A határozattervezethez csatolt egészségügyi jelentésből megtudhattuk: a Kolozs Megyei Közegészségügyi Igazgatóság (DSP) által június végén elvégzett vizsgálat során 116 szív- és érrendszeri betegségben szenvedő városházi munkavállalót azonosítottak, akiket magasvérnyomással, visszérrel, szívritmus-zavarral és sok más betegséggel diagnosztizáltak. Táplálkozási és anyagcsere-zavarokban – értsd: túlsúly - száz személy szenved. A gerincoszlop-betegségeivel 136 személy küszködik. Ezen kívül vannak emésztési panaszokkal (krónikus gyomorhuruttal, rekeszsérvvel, máj-szteatózissal, krónikus székrekedéssel), endokrin betegségekkel stb. diagnosztizált személyek is. De ne folytassuk a sort, mert bármelyikünk mondhatja: ez vagy az a betegség nálunk is jelen van, mégsem kapunk bérpótlékot, mert hát nem vagyunk állami alkalmazottak.
A városi tanácsban az alkalmazottak bérpótlékáról szóló vitában az ellenzéki USR-s tanácsosok egyike azonnal szót kért, és felhívta a figyelmet: a közegészségügyi jelentés, amelyre hivatkozva jóváhagynák a veszélyességi pótlékot, olyan betegségeket sorol fel, amelyek szokványosak, bárkivel előfordulhatnak, különösen egy bizonyos életkor után. A városházi alkalmazottak semmivel sem dolgoznak rosszabb körülmények között, mint más intézmények, magáncégek hasonló munkát végző munkatársai, a pótlék tehát nem indokolt, magyarázta.
Bárhogy is… én akár egyet tudok érteni a jelentéssel: mi, akik ülőmunkát végzünk, napi nyolc órán át a számítógép előtt rostokolunk, érezzük, hogy ez mennyire nem jó, és hogy hosszú távú negatív következményei lehetnek az egészségünkre vonatkozólag. Ami viszont elgondolkoztatott, az a polgármester válasza volt. Egyrészt Emil Boc azzal vágott vissza, hogy ezek a bérpótlékok eddig is léteztek, lényegében tehát semmi újdonság, de arra érdekes módon nem tért ki, hogy ha már 2019-től jár ez a pótlék, most miért volt szükség újratárgyalni ezt. Aztán ironikusan megjegyezte: a polgármesteri hivatal alkalmazottai jól figyeljenek, melyik tanácsos szavaz a bérpótlék ellen, és azt tanácsolja a munkatársaknak, hogy az elkövetkezőkben ne túlórázzanak azért, hogy megoldják azokat a problémákat, amelyeket „ezek” a tanácsosok jeleznek (és amelyek nyilván a lakosság köréből származnak, nem feltétlenül az önkormányzati tanácsosok magánügye.)
Nem tudom, hogy ez a bérpótlék mennyire járul hozzá a hatékony munkavégzéshez, illetve ahhoz, hogy a városházi alkalmazottak udvariasabban bánjanak a hozzájuk forduló lakosokkal. Boc megjegyzéséből mindenesetre úgy tűnik, még mindig ott tartunk, hogy a profizmus és az udvariasság pénzfüggő. Jobban mondva bérpótlékfüggő…
