Egyik ilyen alkalommal arra figyeltünk fel, hogy amikor az ebéd végén mondtuk, hogy még három falatot egyen, Matyi hirtelen rákezdett: még egy un-doj-tréj, Apa, s utána nem kérek többet. De előfordult olyan is, hogy játszótéren voltunk, s a közelben kutya ugatott. Erre Matyi: un küjné látrö. Ez igen, mama! Szép teljesítmény!
Egy másik alkalommal a postásbácsival beszélgettem, Matyi észrevette, hogy nem érti, amit hall, odajött, s félbeszakított: szalut, csé fács, lárévédéré!
Látva, hogy Matyi élvezi az új tudását villogtatni, mi is rá-rá kérdezünk, hogy mondják ennek-annak románul. Pédául az asztalnál, reggeli közben: Matyi, hogy mondják, hogy kérek szépen tejet? Rog frumosz sápté!
Egy másik alkalommal az Apa teáját szerette volna megkóstolni. Kérte is szépen, de Apa figyelmét nagyon lekötötte valami más, s amikor a második felszólításra sem reagált, Matyi taktikát váltott: Aaaaapa, rog frumosz csáj!
Olyan is volt már, hogy a mosdóban, minden előzetes kérdés nélkül mondta: Anya, a dobbantónak úgy mondják románul, hogy dobbantăăúú. Van itt nyelvérzék!
