A feje tetejére állítottunk egy olyan világpolitikai egyensúlyt, amely az elmúlt harminc évben a nyugati világot a fegyveres veszélyek zónáján kívül tartotta. Most nem tudjuk mi lesz, de majd ti boldogultok vele, s ha nem, hát nem a mi bajunk.
Úgy bazsalygunk magunk fölé emelt autokratákra, földbuta és hatalomittas barmokra, mint középkori szerzetes a szentek szobrára. Ezzel se tudjuk mi lesz, majd ti boldogultok vele, s ha nem, hát nem a mi bajunk.
Válságról válságra bukdácsoltatunk egy minden logikának és jóérzésnek ellentmondó világgazdaságot, amely hatalmas tömegek iszonytató nyomorából, egy szűk elit obszcénre pumpált vagyonaiból, papírok-adósságok milliárdokért történő adásvételéből, nyílt korrupcióból és elvtelenségből adódik össze. Olyan rabszolgatartó rendszert, amelyben kussolni kell és engedelmeskedni, mert korbács ugyan nincs, de van hajléktalanság, éhség és lecsúszás a nyomorba. Mindeközben a pofánkba vigyorognak: el lehet menni, fel lehet mondani! Ja, persze... Majd ti boldogultok vele, s ha nem, hát nem a mi bajunk.
És sorolhatnám, írhatnék még sok ilyen bekezdést, amelynek ugyanaz a mondat lenne a vége.
Jelenleg éppen valami ordenáré zsarolás zajlik a közelünkben, amelynek során a ti sorsotokkal, a vizsgáitokkal s hasonlókkal próbálnak bűntudatot kelteni tanárokban azok, akiknek egész tevékenysége bizonyíték arra, hogy a kisujjuk körme mocska jobban izgatja őket, mint bármi, ami veletek kapcsolatos.
Egy ország, amely aláássa a saját oktatását, amely évről évre felelőtlen és hetyke módon megtorpedózza a következő generációk esélyeit, leszólja és kioktatja a tanárokat, akik pusztán emberhez méltó életet és munkájukhoz méltó megbecsülést kérnek. Persze, nem nektek kellene rosszul járnotok amiatt, ami történik, az áruházi kasszásnak sem velem kellene gorombáskodnia azért, mert a főnöke éhbérért dolgoztatja. De itt a tét rólatok is szól: elfogadhatjuk-e számotokra is jövőként azt, ami nekünk a jelen?
Bizonyára sokan úgy érzitek, nincs értelme semminek, a tanulásnak, a haladásnak, a nagy, fenyegető döntéseknek, a rágódásnak, s saját és a szüleitek aggályainak. Talán igazatok van, de mégis azt mondom, lépni kell és cselekedni.
Nézzetek körül: néhány napja néhány amerikai fiatal betört egy magánterületen levő tóhoz, elkapta és megölte a város lakossága által szeretett hattyút, megette azt, kicsinyeit pedig ellopta. És nem ez a legnagyobb tragédia, hanem az, hogy azt hitték: egy bazi nagy kacsával van dolguk.
Könyörögve kérlek: irtózzatok a tudatlanságtól és a közönytől! Nem azért kell megtanulni azt a sok haszontalannak tűnő dolgot, mert valamikor valamilyen karrier (gyakran megalázó szamárlétra, elvtelen és nemtelen rabszolgatartó rendszer álságos előléptető sémája) kereteiben kamatoztathatjátok, hanem azért, hogy ne legyetek iszonyúan, szégyellni valóan buták.
Azért, hogy ne nézzetek kacsának s egyetek meg egy hattyút. Azért, hogy világjárvány esetén ne dőljetek be a tonnaszámra hömpölygő őrültségeknek. Hogy ne szavazzatok zsarnokokra, ne higgyetek világmegváltó önjelölt álszent gazembereknek, ne kelljen nektek is elmagyarázni Kopernikusz után félezer évvel, hogy a Föld nem lapos. Azért, hogy olyannak láthassátok a világot, amilyen, nem amilyennek gazemberek állítják azt. Hogy ne takarjátok be szépen ideológiák szépen csengő, szívet és büszkeséget melengető, de hamis szólamaival az embertelenséget. Hogy ne szaporítsátok a butaságukra, tanulatlanságukra büszke megélhetési bunkók számát.
A nagy zeneszerző, George Enescu háromnegyed évszázada írta le e sorokat: „Kibéleltük magunkat hamis példaképekkel. A könnyű sikert elérő, ügyeskedő, pénzt csinálni tudó ember példájával. Elvesztettük az erkölcsi érzékünket, az illemet és a neveltetést. Elfelejtünk szépen felöltözni és elegánsan viselkedni. Nem az anyagi polgárságunkat vesztettük el, hanem a szellemét, a szellemi nemességet. Ma egy félművelt, parvenü, indulatos és brutális közegben élünk...” És Enescu óta a helyzet – technológiai és életszínvonalbeli tagadhatatlan előrelépéseink dacára – ebben a tekintetben sokkal rosszabb lett. Ma már a nemes lelkű, az értelmiségi, az igazsághoz, formához és tartalomhoz ragaszkodó ember sokkal közelebb áll ahhoz, hogy teljesen betemesse őt az indulatos csőcselék.
Szeretteim, nem tudom, a fentebb leírtak után elfogadtok-e még tanácsot tőlem, annak a nemzedéknek a tagjától, amely a jelenlegi helyzetbe hozott titeket, s amely még mindig nagyképűsködik veletek. Ha nem, elfogadom, megértem.
Ha igen, akkor tanácsom ennyi: hozzátok meg azokat a döntéseket, lépjetek, cselekedjetek mégis. Legyetek minden körülményben és minden körülmény dacára emberek. Nálunk igazabb, jobb, szebb és e névhez méltóbb emberek.
Borítókép: jzsuk/facebook - Képünk illusztráció
