Olosz Ella a kolozsvári Ion Andreescu Képzőművészeti Egyetemen végzett (1961-ben) textil szakon, ahol Ciupe Mária a nyugati gobelinművészetre, Szentimrei Judit az erdélyi népi szövészet hagyományaira irányította a figyelmét. Munkáját rajztanárként kezdte Nagyenyeden, majd tanári pályafutását Kovásznán a gimnáziumban folytatta, közben folyamatosan képezte magát és alakította művészetét. A 70-es években külföldi nyugati tanulmányútjain ismerkedett az egyetemes művészettel, majd később számos keleti országban tanulmányozta a népi textilkultúrát, és az így szerzett tapasztalatait, a hagyományos és modern ötvözetét fogalmazta, szőtte meg munkáiban.
Ars poeticáját úgy határozta meg, hogy az egyszerűség döbbenetét szeretné az emberekből kiváltani, illetve, hogy az archaikus és a modern, a kelet és a nyugat szintézisét szeretné a művészetével megteremteni – idézte fel a hétfői kiállítás megnyitóján Gazda József közíró, a tárlat kurátora és Olosz Ella férje. Úgy fogalmazott, hogy a túl korán, pályája csúcsán elhunyt művésznő „tele tervekkel és tele gondolatokkal, megszőni vágyott munkák elképzelésével” távozott az élők közül, és nemcsak a családnak, hanem a nemzetnek és a művészetnek is értéket hagyott hátra. Elmondta, a Gazdáné Olosz Ella halála óta eltelt, „fájdalommal kikövezett" út új állomásához érkezett. A kiállításon a korán elhunyt művész közel félszáz munkája látható, de a gazdag életmű több mint kétszáz szőnyeget és csaknem 40 minitextilt számlál. Műveivel az egyszerűség döbbenetét kívánta kiváltani – fogalmazott. „Hiszek abban, hogy ha önök itt lélekkel, tiszta szívvel, rárezdüléssel rátekintenek ennek a csodálatos életműnek a kiállított darabjaira, kapnak valamit, amivel lélekben, érzékben, gondolatban gazdagabbak lesznek" – mondta Gazda József.
