(Borítókép: KMN)
A Könczei Csongor moderálta beszélgetésen a zenészek arról meséltek, hogy mindannyian zenészcsaládból származnak, ezért régóta életük része a népzene, már gyerekkoruktól játszanak hangszereiken és először édesapjuktól vagy akár nagyapjuktól tanultak hegedülni, brácsázni. Nem csak a hangszerhasználat csínját-bínját sajátították el már gyerekkorukban, hanem gyakran már gyerekként felkérték őket, hogy lakodalmakban húzzák a talpalávalót. Volt olyan zenész, aki aztán a kolozsvári zenelíceumba került, ám ott megtiltották neki a népzenét, végül mégis ennél a műfajnál maradt.
A zenészek nosztalgiával emlékeztek a 20, 30 vagy akár 40 évvel ezelőtti falusi lakodalmakra, amikor már pénteken, az esküvői sátrak felállításakor elkezdték a muzsikálást és be sem fejezték hétfő reggelig, amíg az utolsó vendég is haza nem ment. Sajnos most már egyre kevesebb lakodalomba hívják a zenészeket, a palatkaiak legutóbb tavaly muzsikáltak esküvőn. Megtudtuk: a vegyes lakosságú településeken, mint például Magyarpalatka, a roma nemzetiségű zenész más nótát játszott a magyar és mást a román esküvőkön.
Zárszóként Könczei Csongor megjegyezte: az erdélyi roma zenészek jól tudtak beszélni románul és magyarul, emellett zeneileg is többnyelvűek voltak, ami nekik és a közösségnek is egyaránt természetes volt.
