Angela Dorothea Kasner néven született Hamburgban 1954. július 17-én. Néhány hét múlva evangélikus lelkész édesapja az égető lelkészhiánnyal küzdő kommunista Német Demokratikus Köztársaságban (NDK), a brandenburgi Quitzow településen, majd Templinben vállalt szolgálatot, Merkel így gyermek- és ifjúkorát a kommunista államban töltötte. Életében a szellemileg nyitott családi légkör, a szigorú, de szeretettel teli nevelés vált meghatározóvá. Iskoláit kiemelkedő eredménnyel végezte, tehetséges volt a matematikában és a nyelvekben, oroszul és angolul is kiválóan megtanult. Tagja volt az állampárt ifjúsági szervezetének, amiről később úgy nyilatkozott, hogy egyszerűen csak alkalmazkodott. Szeretett volna tanítani, mégis a fizikusi pályát választotta, hogy elkerülje a számára elviselhetetlen ideológiai-politikai kötelezettségeket. A lipcsei Karl Marx Egyetemen ismerte meg első férjét, Ulrich Merkelt, akitől rövid idő után elvált, de nevét ma is viseli.
Diplomájának megszerzése után az NDK Tudományos Akadémiájának fizikai-kémiai kutatóintézetében egy kutatócsoport egyetlen női tagja lett. 1986-ban doktorált kvantumkémiából, ekkoriban került szorosabb kapcsolatba jelenlegi férjével, Joachim Sauer kémikussal. A külföldön is elismert tudós kerüli a nyilvánosságot, a háttérben maradva lett felesége támasza és tanácsadója.
Merkel politikai pályája a berlini fal leomlásával, majd a két német állam újraegyesülésével ívelt fel. 1989 végén belépett a keletnémet ellenzéki csoportokból alakult Demokratikus Ébredés nevű pártba, amely beolvadt az NDK első és utolsó szabad választását megnyerő keletnémet Kereszténydemokrata Unióba (CDU). A voksolás után az NDK egyetlen demokratikusan megválasztott, egyben utolsó kormányfője, Lothar de Maiziere helyettes szóvivővé nevezte ki.
Az 1990-es újraegyesítés utáni választásokon az immár össznémet CDU jelöltjeként bejutott a Bundestagba. Ekkor figyelt fel rá Helmut Kohl kancellár, aki "a kislánynak" (ahogy Merkelt nevezte) két miniszteri tárcát is adott: előbb a környezetvédelmit, majd a nő- és ifjúságügyit. Merkelt 1991 végén a CDU elnökhelyettesévé, majd főtitkárává választották meg, majd 2000-ben mentora, Kohl helyére lépve a párt első női vezetője lett. Helyzete nem volt könnyű, hiszen protestánsként került egy hagyományosan katolikus tagságú párt élére, amelyet az egykori Nyugat-Németország férfi politikusai uraltak.
Potenciális ellenfelein fokozatosan felülkerekedett, s a 2005-ös választásokon a szociáldemokrata Gerhard Schrödert legyőzve kancellár lett egy konzervatív-szociáldemokrata nagykoalíció élén. A hivatalt személyében első ízben töltötte be nő, ő az első német kormányfő is, aki a második világháború után született, és az első, aki a volt NDK-ban nőtt fel. A CDU/CSU pártszövetség 2009-ben ismét győzött a választásokon, Merkel ezúttal a liberális Szabad Demokrata Párt (FDP) részvételével alakított kormányt. A válságot kezelő szigorú gazdasági intézkedései miatt külföldön akkoriban "vaskancellárnak" nevezett, de a németek által csak "Muttinak" becézett Merkel 2013-ban, a CDU újabb választási győzelme után a szociáldemokratákkal alkotott nagykoalícióval harmadik kormányfői ciklusát kezdhette meg, ezzel felsorakozott a német konzervatívok legnagyobbjai - példaképe, Konrad Adenauer és mentora, Helmut Kohl - mögé. A migrációs válságban sokáig képviselt egyoldalú nyitás politikája miatt számos bírálat érte hazájában és külföldön.
A 2017. szeptember 24-i szövetségi parlamenti választásokon ismét a CDU és testvérpártja, a bajor CSU alkotta pártszövetség szerezte a legtöbb mandátumot, ám támogatottságuk nagymértékben csökkent. Merkel először az FDP-vel és a Zöldekkel kezdett - a sajtóban a pártok színei miatt Jamaica-koalíciónak nevezett - egyeztetést, ezek kudarcba fulladása után ismét a Német Szociáldemokrata Párttal (SPD) tárgyalt. Merkel végül csak a második világháború utáni Németország leghosszabb kormányalakítási folyamata után, 2018. március 14-én kezdhette meg negyedik kancellári megbízatását a CDU, a CSU és az SPD politikusai alkotta koalíciós kabinet élén. A kormányzást a menekültügy kezelése körüli folyamatos feszültségek jellemzik, a koalíciós pártok sorozatosan igen gyengén szerepelnek a tartományi parlamenti választásokon, legutóbb vasárnap Hessenben.
Elmaradhatatlan öltözete a színes blézer, illetve a nadrágkosztüm. Gyerekei nincsenek, magánéletéről nem sokat árul el. A Forbes amerikai magazin a világ legbefolyásosabb embereit felsoroló listáján 2015-ben a második helyen szerepelt, 2017-ben a világ legbefolyásosabb asszonyának választották.
