Megjelent a Szabadság mellékletében, a Református Híradó legfrissebb számában.Az az álom, ami Erdélyországban az elmúlt harminc esztendőben történt velünk, a keresztyén hit és a hozzá tartozó társadalmi megnyilvánulások, koncertek, karácsonyi vásárok és a közösségi ünneplés formái idén hirtelen eltűntek. Ma mindezt egy apró vírus rovására írják. Hirtelen minden visszatért a templom falai közé, oda, ahova csak a legbátrabbak és a kiszolgáltatottak mennek el, akiknek nincs mit veszteniük. Akik félnek, ebben az esztendőben is otthon fognak maradni.
A jelek viszont arra utalnak, hogy a világjárványt követően is visszaszorulóban lesz a nyílt, felhőtlen ünneplés. Európa több nagyvárosában nem állítanak karácsonyfát vagy betlehemest. Nincs már politikai szándék. Kínos a multikulturális társadalomnak. A keresztyén gyökerektől való elszakadást gyorsítja fel a járvány hatása. A társadalmi események újra és újra megfosztják karácsonyi hitünket a sallangtól, a műfénytől és a műfenyőtől, az új egészségügyi és társadalmi helyzetben arra kényszerülünk, hogy újraértelmezzük az ünnepünket, tartalmat keressünk akkor, amikor a formáktól megfosztanak bennünket. A történelem folyamán az ehhez hasonló helyzetek mindig a hit erejét táplálták.
Legalább nem a kereskedelem diktálta felszínes, formaságokban kimerülő keresztyénség lesz a domináns. Végre lehetőség van a lelki, hitbeli ünneplésre, megszülethet a lelkünk jászlában nekünk is Jézus, a Krisztus. Az újfent családi körbe beszoruló karácsonyozás pedig ismét bensőségesebbé teszi az ünnepünket, odafigyelhetünk egymásra.
