Halmos György (1915-1985) zongoraművészre és egyetemi oktatóra emlékeztek a 15. KMN keretében megtartott rendezvényen a Bánffy Miklós Operastúdióban szerdán, augusztus 21-én. Jelenleg fejlesztés alatt áll a ghalmos.eu honlap, amelyen majd láthatóak és hallhatóak a művészhez, munkásságához kapcsolódó dokumentumok, hangfelvételek.
A Halmos György zongoraművész emlékét felelevenítő eseményt Balogh F. András egyetemi oktató indította el.
– Kezünkben van a kincs, azaz Halmos György emlékezete és művészete. Ezzel a kinccsel valamit kezdeni kell. Ezért fogalmazódott meg az a gondolat, hogy tartsunk egy bemutatót, amelynek során felelevenítjük ezt a közös európai, erdélyi, kolozsvári művészt. Az 1970-es években részt vettem azokon a koncerteken, amelyeket Halmos György a lakásán szervezett. Nem lettem zenész, de Halmos György tanítványának tartom magam, és hálás vagyok ezekért az életre szóló élményekért – mondta Balogh F. András.
Benkő Judit zenetudós, a Kolozsvári Rádió komolyzenei műsorainak volt szerkesztője szerint Halmos György jelentőségét átlátni többlépcsős folyamat.
– Halmos György elsősorban zongoraművész volt, továbbá kiváló tanár. Az előadóművész sorsa, hogy elsődlegesen a kora hallgatóságához szól. A kolozsvári rádió egykori munkatársa, Balla Zsófia mondta: Halmos zongorajátéka a kolozsváriak számára otthonos és ismerős. Ezt az érzést elsődlegesen azok érezhették, akik őt hallgathatták zongorázni. A második lépcsőfok Halmos György előadói öröksége. Most többen örülhetünk, hogy elég sok Halmos-felvétel maradt ránk. Többségük a kolozsvári és a bukaresti rádió archívumában található. Ezek összegyűjtése, feltérképezése mindenekelőtt a család feladata. A harmadik lépcsőfok pedig ez a beszélgetés. Az előadói örökséget meghallgathatóvá kell tenni. Halmos György tanítványainak emlékezéseit meg kell őriznünk és közvetítenünk az utánunk jövőknek – mondta Benkő Judit.
Halmos György fiatalkori megrázó élményeit Halmos Katalin zenetanár, a zongoraművész lánya elevenítette fel.
– Gyermekkoráról keveset mesélt nekem. Édesapámat Bécsben érte az Anschluss. Hazatelefonált az édesapjának, aki azt mondta: ha nem tér haza, kitagadja. Erre hazautazott. Édesapja csak akkor fogta fel, mekkorát hibázott, amikor fiát munkaszolgálatosként elhurcolták. A munkaszolgálatból sikerült megszöknie. Negyven napon át vándorolt Ukrajnában, amíg hazatért. Szülővárosában, Nagyváradon se édesapját, se édesanyját nem találta meg, mert ők Auschwitzba kerültek. Összetört lélekkel érkezett Kolozsvárra, ahol Szegő Júlia, az akkori magyar konzervatórium igazgatójának a házába került – emlékezett Halmos Katalin.
Ami Halmos Györgynek a második világháborút követő karrierjét illeti, Benkő Judit zenetudóstól megtudtuk: George Enescu zeneszerző egyszer hallotta Halmos Györgyöt zongorázni, és meghívta, hogy 1945. decemberében Bukarestben lépjen fel szólistaként egy olyan koncerten, amelyet maga Enescu dirigált volna. A koncertet egy hóvihar miatt nem tarthatták meg, ezért 1946-ra halasztották. Az a bukaresti fellépés lehetőséget biztosított a fiatal erdélyi művésznek a bemutatkozásra.
Selmeczi György zeneszerző is személyes emlékekről mesélt.
– Abban a korban, amikor az volt a vezérfonal, hogy kisebbségként be vagyunk zárva, ő tudott szárnyalni, egyetemességet sugallni, nagy európai ívet rajzolva elénk. Nemcsak zenéről, hanem általános műveltségi kérdésekről is szakavatottan beszélt. A vele töltött évek szépsége az volt, hogy felrajzolta elénk az egyetemes zenetörténetet. Mindig ott volt a teljesség igénye és a teljesség sugallata. Ezt nem lehet eléggé megköszönni. De nemcsak velem szemben volt ilyen, hanem minden növendékével. Bukarestben apám helyett apám volt. Hogy belőlem az lett, aki, az nagyon nagy mértékben neki köszönhető. Hogy zeneszerző lettem, az is. Hogy nem lettem híres zongorista, abban is része van – emlékezett Selmeczi György zeneszerző, majd eljátszotta Halmos György emlékére írt saját szerzeményét.
Felvételről hallgathattuk meg a néhai Weiss Ferdinánd zeneakadémiai oktató és zongorakísérő és a néhai Pap Tibor kolozsvári zenelíceumi zongoratanár Halmos Györggyel kapcsolatos emlékeit. Ezt követően 1981-es tévéfelvétel egy részét tekinthettük meg, amelyben László Ferenc zenetudós készített interjút Halmos György zongoraművésszel. Régi, az 1950-es évekből származó Halmos-emlékét elevenítette fel Márkos Albert hegedűművész, aki egy kolozsvári koncerten hallotta először Halmos Györgyöt.
– Nehéz években, 1958-1963 között voltam Halmos György növendéke a kolozsvári zeneakadémián. Az 1956-os forradalom utáni megtorlásoknak, a Bolyai Egyetem felszámolásának, a sematizmusnak az évei voltak. Halmos növendékeként a legjobb európai hagyományokat, a kultúrát és az emberiességet ismertük meg. Kimeríthetetlen mondanivalójának alapjául széles körű zenei és általános műveltsége szolgált – tudhattuk meg felvételről az azóta elhunyt Rónai István zongoraművésztől.
Az idén elhunyt Száva György (Georg Sava) zongoraművész elmondta: Halmos mágnesként vonzotta tanítványait, zeneileg és emberileg is meghatározó volt számukra, önzetlenül, magát soha nem kímélve adta át tapasztalatait és tudását növendékeinek. Halmos Katalin arra emlékezett: édesapja többször a Görögtemplom utcai lakásában tartotta a zongoraórákat, így reggel a család zongoraszóra ébredt, este pedig zongoraszót hallgatva aludt el.
– A mi feladatunk, hogy rekonstruáljuk az emlékeket, történeteket. A most meghallgatott felvételek akkor készültek, amikor Halmos György születésének 90. évfordulójára emlékeztünk. Össze kell gyűjteni a plakátokat, műsorfüzeteket, régi krónikákat, felvételeket, azokat pedig digitális platformon elérhetővé kell tenni – összegzett Benkő Judit.
A Halmos-rendezvényről nem hiányzott az élő zongoramuzsika sem: Oláh Boglárka, a kolozsvári zeneakadémia oktatója működött közre.
Borítókép: Halmos György (forrás: ghalmos.eu)
