Cristian Mandeal szakértelemmel és bámulatos művészi érzékenységgel ragadta meg a régebbi és újonnan szerzett kortárs művek esszenciáját, és sikerült oly módon közvetítenie, hogy a zenekari előadást élvezetessé, hangulatossá, az est élményévé avassa.
Cornel Ţăranu (sz. 1934.) kolozsvári zeneszerző Jeux de palindromes című zenekari műve ősbemutatóként hangzott el. A feszültségeket, drámát, lázadást, torz fintort hordozó mű komoly játék, amelyben a zeneszerző szellemesen, kreatív módon játszik a zenei gondolatok, motívumok és témák palindrom rejtvényeivel. A zenei „tükörjátékok”, a szétszórt „tükördarabkák” zenekari színekben gazdag, élvezhetően modern nyelvezetéből a nehéz szólisztikus pillanatok, a vonósok „dalolása”, valamint a zeneszerző által igen kedvelt jazz-elemek sem hiányoznak. A zeneszerző jelenlétében elhangzó, elgondolkodtató és továbbgondolásra sarkalló művet a közönség meleg fogadtatásban részesítette.
Olivier Messiaen (1908–1992) a 20. század egyik legeredetibb, „legkatolikusabb” zeneszerzője, aki egész életében nagy szenvedéllyel gyűjtötte és hihetetlen pontossággal jegyezte le a madarak énekét, hogy később azokat számtalan művében alkalmazza. Mély vallásossága és a madarak éneke az elhangzó Poèmes pour Mi című, szoprán hangra és zenekarra komponált művében is jelen van, amelynek általa írt szövegét a Bibliából vett szóhasználatokkal és természetleíró képekkel fűszerezte. A művet első feleségének, a hegedűművész Claire Delbosnak ajánlotta, a címben szereplő Mi szótag pedig a szeretett nőhöz intézett dédelgető szótöredék, nem hangnév. A kilenc liedből álló dalciklus zenéjében a hangértékekkel, a ritmikai kánonokkal, a nem megfordítható ritmusképletekkel, a görög metrumok és a hindu zene ritmusképleteivel való játék mellett, a hangok/harmóniák színekkel való asszociációjának játéka érvényesül. Az európai színpadokon is népszerű Rodica Vică szoprán énekesnő, miközben a hitről, szeretetről, boldogságról, hűségről és az embert körülvevő természet szépségeiről énekelt, az intenzíven átélt érzelmek és a drámai hangszínek ragyogó játékával ajándékozta meg a közönséget. A franciául énekelt liedek művészi értékű szövegének megértését, a kivetítő táblán megjelenő, Elena Maria Şerban muzikológus román nyelvű fordítása segítette.
Selmeczi György (sz. 1952.) ősbemutatóként elhangzó Pehlivani (Clown Games &Passions II) című zenekari műve egy szimfonikus trilógia – amelynek másik két darabja a Play Casanova és Arlequin et Désirée – önállóan is előadható része. A darab főhőse a címben is szereplő pehliván, a balkáni bohóc, akinek erőltetett vigyora és könnyező szeme mély drámáról árulkodik. Selmeczi György bohóca szenvedélyes, szuggesztív figura, szinte látod magad előtt, amint bolondozó táncát ropva űzi (komoly) játékát, de álarcának torz nevetése valójában bánatot, fájdalmat, a balkáni ember nyomorúságát, szenvedését takarja. Selmeczi bohóc-zenéjének megtéveszthetetlen, egyedi stílusjegyeiben Bartók keserűségét, Sosztakovics groteszk humorát, a maró gúnyt érezni, dallam- és ritmusvilágában hagyja felszínre törni a lelke mélyén szunnyadó „egy százaléknyi” bunyevác örökséget is. Magával ragadó, hangulatos muzsikáját a közönség óriási tapsviharral köszöntötte.
Sabin Păutza (sz. 1943.) Jocuri II. Concerto grosso pentru orchestră című kompozíciójának zeneszövetében a Bartók Béla és George Brazul idézetek mellett, saját népzenei ihletésű dallamai, a Bánát szívében eltöltött gyermekkorának zenés emlékei sorjáznak. Hangulatos népi táncforgatagát kurjantgatások, bekiáltások tarkítják. A kidolgozások rapszodikus szvitre emlékeztetnek, amelyben a román nyelvben használt „joc” szó, ezúttal nem annyira a táncot, mint inkább a témákkal és motívumokkal való játékot jelzi.
A Modern Kolozsvár záróhangversenyének sziporkázó ötletektől sugárzó kortárs muzsikája, Benkő Judit muzikológus egyik ide kívánkozó gondolatát juttatta eszembe: „új zenét játszani lehet kötelesség, vagy feladat, de […] lehet őszinte élvezet is, amelyet az új hangzások iránti kíváncsiság, a felfedezés, illetve a felfedezés öröme ösztönöz.”
(Borítókép: Rodica Vică szoprán és Cristian Mandeal karmester megköszönik a tapsot. Fotó: Bogdan Meseșan)
