Tegnap már egyenesen kacagtam, amikor először meghallottam, március 1-jétől milyen fizetésemeléseket kapnak az egészségügyben dolgozók. Ugyan, ez is valami álhír, ami az interneten kering – legyintettem, de amikor már a második szavahihető ember is ugyanezt erősítgette, rögtön behívtam a hírügynökségek honlapját. És tényleg!
Március elsejétől egy általános orvos fizetése például 5638 lejről bruttó 12 500 lejre nő, egy harmadik éves rezidens orvosé pedig 3294 lejről 6700 lejre emelkedik. Azt a (hatezer)hétszázát! Ráadásul az ápolók fizetése is megduplázódik, 1725 lejről 3550 lejre, és még a tanárok is kapnak 20%-os fizetésemelést.
Na de honnan rá pénz az államkasszában? – tevődik fel a kérdés. Amit aztán további kérdések sora követ: és mi lesz a többi közalkalmazottal? Mert ugyan a rendőr a vicc szerint nem túl okos, de azért szerintem annyi esze csak lesz, hogy akkor már ő is követelje a fizetésemelést, az önkormányzatokban dolgozókról nem is beszélve… És mi lesz a magánszférában? Kizárt dolog, hogy a magánszektor tartani tudná a lépést, és egyik napról a másikra meg tudná duplázni az alkalmazottak fizetését – főleg nem akkor, amikor a nemrég bevezetett adóügyi módosítások (paradox módon éppen a járulékoknak az alkalmazottra való átruházása) már amúgy is plusz pénzügyi terhet róttak a cégekre.
Ilyenformán az egészségügyben és tanügyben bekövetkezett fizetésemelések meglátásom szerint szakadékot szülnek. Pedig első látásra üdvözlendő lenne az intézkedés, hiszen éppen ideje volt, hogy valaki megállítsa az orvosok, általában véve az értelmiségiek külföldre való kivándorlását. Mégis, az, hogy – amint a munkaügyi miniszter fogalmazott – március elsejétől az orvosokra és asszisztensekre máris a 2022-es év bértáblája érvényes, kicsit sci-fi. Akkor én például kérném szépen április elsejétől (na jó, ez vicces, legyen inkább április 2-ától…) a 2026-os bérrácsomat…
Lia Olguţa Vasilescu munkaügyi miniszter szerint az az általános orvos, aki most 4000 lejt visz haza, ezentúl 15 ezer lejt fog keresni. Na de mennyit fog kapni? (Mert én is rengeteget keresek, csak nem kapok…) Kérdezem ezt azért is, mert a 15 ezer a 4 ezerhez képest már messze meghaladja még a korábban említett 170 százalékot is. Ja, hogy esetleg a 4000 nettó, s a 15 ezer bruttó? Őszintén: január óta már nem tudom, hogy kell kiszámolni a bruttóból a nettót, de 4000 lejnél azért csak több lehet a 15 ezer bruttó nettója. És ugyancsak a munkaügyi miniszter szerint ehhez még természetesen hozzáadódik a szolgálati idő és a többi bérpótlék. Visszatérve tehát a korábbi gondolathoz, nem is akarok belegondolni, hogy honnan lesz erre pénz, mert az az érzésem, megint a magánvállalkozások fognak „szívni”, pedig ennél sokkal többet érdemelnének – nem hinném, hogy túlzás azt állítani: ők viszik a hátukon az országot. Vagy talán pénznyomtatásba kezd a kormány?
Sajnos – vagy szerencsére? – dilemmámat egyelőre megoldotta a Sanitas szakszervezet reakciója. „Amennyiben a szabályzat a mai formájában marad, az orvosaink, asszisztenseink fizetései messze nem lesznek olyanok, mint azt bemutatták. Orvosok esetében, nettóban, olyan 30 százalékos lenne a növekedés” – nyilatkozta az egyik szakszervezeti vezető, a magyarázat pedig az, hogy közben az eddigiek 30 százalékos szintjén maximalizálnának bizonyos pótlékokat. Sőt, a Sanitas alelnöke lehetséges tiltakozó akciókra is felhívta a figyelmet.
Így most már semmit sem értek. Mégiscsak nekem volt igazam, amikor tegnap reggel megmosolyogtam a hírt? Pedig – mondom ezt némi iróniával, és Hofi megjegyzésével: akinek nem inge, ne vegye magára – már kezdtem remélni, hogy a jobb helyeken ezentúl nem a páciens adja a csúszópénzt, hanem az orvos a páciensek, csakhogy vele kezeltesse magát. De úgy látszik, erre még várni kell. Mint ahogy arra is, hogy megértsük, valójában kinek mit kell elhinni, és mi is történik ebben az országban, ahol például a minimálbérek úgy nőttek 1450 lejről 1900-ra, hogy az érintett alkalmazottak gyakorlatilag semmit sem éreztek a bő 30 százalékos fizetésemelésből. Ami mondhatni tudathasadásos állapot, ide már komoly főorvos kell. Irigylésre méltó fizetéssel, vagy anélkül…
