A kormány számításait áthúzta az orosz-ukrán háború és a konfliktus által előidézett energiaválság, amely teljes erejével fojtogatja a gazdaságot. Ez nem látszik még az első negyedéves adatokon, de a 6,5 százalékos éves gazdasági növekedés mindenképpen csalóka. Az év további részében várhatóan lassulni fog, és 2,5-3 százalék között fog zárni év végén, de egyes előrejelzések szerint nem kizárt, hogy csak szerény 2 százalékos növekedésre számíthatunk.
Az idei költségvetést a kormány 4,6 százalékos növekedésre tervezte, tehát a GDP-bővülés lassulása kevesebb bevételt jelent. A kormány első lépésben a központi közigazgatással szemben próbálja gyakorlatba ültetni a megszorító intézkedéseket, egyrészt újfent közalkalmazotti létszámstopot akar bevezetni, másrészt a minisztériumoknak a javak és szolgáltatásokra fordított kiadásait mérsékelné 10 százalékkal. Kétséges, hogy ezek az egyelőre finomhangolású és kevésbé fájó intézkedések lényeges változást eredményezhetnek az államháztartásban. Egyelőre nincs pánik, hiszen a magas infláció miatt az áfából származó bevételek is jelentősen nőttek az első négy hónap után, így az álamháztartási hiány 1,23 százalék volt, ami 0,52 százalékkal kevesebb a tavalyi év azonos időszakához mérten.
A kormány vissza kel fogjon a kiadásokból, és az eddigi tapasztalat azt mutatja, hogy ilyenkor rendszerint a közberuházások isszák meg ennek a levét, amelyeket jegelnek vagy teljesen megfeledkeznek róluk. Ez azért rossz, mert a kormány főleg beruházásokkal kellene ösztönözze a gazdaságot. A közigazgatás tehetetlenségét mutatja, hogy az uniós helyreállítási alapból mai napig sem sikerült elkölteni egy eurócentet sem, hiszen a kormánynak még nem sikerült teljesítenie az ehhez szükséges feltételeket. Pedig Romániának az egyedüli menekülési útja az uniós pénzek felhasználása, amely komoly oxigént jelent a gazdaságnak ebben a válságos időszakban. A krízis azonban nem cseréli ki a közigazgatást, amely ugyanolyan nehézkesen kezeli az uniós projekteket, ezért félő, hogy hazánk 2026-ig nem fogja tudni elkölteni a rendelkezésére bocsátott csaknem 30 milliárd eurót. Már tavaly decemberben bejött az első 1,8 milliárd euró, de egyelőre felhasználatlanul áll.
Ha már varázspálcát említettem, nem hiszem, hogy az adórendszer módosításából lesz valami, hiszen ez legalább olyan régi próbálkozás, mint az alkotmánymódosítás vagy a közigazgatási reform, amelyekről mindig sokat lehet nyilatkozni, aztán semmi nem lett belőlük. A szociáldemokraták és a liberálisok álláspontja között túl mély a szakadék ahhoz, hogy áthidalható legyen, hiszen a progresszív adózás bevezetése nem érdeke a középosztálynak, az átlagon felül keresőknek, akik elég vékony rétegét képezik a társadalomnak, de annál nagyobb a befolyásuk. A liberálisok ráadásul megígérték, hogy nem fognak adót emelni, ezért nehéz elképzelni, hogy a két nagy párt közös nevezőre tud jutni ebben a kérdésben. Az adóköteles személyek száma pedig vélhetően azért nem fog nőni, mert ehhez a kormánynak olyan hatékony eszközök bevetésére van szüksége, mint a digitalizáció eszközeinek maximális igénybevétele, de ezeket a modern technológiával lépést tartani képtelen adminisztráció nem tudja alkalmazni.
Közben az államadósság folyamatosan nő, meghaladta az 50 százalékot, ami nem szokatlan tőlünk nyugatabbra, viszont hazánk esetében példátlannak számít, ráadásul az adósság nálunk nőtt a leggyorsabb ütemben az elmúlt években, ezért várhatóan a pénzpiacok sem fogják ezt sokáig tolerálni. Az olcsó pénz már el is tűnt a piacról, hiszen Románia még nem is olyan régen 2 százalékos kamattal vett fel kölcsönt, most viszont már csak 8 százalékért jut lejhez. Eközben szociális intézkedésekre van szükség, hiszen az infláció a nemrég még hihetetlennek tűnő 15 százalék felé hasít, így a béremelésben nem részesült dolgozók jövedelme körülbelül ennyivel ér kevesebbet. Mondhatjuk úgy is, hogy ennyivel csökkent a fizetésük. Középtávon az energiaárak alakulása meghatározó lesz, hiszen ha nem mérséklődnek, akkor jövő tavasszal ismét nehézségek állhatnak elő a rezsiköltségekkel. Az állam a mostani ártámogatást nem tarthatja életben hosszú ideig, mert egyrészt a költségvetés sem fogja elbírni, másrészt az energiaszolgáltatók számára is komoly veszteséget jelent. Ez az a pillanat, amikor a kormánynak sürgősen pénzt kell előteremtenie, kérdés, hogy ebben a közdelemben kinek az érdekei fognak jobban sérülni. A költségvetés konszolidációja ugyanis aligha fog sikerülni a bevételek növelése nélkül.
