Másrészt a gazdaság-gazdálkodás általában elég gyenge láncszemét képezte az előző kormánynak, erre vonatkozóan elhangzottak korábban is baljóslatok, figyelmeztetések pénzügyi szakemberek részéről is, hogy vészesen ürül az államkassza, rosszak a számítások, téves a gazdaságpolitika, mert - közérthetően vagy közmondásban fogalmazva - puszta malmon, száraz gáton nem sok vámot lehet szedni… Azt, hogy baj van a pénzügyek terén, napok óta tudjuk, hiszen erről szólnak a kormányülések, erről nyilatkozik a miniszterelnök meg a pénzügyminiszter és sokan mások. Év vége, de jövő évi költségvetése az országnak még nincs, mert a politikai csatározások közepette ezzel nem tudtak és nem is akartak foglalkozni. Az eltávolított szociáldemokrata kormány még ígért, még osztogatott, de már kevésbé megfontoltan és tervszerűen, hiszen minden bizonnyal számításba vették azt a helyzetet is, hogy ha távozniuk kell – akkor majd oldja meg a további felmerülő problémákat az új kormány.
És ez a forgatókönyv vált valóra. Az új liberális kormány bejelentette azt, amit mindenki gyanított: hogy katasztrofális pénzügyi helyzetet örököltek. Állítólag a PSD-kormány elmaszatolta a kimutatásokat, nem törlesztett kötelező kifizetéseket, hogy ezzel is még visszatartson egy kevés pénzt az államkasszában, az adóhivatal bevétele messze nem annyi volt, mint kellett volna, mert nem sikerült a szükséges adóbehajtásokat végrehajtaniuk. Hamar kiderült tehát az Orban-kormány számára, hogy képtelenség tartani a tervezett gazdasági növekedést, hogy nagyobb lesz a költségvetési hiány a vállaltnál, meg annál a szintnél is, amit az Európai Bizottság megkövetel, ez pedig felelősségrevonással járhat az ország részére.
Első lépésként és jobb híján a kormány hozzálátott a költségvetés kiigazításnak, levonva egyes minisztériumok büdzséjéből, a legnagyobb vesztes pedig a tanügyminisztérium lett – a kedélyeket azzal nyugtatták, hogy csupán egy programra odaígért összeget vettek vissza, amit amúgy sem lehetne felhasználni a program és aláírt szerződés nélkül… Elvontak még különböző összegeket a mezőgazdaságtól, belügyminisztériumtól, közlekedéstől, kormányfőtitkárságtól, távközléstől. Egyes minisztériumoknak pedig osztottak – a legnagyobb nyertes itt a munkaügyi minisztérium lett közel négymilliárd lejjel, aminek a fele a nyugdíjak, különböző járulékok, szociális segélyek kifizetésére kell.
A lakosság egyik legnagyobb elvárása meg félelme ugyanis erre összpontosult: hogy az új kormány felvállalja-e és betartja-e az előző kormány által megnövelt béreket és nyugdíjakat. Ludovic Orban egyelőre nyugtatgat és bizonygat, hogy minden intézkedést megtesznek annak érdekében, hogy kifizessék az embereket megillető járandóságokat, és ez nem fog “költségvetési apokalipszishoz” vezetni, mint egyesek riogatnak vele. Sőt, arról is biztosított az új kormány, hogy a jövő évi költségvetést a nyugdíjemelések tudatával tervezik meg, és természetesen felvállalják az új nyugdíjtörvényt is, amely két év múlva lép csak hatályba, de a nyugdíjak összegének a növelése a jogszabály alapján már elkezdődött szemptemberben, folytatódik jövőre is elég nagy, negyven százalékos arányban, és az általános nyugdíjkiigazítást is el kellene végezni 2021 folyamán. Ez pedig már nem afféle hab a tortán, hanem inkább egy időzített bombával ér fel a költségvetés számára – és erre több gazdasági, pénzügyi szakember figyelmeztet, többek között a nemzeti bank vezető közgazdásza is.
A lakosságnak nagy többsége nem méri fel a beígért negyven százalékos nyugdíjpont kiigazításnak a valós mértékét és ugyanakkor veszélyét, állítják. A kormányzat által felsorolt esetleges meg lehetséges intézkedések, amelyek bevételéből finanszírozhatnák a nyugdíjalapot - hatékonyabb adóbehajtás, a speciális nyugdíjak megadóztatása, elbocsátások a közigazgatásban, sőt Ludovic Orbannak eszébe jutott az ingatlanvagyon nagyobb megadóztatása is, mert szerinte ezen a téren az európai átlag alatt vagyunk -, a pénzügyi szakemberek szerint messziről nem elégségesek, hogy kiegészítsék azt a hatalmas költségvetési hiányt, amelyet számítások szerint az idei és következő évek nyugdíjpont értékének növelései okoznak majd. A számok és arányok felületes vizsgálata csalóka, hiszen ami csupán egy-két százaléknak tűnik az országos bruttó nemzeti össztermékből, az valójában több tíz milliárd lej. Ezért a legkézenfekvőbb megoldásnak a nyugdíjpont negyven százalékos kiigazításának elhalasztását látják a pénzügyi szakemberek.
De nem csak a nyugdíjak kifizetése körüli bonyodalom képezi az új kormányzás egyik próbakövét, hanem a beígért minimálbér növelése is. Ezt is megígérték, tehát minden valószínűség szerint januártól közel tíz százalékkal lesz nagyobb a bérminimum, ez pedig közel másfél millió alkalmazottat érint az országban. A növekedés valamivel kevesebb, mint amit a PSD-kormány ígért, mert az új kormány Ludovic Orban szerint az “objektív gazdasági mutatók” alapján dolgozta ki a forgatókönyveket a béremelésre, tekintettel az inflációra, a munkatermelékenységre, gazdasági növekedésre, munkanélküliségre. Tény, hogy az elméleteken túlmenően a munkáltatóknak, vállalkozóknak plusz és megnövekedett bér- meg egyéb kiadásaik lesznek függetlenül attól, hogy a bevételeik növekedtek vagy legalább a kiadásaik csökkentek-e, azért, hogy a (mindenkori és jól fizetett kormányzatok) különféle ígéreteit beváltsák. A helyzet, tudjuk, nem könnyű, most az új kormány dolga, hogy megoldja a kutyából szalonna, lyukból folt problématikáját…
