoztak az emberek.
- Hogyan változtatták meg a kapcsolatokat az online társkeresők, a közösségi hálók nyújtotta lehetőségek?
- Kérdés, hogy magukat a kapcsolatokat változtatták meg, vagy csak az ismerkedési lehetőségeket. A társkeresők óriási változást hoztak, kitágították a merítési bázist, hiszen olyan emberek találhatnak egymásra, akiknek amúgy nem lett volna lehetőségük erre. Olyan szempontból jelenthet problémát, hogy az emberek azt hiszik, bármikor szexhez juthatnak, és emiatt nem látják értelmét az elköteleződésnek, sőt sokan kerülik is azt. Sokszor halljuk, hogy frusztráló a komoly szándékkal randizóknak, ha csak könnyű kalandokat kereső emberekkel találkoznak.A közösségi média is sok szempontból segíti az összeillő emberek egymásra találását, hiszen egy-egy téma egybegyűjti a közös érdeklődésű embereket. A Twitter olyan is lehet, mintha egy kocsmában találkoznál és beszélgetnél valakivel. Ugyanakkor az is megfigyelhető, hogy szemtől szemben már nem flörtölnek annyit az emberek, elvész az ismerkedés kezdeti feszültsége, izgalma.
A tudománynak fogalma sincs, mi a sikeres párkapcsolat titka
- Mi a hosszú és sikeres párkapcsolat titka a „tudomány mai állása” – és ön – szerint?
- A tudománynak fogalma sincs. Nem a megfelelő kérdéseket teszi fel. Kutathat régóta együtt élő párokat, megállapíthatja, hogy bizonyos személyiségtípusok összeillenek-e, egy egész ágazat tanulmányozza a kompatibilitást –foglalkoztam is ezzel a doktorim írásakor. A tudomány nagyszerű, de nem ezen a területen. Az emberek sokszor a legfurább okok miatt maradnak együtt nem tudományos alapon, a szerelem apropóján. A tudományágak közül a pszichológia lehet hasznos, például a konfliktuskezelés, kapcsolaton belüli kommunikáció terén. Személyesen meg talán azt emelném ki – bár nem példamutató az életem a kapcsolatok terén –, hogy ne ragaszkodjunk megszállottan az igazunkhoz, engedjük, hogy a párunk is önmaga legyen a tökéletlenségeivel együtt. Legyen meg a szabadság és tisztelet a felek között.
- Milyen (kell legyen) ma az „igazi férfi” és az „igazi nő”?
- Erre csakis rossz válaszokat lehet adni. A régi férfiideál háttérbe szorult, de az én szememben egy igazi férfi nem dől be az Andrew Tate-szerű, interneten terjengő álférfiasságnak, tud lovagias lenni, nem kicsinyes, és megérti, hogy a nők is emberek. Szerintem egy igazi férfi és igazi nő is becsületes, megbízható, figyelmes, nagylelkű és bátor. Az értékek nemtől függetlenül érvényesek mindenkire.
