A különnyugdíjak romániai „képlete” igazán külön történet, a maga különleges összegeivel. Messze nem egyedi eset, s nem is hazai találmány a speciális nyugdíj (vagy szolgálati járandóság). Sőt indokolt is, hogy a nehéz munkakörülmények között dolgozók, vagy veszélyes tevékenységet, foglalkozást végzők majd a nyugdíjuk nagyobb összegében is láthassák, érzékelhessék, hogy elismerték az évtizedek során kifejtett munkájuk kockázatosságát. Mert sorolhatnánk a számos tevékenységi területet (leereszkedni a bányába, naponta a föld alatt dolgozni, vagy mások életéért is felelősséget vállalva elvezetni egy repülőgépet, stb.), amely indokolttá teszi a megkülönböztetett bánásmódot a kereset, majd a nyugdíj tekintetében. Rendszerint a nehéz munkakörülmények nagyobb jövedelmet is jelentenek, és ebből kifolyólag az erre számolt és befizetett nyugdíjjárulék és egészségbiztosítás, meg adó összege is nagyobb. Ellenben vannak olyan kiváltságosabb kategóriák is, mint a rendőrség, katonaság, hírszerzés, igazságszolgáltatás területén dolgozók, ahol a kedvezmények halmozódnak, és olyan „különleges” helyzeteket eredményeznek, aminek következtében egyesek egészen fiatalon, munkaképességük és szakmai tapasztalatuk teljében nyugdíjba jöhetnek, majd rendszerint ismét közalkalmazottként ütik el az időt, persze nem ingyen, hanem halmozva az állami nagy nyugdíjat a nem szégyenletes közalkalmazotti fizetéssel. A másik sokat vitatott „speciális” helyzet meg az, amikor a (szintén viszonylag fiatalkori) nyugdíj összege akár a keresetet is meghaladhatja, hiszen a kiszámításánál, egyes kivételezetteknél, nem veszik figyelembe a befizetett járulékot, tehát messze nem járulékalapú a nyugdíjjárandóság – egyeseknek. Érthető, hogy mindezek a helyzetek ellentétes érzelmeket váltanak ki a lakosságból, pláné, hogy a hatóságok folyamatosan a nyugdíjpénztár likviditási nehézségeiről beszélnek, már el is felejtették, hogy meg volt ígérve a nyugdíjtörvény reformja és az általános nyugdíjátszámítás, hiszen az évek során véghezvitt jogszabályi módosítások számos ellentmondásos helyzetet eredményeznek a nyugdíjak tekintetében. Nem beszélve a keresetekről, azok megadózásáról, a fizetésekre számolt magas járulékokról. Csak ígéretként hangzott el, hogy itt is felül kellene bírálni, újra kellene gondolni az államnak tartozott befizetéseket, amelyek nagy összege miatt továbbra is elterjedt a munkaviszonyban az úgynevezett fekete-szürke zóna és azon belül az illegálisan dolgozók magas aránya.
Újabban – a különnyugdíjak helyzete mellett – felmerült, hogy meg kellene szüntetni a munkabérekkel kapcsolatos minden adókedvezményt. Nem véletlenül, hiszen az állami költségvetésben húsz milliárd lejes lyuk tátong. A médiában híre terjedt, hogy a kormánykoalíciót alkotó Nemzeti Liberális Párt és Szociáldemokrata Párt képviselői a héten erről a témáról egyeztettek, és egyet is értettek abban, hogy a lyukas államkasszát az állami kiadások csökkentésével, új adóintézkedésekkel és adóemelésekkel lehetne betömni. Mivel a mezőgazdaságban és az építőiparban már hosszú ideje nagy problémát okoz a munkaerőhiány – hiszen főleg a szakképzettebbek, vagy a megbízhatóbb munkások külföldre mentek dolgozni –, bevezettek néhány kedvezményt, amivel a munkavállalókat próbálták itt tartani, például nagyobb a kötelező minimálbér, adómentes a kereset egy bizonyos összege, és egészségbiztosítást sem vonnak le az ott dolgozóktól. Na de a büdzsé már képtelen fedezni a növekvő kiadásokat a csökkenő bevételek mellett, és emiatt a kormány kezdett visszavágni ezekből a kedvezményekből, szigorította a feltételeket is, amelyek lehetővé teszik ezeknek a kedvezményeknek az alkalmazását a mezőgazdaságban valamint építkezésben tevékenykedő cégek illetve dolgozók esetében. Nem tudni, ezek a kedvezmények mennyire hatottak eredményesen a két iparágra. De érthető a többi munkaterületen dolgozók elégedetlensége, hogy míg mások tisztességesen fizetik járulékaikat minimálbérre is, egy személy több bevétel esetében minden jövedelme után adózik – addig vannak kivételezettek, akik mindezek alól mentesülnek, majd ugyanolyan vagy jobb szociális ellátásban részesülnek. Mindeközben továbbra is szégyenlősen hallgat mindenki az informatikusok, számítástechnika területén dolgozók még nagyobb előnyeiről, kedvezményeiről, holott ugyanolyan indokolatlan az is, hogy semmilyen adót ne fizessenek az államnak a nettó kétezer eurónál kezdődő fizetéseikből – jegyezte meg egy interjúban nemrég Theodor Stolojan egykori miniszterelnök. A közgazdász végzettségű szakember, valamikor a liberális párt elnöke szerint a kormánynak a felelőssége kezelni ezt a helyzetet, és bár jövőre választások lesznek Romániában, tehát nem népszerű adóemelési vagy kedvezmény megszüntetési intézkedéseket hozni, felelősséggel nem csak valamely politikai pártnak vagy érdekcsoportnak tartoznak. Miért kell az állami költségvetésből támogatni villák, bevásárlóközpontok, szállodák építését – vetette fel a volt miniszterelnök, azt is megjegyezve, az igazságszolgáltatásban dolgozók is a saját nyugdíjrendszerüket, jövedelmüket, halmozott kedvezményeiket, egyszóval a zsebüket féltik.
Foltozni kényszerül tehát a lyukat az állami költségvetésen a kormány, mert betömni nemigen lesz mivel. Sajtóinformációk szerint az e heti egyeztetésen a liberálisok javasolták, hogy növeljék a vendéglátásban az áfát 9-ről 19 százalékra, a szerencsejátékra kivetett adót, emeljék az alkoholtermékek és a dohánytermékek jövedéki adóját, a cukortartalmú készítmények általános forgalmi adóját is növelnék, és tovább csökkentenék a mikrovállalkozások esetében az értékhatárt… Állítólag a koalícióban egyetértenek abban, hogy megszüntessék az építkezésben dolgozókra vonatkozó egészségbiztosítás-mentességet is. Ugyanezt már nem tartanák fontosnak a mezőgazdaságban dolgozók esetében, csupán azért, mert „a behajtott összegek nem segítenék az állami költségvetést”… És akkor megint visszajutunk az indokolatlan különbségekhez, hiszen az adófizetők megérdemelnék, hogy ha nem is feltétlenül mindenben egyenlő, de legfőképp méltányos elbánásban részesüljenek.
A liberálisok szóvivője megjegyezte, hogy a költségvetési kiigazításokat célzó intézkedések nem csak a különféle kedvezmények megszüntetésére irányulnak, számos más elképzelés is van, amelyek célja az állami bevételek növelése, mint például a luxuscikkek megadóztatása vagy a jogdíjak növelése. Ellenben a kormánykoalíció igyekezetét az adózási rendszer változtatásáról fenntartásokkal figyelik a munkáltatói szövetségek oldaláról. Szerintük két lényeges dologról megfeledkezett a politikum ebben a vitájukban, mégpedig a vállalkozókról és általában az adófizetőkről, továbbá arról, hogy ugyanilyen fontos vitát folytassanak a közpénzek elköltéséről is. Éppen ezért elvárják, hogy a következőkben ilyen jellegű változásokról őket ne csak tájékoztassák, hanem meg is hallgassák.
A kormányzási pakliban ez is benne volt, hogy az elkövetkező időszakban több kényes, kényelmetlen és népszerűtlen intézkedést lesz kénytelen meghozni a koalíció. Ezeket az intézkedéseket most könnyebben javasolja a liberális párt, hiszen az elfogadásuk amúgy is a Szociáldemokrata Pártra lesz rosszabb kihatással. A Marcel Ciolacu vezette párt pedig máris visszaesett a népszerűségi listán, a legújabb felmérések szerint, még ha meg is őrizte egyelőre az elsőségét. Az államkasszát pedig továbbra is elsősorban politikai, és nem racionális gazdasági szempontok mintája alapján fogják foltozgatni, így nem fűzhetünk túl sok reményt hozzá, hogy jobb léttel ruházzanak fel a közeljövőben.
