- A közkegyelmi törvénytervezet a kiszabott büntetések egy részét, vagy egészét elengedi, de nem törli el. Romániában legutóbb 26 éve volt hasonló kezdeményezés, a demokratikus államokban időről időre előfordulnak ilyen intézkedések – vélekedett Márton Árpád.
- A román kormány elsősorban a börtönök zsúfoltságára hivatkozik, amikor e jogszabály szükségességét indokolja, van azonban ennek egy „büntetőjog-filozófiai” vetülete is: a törekvés egyre inkább az, hogy a bűncselekményt elkövetőket nem csak büntetni kell, hanem gondoskodni nevelésükről, társadalmi integrációjukról. Ezért is szoktak kisebb büntetések esetén közkegyelmet gyakorolni, a jelenlegi román börtönviszonyokat tekintve ugyanis a kevésbé súlyos vétkekért bezárt bűnözők nemhogy megjavulnának a börtönévek alatt, épp ellenkezőleg! A fegyházban, ahol összezárják őket a komoly bűncselekményekért, rablásért, gyilkosságért elítéltekkel, egész másféle nevelés, integráció vár rájuk – magyarázta.
Márton Árpád pontosított: a tervezet nem vonatkozik a visszaeső bűnösökre. Azokat érintené, akiket kevesebb, mint öt év szabadságvesztésre ítéltek, már leülték büntetésük egy részét, kifizették az okozott kárt, szempont a jó magatartás is.
- A közkegyelem nem vonatkozik azokra, akiket korrupciós ügyekben, szervezett bűnözésért, állambiztonságot veszélyeztető cselekedetért, rablásért, gyilkosságért, nemi erőszakért és egyéb súlyosnak minősített bűncselekményért ítéltek el. Vitát váltott ki, hogy a tervezet szerint elengednék a 60 év fölötti elítéltek büntetésének felét, ez azonban a jelenlegi normák szerint is lehetséges bizonyos feltételek teljesítése esetén. Úgyszintén megkérdőjelezték a halálos betegségben szenvedő rabok büntetésének elengedését. Ez is nagyrészt emberiességi kérdés, mármint hogy mennyire méltányos kegyelemben részesíteni azt az elítéltet, akinek például hat hónapot adtak az orvosok, de van még két év börtöne hátra. Ugyanez a helyzet a terhes, vagy kiskorú gyermekeket nevelő anyák esetében is. Arról pedig, hogy egy bűnözőnek, aki a közkegyelmi törvény hatálya alá esik, végül elengedik-e a büntetését, vagy sem, a bíróság dönt, az ügyész ezt megtámadhatja, ha nem tartja indokoltnak – tette hozzá a képviselő.
Ami pedig a büntetőtörvénykönyv és a bűnügyi perrendtartási törvénykönyv tervezett módosítását illeti, amellyel a cél az, hogy összhangba hozzák az alkotmánybíróság korábbi döntéseivel, azzal viszont más a helyzet, itt a parlamenti vitát nem szabad megkerülni – véli Márton Árpád. A képviselő emlékeztetett, hogy a Ciolos-kormány tavaly ugyanilyen szándékkal bocsátott ki egy olyan rendeletet, amely hatályon kívül helyezte azt a rendelkezést, aminek értelmében az ügyészek kötelesek a vádlott tudomására hozni, hogy miért került előzetes letartóztatásba. - Emiatt bezzeg senki nem tiltakozott akkor, nem vonultak ki az utcára! – tette hozzá a képviselő.
