A Nemzeti Liberális Párt (PNL) keresi önmagát, a felmérések szerint már a második helyük is veszélyben forog, hiszen a Románok Egyesüléséért Szövetség (AUR) egyre inkább erősödik. A szélsőjobbon nem csak az AUR erősödik, hanem Diana Șoșoacă pártja is feljövőben van. Ez lehet részben a liberálisok szerencséje, hiszen ha a független szenátor pártja nő, akkor vélhetően ez az AUR kárára fog történni. Kérdés, hogy a szélsőjobboldal mintegy 25 százalékos szavazóbázisa még növelhető-e a bizonytalanok köréből, vagy ennyin kell osztoznia az AUR-nak és Șoșoacănak.
Mindenesetre így is nagyon sok ez a 25 százalék. Az évtizedek óta tartó kudarcos közpolitikák és komoly országprojekt hiánya miatt a rendszerpártok folyamatosan hanyatlóban vannak, és a választók jelentős része valami mást keres. Korábban volt a Mentsétek meg Romániát Szövetség (USR), amely képtelennek látszik túlnőni a 10-15 százalékon, holott az USR-nek 2019-ben még 22 százaléka volt az EP-választáson, amikor a szociáldemokratákat is megelőzte, és második helyen végzett. Ők is lassan megkoptak, így egyelőre marad a szélsőjobboldali populizmus retorikája, amely egyedüliként van növekedési pályán.
A nyugdíjtörvény is csak választási ágyútöltelék, mert most már minden párt a kampánylogika szerint működik a jövő évi választási szuperév közeledtével. A lakmuszpapír szerepét tölti be majd a májusi EP-választás, mert ott fog kiderülni, hogy ki hol tart, és mire számíthat az önkormányzati, parlamenti és elnökválasztáson. Politikusi pályák fognak derékba törni májusban, kérdés, hogy ki szenvedi el a legnagyobb kárt. A liberálisok egyelőre úgy döntöttek, hogy külön indulnak, nem csatlakoznak a szociáldemokratákhoz. Ezzel is magyarázható az, hogy a bő egy hete meghozott döntés óta a két kormányzó párt most már szinte minden kérdésben egymásnak megy a nyilvánosság előtt. A nyugdíjtörvénnyel a szociáldemokraták akarnak aratni, viszont olyan problémát okozhatnak ezáltal, hogy a 2025-ös évet már egészen biztosan nem lehet megúszni adóemelések nélkül.
Nagy kérdés, hogy a liberálisok mihez kezdenek a Iohannis-korszak után, hiszen az elnök gyakorlatilag már befejezte elnöki mandátumát, és más terveket dédelget. Az elnök ugyanis valamelyik nemzetközi szervezetben szeretné folytatni pályafutását, ehhez pedig a majdani kormányfő támogatására lesz szüksége, aki könnyen szociáldemokrata lehet. Ezzel magyarázható, hogy az elnök már a látszat szintjén is feladta a PSD-vel való háborúskodást, és megpróbál maximálisan a szocdemek kedvében járni kiszolgáltatva a liberálisokat a szociáldemokratáknak, akik az elnök ellenkezése nélkül megállíthatatlanul tehetik azt, amit szeretnének. A minimális józan ész azért remélhetőleg senkit sem hagyott el, mert a következő kormánynak - amely lehet szociáldemokrata is, sőt ez tűnik legvalószínűbbnek - annál nagyobb társadalmi válságot kell kezelnie, minél nagyobb káoszt hagy az államháztartásban a mostani kabinet.
Mindenki számára egyértelmű, hogy jövő évben nem lesznek adóemelések, viszont fennáll a veszélye annak, hogy szőnyeg alá seprik a problémákat, amelyeket aztán 2025-ben már muszáj lesz kezelniük, és ezt aligha tehetik meg drasztikus adóemelések vagy ne adj Isten, jövedelemcsökkentések nélkül. Az is nagy kérdés, hogy a választásokig egyáltalán kibírja a nagykoalíció vagy sem. Májusban kiderülhet, de akár hamarabb is, hogy a liberálisok ki akarnak szállni a buliból, attól kezdve pedig már semmit nem lehet majd megszavazni, a reformok leállhatnak, és folyamatosan az ország feje fölött fog pallosként függni az európai pénzek elvesztésének veszélye.
Tegnap az önkormányzati vezetők előtt kampánybeszédet tartó – eközben egymást szurkáló - Marcel Ciolacu kormányfő és Nicolae Ciucă liberális pártelnök kimondta azt, amit mindannyian sejtettünk, de így, hivatalosan megerősítve, ennyi őszinteség hallatán valahogy még jobban kirázott a hideg. Ciolacu ugyanis nem mondott se többet, se kevesebbet, minthogy az európai uniós pénzek nélkül az ország működésképtelenné válik. Ezt enyhítő körülményként próbálta felhozni liberális pénzügyminisztere védelmében, kifejtve, hogy érti Marcel Boloșnak a nyugdíjtörvénnyel kapcsolatos tartózkodását, hiszen megrémítette az EU-s pénzek elvesztésének lehetősége, amelyek nélkül Románia nem működhetne. Ciolacu mégis azzal érvelt a nyugdíjtörvény mellett, hogy a 2000 lej alatti átlagnyugdíjjal feltétlenül kezdeni kell valamit. Tehát egyértelmű, hogy ebben a pillanatban a választási logika felülír mindent, kérdés, hogy mennyire súlyos károk keletkeznek ezáltal, és mibe kerül majd a helyrehozataluk. Attól tartok, hogy ezt maga Ciolacu sem látja át. Ez az, ami a leginkább riasztó sok gazdasági szakember és elemző számára.
