Jóformán még meg sem osztották a facebookon a miniszteri rendeletet, máris dúl a meddő csatározás a mobiltelefonok iskolai használatáról. A közvélemény attól hangos (ki egyetértően bólogatva, ki megrökönyödéssel tiltakozva), hogy tilos a mobilhasználat az iskolákban, pedig a miniszteri rendelet cikkelye így folytatódik: kivételesen engedélyezett a mobiltelefonok használata a tanórákon, kizárólag a tanár engedélyével, az oktatási folyamat részeként vagy sürgősség esetén. Ja, hogy így már teljesen más...?
A hangsúlyozottan, de nem kizárólag generációs okokkal magyarázható nézetkülönbség aligha fog megszűnni, akármilyen törvény és szabály szülessen is ezügyben. Pedig ha csak kicsit is jobban megnézzük: a teljes tilalompártiak és az iskolai mobilhasználat támogatói most igazán hajszálpontosan ugyanazt akarják – hogy a diák figyelmét a tanulási folyamatról ne terelje el az sms, a facebook és a mobiltelefon egyéb alkalmazásai.
Itt a kulcsszó: alkalmazás. A mobiltelefon pazarul használható fizikaórán, magyarórán, zeneórán stb., stb. Értelmesen! Seperc alatt megnézhetjük, hogy nemcsak Rómából állt a római birodalom, merre tanyáztak a spártaiak, hol a görögök. Herbert von Karajan vezényelte koncert szólhat zeneórán, ott pöröghetnek a Traviata képei a kivetítőn akár Csájaröcsögén is – csak össze kell kapcsolni egy mobiltelefont a rendelkezésre álló tantermi eszközökkel (hangosítás, kivetítő stb.). Felmérő dolgozatot lehet játszani ma már mobiltelefonok segítségével, kinézetre olyan, mint egy számítógépes játék, közben pedig képekkel pörögnek a tananyaghoz kapcsolódó kérdések, villámgyorsan jöhetnek a válaszok, azonnal látható az eredmény, aztán hónapok múlva visszanézhető, hogy pancserből szakértő lett Marika és Pistike. És közben olyan jó a hangulat, hogy alig akad diák, aki ebből kimaradna, inkább kicsit odateszi a szürkeállományát, és a játék kedvéért, meg hogy ne ő legyen a végén a játékban az utolsó, jövő órára úgy jön, hogy legalább egyszer ránézett a leckére. Remekül kamatoztatható a mobiltelefon idegen nyelvek tanulásában, rögtön hallhatja mindenki, hogy a je t'aime az zsötem, de mondjuk kivetíthetjük róla Arany János versét, vagy ha éppen Jókait kell tanítani, akkor megnézhetjük, merre járkálhatott Jenő az 1848-as bécsi forradalomkor, “meglátogathatjuk” az aranyember szigetét. Művtöri órán megmutathatjuk, miben különbözik a barokk a rokokótól ahelyett, hogy csak szóban közölnénk. Megforgathatjuk a csonka gúlát, és akinek semmi térlátása nincs, annak is némi értelmet nyerhet az a rémséges matematika. Felröppenhetünk a Szaturnusz gyűrűihez, hogy lássuk, nem köd az, hanem por és kő. Felboncolhatunk egy békát, de akár egy embert is anélkül, hogy szikéhez nyúlnánk, és saját szemünkkel láthatjuk a szívdobbanás rejtett mechanizmusát ahelyett, hogy bemagolnánk, aztán rögtön elfelejtenénk, hogy jobb pitvar bal kamra és bal pitvar jobb kamra vagy fordítva, mert én már rég elfelejtettem. Mennyivel gyorsabb így a tanulás, mennyivel hamarabb értelmet nyernek az elvont vagy láthatatlan, távoli dolgok. És kétségem nincs: mindannyian azt akarjuk, hogy a gyerekek okosodjanak az iskolában. Miért is űznénk hát ki teljesen a mobilt az órákról? Inkább használjuk, okosan. Nagyon sok tanár felismerte már ezt a lehetőséget és él is vele, állítja, hogy alkalmazása nagy szakmai sikerélményt szerzett számára. Tőlük is lehet segítséget kérni, de léteznek képzések is és nagyon sok internetes forrás segít a pedagógusoknak. Igaz, ez nem megy máról holnapra, kicsit azért meg kell dolgozni érte, de nem lehetetlen.
Tekinthetünk erre a technológiára úgy, mint egy külön nyelvre. Az utóbbi évtizedek gyermekei nem hibáztathatók azért, hogy ebbe a korba születtek bele, így ez a technológia, ez a készség számukra második anyanyelv. A tilalom még sosem volt igazán eredményes. A prohibíció idején virágzott az alkoholipar, és a kommunizmus is végül csak belebukott a mindentiltásba. Ha teljesen kitiltanánk az iskolákból a mobiltelefont, az pontosan csak annyira lenne “természetes”, mint megkövetelni a magyar gyermekektől, hogy minden tantárgyat románul (vagy akár mandarinul) tanuljanak. A tanárok társadalmának kétségtelen hátránya, hogy sokuk számára az okostelefon világa idegen nyelv. Ám ha elsajátítják, akkor ezt az “ellenséget” mindannyiunk szövetségesévé tehetik. És akkor talán már felesleges lenne törvénybe foglalnia holmi miniszternek azt, hogy jegy nem adható fegyelmezési céllal.
