Fontos a korai felismerés: mobilcsapatos állapotfelmérés vidéken is
A kolozsvári művészetterápiás központ ötlete Rés Éva mérnök, megyei tanácsos és Emilia Chirilă képzőművész, művészetterapeuta, valamint a Kolozsvári Mentálhigiénés Központ (CSM) vezetője, dr. Daniela Laura Câmpean gyerekpszichiáter és neurológus főorvos megbeszéléseinek eredményeként született meg, az elképzelést pedig áprilisban hivatalos tervezetként is benyújtották a megyei tanácshoz.
A projekt működőképességének és hatékonyságának felmérése céljából a Megyei Szociális és Gyerekvédelmi Igazgatóság (DGASPC) három hónapos próbaidőszak mellett döntött, ezalatt, szeptember 20. és december 20. között a kezdeményezésben részt vevő önkéntes terapeuták (Emilia Chirilă, Loredana Lorinţ és Lisa-Maria Hosu) a gyermekvédelmi igazgatóság Kolozsvári Gyerekek és Felnőttek Szociális Szolgáltató Központjában tevékenykedhetnek egy 12 fős, speciális igényű gyerekekből álló csoporttal. A projekt jövője a továbbiakban a két hét múlva véget érő foglalkozássorozat konklúzióinak fényében alakul, de Rés Éva és Emilia Chirilă is bizakodó, hiszen szerintük kérdések csak a folytatás keretei és módja kapcsán merülhetnek fel, a művészetterápiás központ szükségessége ugyanis egyértelmű.
A jövőre vonatkozóan a három fő pontban megfogalmazott tervezet értelmében a művészetterápiás központ elsősorban „a sajátos nevelést igénylő gyerekek és fiatalok (magyarul SNI, románul CES) felnőttkori szocioprofesszionális beilleszkedésének előkészítését” szolgálná, de az ötletgazdák szeretnének idővel a felnőtt korosztály számára is tevékenységeket, képzéseket biztosítani.
Az eseményen Emilia Chirilă bemutatta azokat a művészetterápiás tevékenységeket, amelyek az elmúlt hónapok próbafoglalkozásain zajlottak. Fotó: Jakab Loránd
A központ lehetőséget nyújtana a fiatal szakemberek felkészülésére és a művészetterapeuta, foglalkozásterapeuta, illetve ergoterapeuta szakterülethez szükséges képzettség megalapozására is azáltal, hogy felügyelettel történő gyakorlati lehetőséget kapnának a hasonló egyetemek diákjai és friss végzősei.
A tervezet harmadik pontja egy mobil művészetterápiás csapat létrehozására irányul, amely iskolákban, óvodákban, kulturális központokban, falvakban tudná elvégezni a gyerekek állapotfelmérését, azonosítva a sajátos nevelést igénylők terápiás szükségleteit és megelőzve az emocionális zavarok okozta problémákat. Rés Éva kiemelte, ennek a mobil csoportnak az is lenne a lényege, hogy ne függjön helyszíntől: ha a szülő nem tudja a gyermekét egy konkrétan ezt a célt szolgáló intézménybe elvinni, akkor is legyen lehetőség a speciális igények, fogyatékosságok azonosítása és kezelésére.
Rés Éva elmondása alapján, amennyiben a központ létrehozása zöld utat kap, kezdetben továbbra is a Megyei Szociális és Gyerekvédelmi Igazgatóság (DGASPC) központjában zajlanának a tevékenységek, de kiemelte, szerinte a projekt jövője az intézmények közötti együttműködésben rejlik. „Úgy képzelem el, hogy hosszú távon különböző kulturális, oktatási, művelődési és egyházi intézményekkel lehessen együttműködni, mert amikor azt mondjuk, hogy sérült, akkor többnyire autistákra, Down-szindrómásokra gondolunk, valójában azonban rengeteg, más problémákkal küzdő embernek is szüksége lenne a művészetterápiára” – fogalmazott. Ehhez kapcsolódóan Emilia Chirilă kiemelte: más módszerekkel szemben a művészetterápia lényege, hogy az érintett úgy épüljön fel az őt ért traumából, hogy nem éli azt újra át. A veszteséghez, nehézséghez kapcsolódó érzéseket humorral, játékkal vezetik le, könnyítve a gyógyulás folyamatát.
Rés Éva szerint a projekt jövője az intézmények közötti együttműködésben rejlik. Fotó: Jakab Loránd
Emilia Chirilă 1996-ban Daniela Laura Câmpean doktornővel kezdte el az önkéntes munkát a művészetterápia területén. Dizájnerként került be ebbe a világba, amikor művészet-, foglalkozás- és játszóterápiás termek tervezésére kapott felkérést, a megvalósításhoz szükséges dokumentálódás eredményeként pedig néhány éven belül már nemzetközi konferenciákon ismerték el a doktornővel közösen kifejlesztett projektjeit, módszereit a témában. Doktori kutatását már a művészetterápiáról írta: Chicagóban hónapokig tanulmányozta a különböző képzőművészeti intézetek és központok terápiás tevékenységeit, amelyekkel jelentős eredményeket értek el a zseniális képességű (kimagaslóan tehetséges) és a fogyatékkal élő gyerekek nevelésében egyaránt. Ezt követően bevezették az úgynevezett open studio (nyitott stúdió) módszer alkalmazását a Kolozsvári Mentálhigiénés Központban (CSM), ahol különféle finanszírozásoknak köszönhetően havonta hozzávetőleg 100-130 gyereknek tudtak tartani foglalkozásokat. A módszer lehetővé teszi a résztvevők számára, hogy saját tempójukban dolgozzanak, képességeiknek megfelelően szabályozzák a többi résztvevővel való interakcióikat, és igényeiknek megfelelően használják a csoportot és a teret.
Emilia Chirilă a különféle művészetterápiás foglalkozásokkal kapcsolatban elmondta: a magas fokú művészetet használják a terápiák során, ezért minden terapeutának licencvizsgával és mesterivel kell rendelkeznie a művészetek területén, hogy tudja kezelni az anyagot, értse a formapszichológiát, ismerje a kulturális ökológiát és a múzeumnevelést. Ezért is fontos az általuk benyújtott tervezet második pontja, amely a művészetterapeuták gyakorlati módszerekkel történő szakmai fejlődéséhez járulna hozzá.
A művészetterapeuta szerint a romániai társadalomra jelenleg az jellemző, hogy egyáltalán nem vagy nem megfelelő módon fogadja be a speciális igényű személyeket. Emilia Chirilă szerint a tanítók, óvónők és az iskolák, óvodák személyzete sincs felkészítve arra, hogy a gyermekek nonverbális helyzetét felmérje, mimikájuk, testbeszédük, mozdulataik által közvetített kommunikációjukat megértse és erre válaszolni, reagálni tudjon. Sok esetben maga a környezet sincs megfelelően berendezve a gyermekek számára, nem elég multifunkcionális a fejlődésük, kibontakozásuk szempontjából. Ezeket a hiányosságokat próbálná kompenzálni a művészetterápiás központ, de szerepet vállalna abban is, hogy a tanügyben felhívja a figyelmet a tipikus és atipikus gyerekek közötti különbségek, valamint a sajátos igények és fogyatékosságok korai felismerésének fontosságára.
Szeptember 20-tól kezdődően Emilia Chirilă, Loredana Lorinţ és Lisa-Maria Hosu tizenkét 5 és 10 év közötti gyerekkel dolgozik együtt – a járványhelyzet miatt most egyéni vagy maximum két fős foglalkozásokon – a Megyei Szociális és Gyerekvédelmi Igazgatóság Teleki/Einstein utcai központjában. A gyerekek között van autista, szeparációs szorongással, figyelemhiányos hiperaktivitás-zavarral (ADHD) és táplálkozási zavarral élő, valamint a Prader Willi- és Down-szindrómás gyermek is. Emilia Chirilă elmondta: a kicsik nagyon szeretik és élvezik a tevékenységeket, a központ logopédusai és pszichológusai szerint pedig azok a gyerekek, akik korábban szorongva érkeztek hozzájuk, és szeptember 20-tól kezdődően bekerültek a művészetterápiás csoportba, már az ő foglalkozásaikra is felszabadultabban érkeznek.
A projektben résztvevő korosztálynál a figyelem ideje nagyon rövid, mindössze néhány perc – meséli Emilia Chirilă –, így a terapeutának folyamatosan módszereket, eszközöket kell váltania ahhoz, hogy fenn tudja tartani a gyermek érdeklődését. A tevékenységek során jelentős szerephez jutnak a különféle kézműves tevékenységek, a színek, formák, anyagok, de még maga a közeg is, hiszen, ahogy a művészetterapeuta fogalmazott: „Mi a környezetet is felhasználjuk a terápiához.” Dolgoznak porcelánnal, mintahabbal, kinetikus homokkal, a lényeg pedig, hogy az egyes tevékenységek megfelelően egymásba folyjanak, ne legyen közöttük szünet, ami kizökkenti a gyermeket, ez pedig komoly tervezést igényel a terapeuta részéről – meséli.
A próbafoglalkozásokon a gyerekek változatos módszerekkel, eszközökkel alkotnak
A speciális nevelési igényű gyerekek integrálása gyakran ütközik buktatókba, Emilia Chirilă szerint pedig a legnagyobb probléma a bullying, vagyis a csúfolódás, piszkálódás, megalázás, kiközösítés és megfélemlítés, amit a gyerekek a tőlük valamilyen szempontból különböző társaikkal szemben gyakorolnak. A művészetterapeuta kiemelte, a tanárok között is van, aki elfogadja, ha az osztályába sajátos igényű gyermek jár, de van, aki inkább nem vállalja az ezzel járó felelősséget. Ez és az otthoni, családi környezet negatív hozzáállása okozza az óvodai, iskolai közösségekben a kiközösítést, hiszen Emilia Chirilă szerint a gyerekek egymás között ilyesmit nem csinálnak, ha nem látnak rá előzőleg példát a felnőttektől. „Mi itt minden gyereket úgy kezelünk, mint a normális gyerekeket. Nálunk nincsenek tipikus, atipikus gyermekek. Kiszűrjük a gyermekből azt, ami közelíti őt a normális emberhez és azt fejlesztjük, így integráljuk be a társadalomba” – fogalmazott Emilia Chirilă.
Bár a projekt próbaidőszakának még nincs vége, a tervezett művészetterápiás központ létrehozásának céljai már most jól körülhatárolhatók: a fogyatékosságok és sajátos igények mielőbbi felismerése gyerekkorban, a speciális nevelési igényekkel élők segítése, nevelése és integrálása, hosszú távon pedig el- és befogadásuk természetessé tétele a társadalomban. A központ tevékenysége idővel olyan eredményeket hozhat, mint az iskolai lemorzsolódás, a korai iskolaelhagyás leküzdése és megelőzése, a gyermekek és tinédzserek mentális egészségének javulása vagy a pszichikai és viselkedési függőségek kialakulásának megelőzése.
