Kutyás terápia értelmi fogyatékossággal élő gyerekeknek a Kozmutzában
Szinte egyévnyi szünet után hétfőtől a kolozsvári Kozmutza Flóra Hallássérültek Speciális Iskolájába is visszatértek az elemisták az ország minden szegletéből: ez az intézmény ugyanis az egyetlen, amely a hallássérült és/vagy speciális nevelési igényű, enyhébb vagy súlyosabb értelmi fogyatékosságokkal, nemritkán halmozott sérülésekkel élő hazai magyar gyermekeket bentlakásos rendszerben beiskolázza azzal a céllal, hogy mire kinőnek az iskoláskorból, a képességeik alapján megvalósítható legnagyobb fokú önállósággal rendelkezhessenek, megértsék (és megértessék) önmagukat és mindazokat, akikkel kapcsolatba kerülnek. Ennek érdekében az iskola számtalan speciális programot futtat, a járvány miatt viszont ezek közül több meghiúsult, a hosszú időre kérdésessé vált uszodahasználat okán hidroterápiás programjukról is le kellett mondaniuk. Egy Erasmus+ projekten keresztül és sok korábbi pozitív tapasztalatra is alapozva jutottak el a kutyás terápia projektalapú alkalmazásának ötletéhez: a témában fokozati dolgozat is készült az iskolában, ugyanakkor négy tanár is részesült állatasszisztált terapeutai alapképzésben, köztük Gherman Cristina, a pályázati csapat egyik tagja, akit a kutyás terápiás módszerről, alkalmazásáról, remélt hatásairól kérdeztünk.
– A kutyás terápia a visszazökkenésben is segíthet. A visszatérő gyerekeink az elmúlt időszakban semmiféle közösségbe nem jártak, visszazökkenésük a bentlakásos életbe, hosszú programba nem lehet teljesen eseménytelen, zökkenőmentes. Újra meg kell szokniuk, hogy az idő nagyobb részében zaj veszi körül őket, közben eltelt fölöttünk egy év, most már nagy tiniket várunk vissza, akik tele vannak indulatokkal, elszoktak attól, hogyan fejezzék ki a gondolataikat nem olvasó (szájról olvasó – szerk. megj.) felnőtteknek vagy a kortársaiknak azt, hogy mit szeretnének. A kutyás terápia a kezdeti szorongásoldásban is segítséget jelenthet. Ez a terápiás próbálkozás két célt is szolgálni fog: az érzelmek irányításának, menedzselésének elősegítése mellett a másodlagos célja az lesz, hogy picit megkönnyítse, megolajozza a közösség kooperációs fogaskerekeit – ismerteti Crista a terápia céljait.
Ruby és Szellő segítő mancsai
Mint kiderült, több előnnyel vágnak neki a programnak. Nem kellett hosszasan keresniük magyar kutyafelvezetőt, ugyanis gyermeknevelési szabadsága előtt Fülöp Csilla az iskola gyógypedagógusaként dolgozott, ami egy másik nagy előny, hiszen nem szokványos, hogy a terápiás kutyák kísérője feltétlenül gyógypedagógus legyen. A gyerekek őt, ugyanakkor informálisan a terápiás kutyákat is ismerik, akik korábban gyakran bejártak az iskolába: Rubyt, a göndörszőrű uszkárlányt és Szellőt, a simaszőrű golden retrievert.
– Adott esetben a gyerekek sajátosságait ismerve másfajta elvárásokat tudunk felállítani, más kifinomultságunk van abban, hogy meglátjuk-e a változást, megéljük-e a sikert. Értelmi akadályozottakkal és halmozott sérültséggel élőkkel szeretnénk dolgozni, nem állíthatunk fel nyelvi akadályt is. Ismerjük a kutyák alkatbéli különbségeit, tudjuk, milyen jellegű foglalkozásra nyitottak, milyen jellegű interakcióban nagyobb a teherbírása egyik kutyának, mint a másiknak, ilyen megfontolások alapján szokta Csilla eldönteni, hogy melyik kutya lesz megfelelőbb valamelyik aktivitásra. Nagyobb számú terápiás kutyarotáció esetén elég nehéz lenne a gyermekeknek követniük a kutyák sajátosságait, illetve bármilyen fajta kontinuitást érezni az élményeiket illetően, ők nagyon erősen a kutyához fogják kapcsolni az élményeiket. Nem azt mesélik majd, „amikor azt játszottuk, hogy…”, hanem „amikor Rubi hámjából ki kellett venni az érzelemkártyát”.
Csilla, a kutyahandler elsődleges feladata a kutya kísérőjének lenni, szemmel tartani, hogy a kutyát semmiféle negatív élmény ne érje. Fizikailag mindig ő van a legközelebb a kutyához, meggyőződik például arról, hogy amikor simogatás van, valóban minden gyerek a buksitól a háta közepéig fogja megsimogatni a kutyát. A gyerek nem feltétlenül rosszaságból csinálná másképp, de néha a szókincsében, testképében nem egyértelmű, hol az ő feje, s hol a kutya feje, s ezen merrefelé is kell haladni. A csoporttevékenység megtervezésében és levezetésében három gyógypedagógus (Cristán kívül Péter Ildikó aligazgató és Dózsa Mónika) vesz részt.
Gherman Crista gyógypedagógus Coal nevű makrancos hölgyévelEgy állatasszisztált terápiás foglalkozásnak rítusokra felépülő szerkezete van: bevezető köszöntéssel kezdődik, van egy valamilyen élménypedagógiai jellegű játékra épülő tematikus rész állatasszisztált terápiás elemekkel, a lezárás szintén valamilyen rituálé során ismétlésen alapuló, biztonságérzetet támogató, szorongáscsökkentő hatású rész, illetve az elbúcsúzást több, kutyával való mozgásos elem övezi.
Ma milyen kutyus lennél?
– Milyen reménybeli változásokat láthatunk a kutyás terápia hatására a gyerekek mindennapjaiban?
– Elsősorban azt reméljük és azon dolgozunk, hogy a gyerekek nagyobb mértékben legyenek képesek felismerni a saját érzelmeiket egy adott szituációban. Hogy ezek ne csak anatómiai reakciók, biokémiai változások legyenek, hanem hogy megalapozzuk az ehhez elvárható szókincset is. Tehát adott esetben ahelyett, hogy csak elvörösödjön és csapkodni kezdjen otthon vagy a bentlakásban egy gyermek, tudja elmondani, hogy „most dühös vagyok”, vagy „úgy örülök annak, hogy
” vagy „annyira elkeseredtem”.
Szeretnénk, ha képesek lennének felismerni ezt magukban és szóban megfogalmazni úgy, ahogy ez mindenki számára érthető és elfogadott. Nagyon szeretnénk, ha a foglalkozások segítenének nekik tudatosítani az igényeiket arra vonatkozóan, hogy mi az, ami segítség számukra a negatív érzelmeik kezelésében: ki az, akinek arra van szüksége, hogy kimondja, hogy valaki őt végighallgassa, és ki az, akinek az a segítség, ha kap egy kis teret és időt a megnyugvásra. Azt is szeretnénk megtanítani nekik, hogy mik a teendőink, amikor mások érzelmeivel kapcsolatban kell valamilyen viselkedéses utat választanunk, hogyan közöljük mások felé az érzelmeinket, és amikor felénk közölnek érzelmeket, akkor milyen utakat választhatunk mi viselkedésben. Mi az, ami például a társunknak segít, szeretnénk akár az egymás érzelmeire, érzelmi állapotaira is érzékenyíteni őket, és ezt nem úgy kell elképzelni, hogy nulláról indul, hála istennek, a gyermekeink zöme szociábilis. Ugyanakkor, hála istennek, a gyermekeink zöme tinédzser is, tehát nagyon sok minden felborult; ami eddig olajozottan működött, az most azért nem működik olajozottan, mert mindenki egyszerre serdül, mindenki más tempóban és más irányba, és hirtelen felborult az a kisgyermekkortól kisiskoláskorig megtapasztalt kontinuitása annak, ahogyan megélik a mindennapjaikat, illetve ahogyan viselkednek közösségben. Erre szeretnénk nekik időt, lehetőséget adni olyan közegben, ami egyszerre szorongást old, és elmozdítja azt a kínos figyelmet önmagamról és arról, hogy most ezt el tudom-e mondani vagy most mindenki engem néz.
Fontos „visszatérő” kutyával és anyanyelven dolgozniEz a terápia megengedi nekik megérteni és megélni az állat iránti kötődést, és később erre az élményre visszautalni, ami az állatasszisztált terápia nélkül mint csoportélmény nem adódna meg. Teljesen másképp tudok velük végigbeszélni egy helyzetet, ami állatasszisztált terápiás közegben hasonló módon már megvalósult: „emlékszel még arra, hogy érezte magát akkor Szellő?”, vagy „szerinted hogyan érezné magát Ruby, ha ilyen helyzetben lenne” stb. Nagyon sok történetet, narratívát behoz a csoportbeszélgetésekbe, amelyek pont abban felülmúlhatatlanok, hogy egy megkérdőjelezetlenül pozitív figurára, a kutyára épültek. Amit róla vagy vele kapcsolatban megtanultunk, azt mindig aggályok és dac nélkül visszük tovább.
Vannak terápiás ülések, ahol úgy kérdezünk, hogy ha te most kutyus lennél, milyen kutyus lennél. A választ a gyerekek a kutya érzelmi állapotát egyszerűen, nagyon egyértelműen ábrázoló rajzolt képek közül jelölik meg, amiket korábban már használtak, jelentésüket ismerik, tehát egyszerű opciókifejezési játékká alakul az egész, ahol a gyereknek nem azt kell mondania, hogy én ma dühös vagyok, hanem bizonyos kártyával azt mondhatja, hogy én most olyan kutyus lennék, amelyiknek a farkincája a lábai között van. Itt lép képbe a kutya, például van egy jutalomfalat, amit letehetek arra a kártyára, amilyen kutyus lennék most, utána odamehetek Szellőhöz, megsimogathatom a buksiját, és Csilla segítségével odavihetem Szellőt a kártyához, felajánlhatom neki a finomságot, amit rátettem. Ezzel elvártam azt, hogy válassza ki, valamilyen vizuális ingerhez kösse a saját lelkiállapotát, interakciót kezdeményeztem a kutya és a gyerek között, aktívan mozgásos feladat elé állítottam a gyereket abban, hogy odavezeti a kutyát, felelősségteljes kutya iránti attitűdöt is gyakoroltattam, mert elsajátítják annak a módját, hogy felajánljanak egy jutalomfalatot a kutyusnak, tehát nem dobjuk elé, hanem a kinyújtott tenyerünkre fektetve kínáljuk. Olyan szépen modellezi ezt a kutyakísérő, elmondjuk például a kutyusnak, hogy ügyes vagy, és ez megmarad a gyerekek szókincsében is. Egy ilyen egyszerű terápiás feladatban nem gáz felvállalni, hogy ma félős kutya lennék, holott ha rád olvassa valaki az osztályteremben, hogy jaj, ma milyen lusta vagy, hát ezzel nem segített neki. Ugyanakkor a gyerekek ezáltal azt is megtanulják, hogy teljesen rendben van, ha ma ezt (a lelkiállapotot jelző kártyát) választottad. Lehet, hogy jövő héten másikat fogsz választani.
A 12–16 éveseknél aktívan kell készülni arra, hogy kinőnek az iskoláskorbólBodri és a terápiás kutya
Szabadidejében Crista állatmentéssel, rehabilitációval is foglalkozik. Bár azt állítja, ez véletlenszerű, csak tavaly nyolc (!) kutyának volt a „nevelőszülője”, gondozója. Hétéves Coal kutyája is mentett kölyökként került hozzá, súlyos koponyasérüléssel, neurózissal, hosszas kitartással vált azzá a tökéletes házi kutyává, aki mára lett.
– Miben különbözik egy terápiás kutya a saját különbejáratú Bodrinktól, aki végtelen szeretettel és rajongó farokcsóválásokkal fogad, amikor hazaérkezünk?
– Terápiás kutyának egyszerre kell születni és nagyon sokat tanulni. Bodri, ha szerencsés, akkor terápiás kutyának született, mert nagyon jó természete van, és ha még szerencsésebb, akkor nagyon sokat tanították őt. A terápiás kutya kiválasztása már az alomban kezdődik, alkatbeli és temperamentumbeli dolgokra figyelve. Nagyobb valószínűséggel lesz ügyes terápiás kutya abból a kölyökből, aki alkatilag nyitottabb az ember jelenlétére, kíváncsibb az emberre, az emberrel való interakcióra. Nagyon sok Bodri is szereti az emberi interakciókat, viszont emellett egy terápiás kutyát nagyon hosszú ideig és nagyon kitartóan, nagyon-nagyon konzekvensen tanítanak arra, hogy ne csak tudjon dolgokat, hanem elfogadjon dolgokat. A terápiás kutya engedelmességi próbákban túl kell teljesítse a kommunista normát, alkatilag nagyon kiegyensúlyozott kéne legyen, tehát nem lehet könnyen megriadó kutya.
Terápiás kutyának egyszerre kell születni és nagyon sokat tanulniA terápiás kutyák vizsgáztatásakor vannak kifejezetten váratlan ingerekre adott válaszokat ellenőrző feladatok, amelyek kifejezetten azt nézik, hogy idegrendszerileg a kutya hogyan reagál a váratlan inger felbukkanására. Nyugtalansággal? Félelemmel? Agresszióval? Vagy egyszerűen figyelemmel reagál? Az első három lehetőség kizáró jellegű, és ezért nem a kutya a hibás. Vannak érzékenyebb emberek és vannak olyanok is, akik mellé leesik az ágyúgolyó és továbbsétálnak, meg sem remeg a pulzusuk. Rengeteg olyan helyzet van terápiás közegben, amikor a kutyát váratlanul éri érintés, a látókörén kívülről. Előfordulhat az is, hogy a kisgyerek szenzoriálisan még úgy éli meg a simogatást, hogy belekapaszkodok és megrázom. A handler ilyenkor pillanatok alatt leállítja, de fontos, hogy azt a kezdeti impulzust hogyan fogja lereagálni a terápiás kutya. Mindenkinek az a legnagyobb félelme állatasszisztált terápiában, hogy bárki is negatív élményhez jusson. Ez igaz a terápiás állatra is, aki ebben a terápiában egy kincs. Nemcsak egy ász, amit előhúztam a mandzsettámból és megvillogtattam, merthogy teljes mértékben támaszkodom arra, hogy ő ennek a folyamatnak aktívan része tud maradni úgy, hogy közben nem sérül, hogy közben odafigyelek arra, ő mennyire van kifáradva, őt hogyan érinti ez az egész. Nem egy golyó, amit körbeadok, hanem olyan katalizátor az egész folyamatban, amit szeretnénk legalább ugyanolyan állapotban visszakapni, ahogy bevittünk. Bodri amellett, hogy megszületett, csóválja a farkát és nagyon szereti az embereket, nagyon sokat kell tanuljon és kell preferálja is hosszú időn keresztül ezt a fajta munkát. Egy terápiás kutya napi 2-3 órát dolgozik. A tevékenységek között pihenési lehetőséget kell neki biztosítani, és figyelni kell arra, hogy ez neki is örömet szerezzen, hisz rövid idő alatt 20-30 kéz fordul meg rajta.
Húsz értelmi fogyatékossággal élő gyermek vesz részt a terápiában
A speciális nevelési igényű gyerekek életéből az oktatás mellől soha nem lenne szabad hiányoznia olyan jellegű tevékenységnek, ami az érzelmi kiegyensúlyozottságot, az érzelmi és lelki egészséget támogatja. Aktívabban kellene támogatni, mint amire lehetőségünk van oktatási-nevelési-fejlesztési tevékenységekkel. Szintén emocionális komponenseket támogatott annak idején a lovas terápiánk, a hidroterápia, most a kutyás terápia. Nagyon szeretnénk erre a továbbiakban is odafigyelni, mert egyre több az értelmi akadályozottsággal és nem halmozott sérüléssel élő diákunk, és köztük nagyon sok az a gyermek, aki duplán-triplán veszélyeztetett, vagy duplán-triplán hátrányos helyzetben él, és akit a családnak ebben nincs módja jobban támogatni, mint amennyire támogatja. Ránk vár, hogy megpróbáljuk ezeket a hiányosságokat pótolni, pl. pályázati lehetőségek kiaknázásával. A képességfejlesztéssel a jövőre építkezünk és picit a lelki és érzelmi egészséget is állványozni próbáljuk. A húsz gyermekből tizenhárom 12–16 éves korú, már aktívan kell készülnünk arra, hogy ki fognak nőni az iskoláskorból, és nem lehet elég korán elkezdeni építkezni ahhoz, hogy legyenek tartós szerkezetek a személyiségük körül.
(Fotók: Facebook/Segítő Mancsok)
