De az is ugyanannyira igaz, hogy a lakosság körében már régóta elkezdődött egy mentalitásváltás, a műanyagmentes életmód egyre nagyobb teret hódít, egyre többen veselkednek neki, hogy kipróbálják ezt az új divatos zöld, környezetkímélő életmódot, a média is rengeteget foglalkozik a témával. Emlékezzünk vissza 2019 júliusára, amikor világszerte műanyagmentes mozgalom indult, és itthon is szép számmal akadtak állampolgárok, akik megpróbálták egy hónapra kizárni életükből vagy minimálisra csökkenteni a műanyag használatát. Ugyanakkor nagyon nehéz mentalitásváltásra számítani egy olyan gazdasági környezetben, ahol a piaci szereplők alig kínálnak műanyagmentes alternatívákat a vásárlóknak, az állami intézmények pedig valóságos sóhivatalok, amelyek inkább eltitkolják a szennyezettséget és a bajokat, csak inkább ne induljon Brüsszelben kötelezettségszegési eljárás Románia ellen.
A szelektív hulladékgyűjtés terén megkockáztatnám, hogy az állam nem a lakosság miatt nem tud egyről kettőre jutni, hiszen a társadalomban, főleg a városokon élő értelmiségiekben már kialakult az igény a szelektív hulladékgyűjtésre, de alig van olyan város, ahol elindult ennek feltételeinek a megteremtése. Kolozsváron is még gyerekcipőben jár ez a folyamat, de jó, hogy legalább elindult valami. Mindaddig amíg korszerű hulladéktárolók megépítése évtizedekbe telik a bürokratikus akadályok és az állami intézmények impotenciája miatt, addig nem lehet az állampolgárokra kenni ezt a felelősséget. Persze, nem egyedül a környezetvédelmi minisztérium fogja megoldani a problémákat, de sokat tehetne azzal, hogy megfelelő képességű személyeket alkalmaz minden szinten a munka elvégzésére.
A miniszter szerint az állami intézmények csak rohanni fognak a problémák után, ha nem következik be a mentalitásváltás. Sajnos, az állami intézmények azért rohannak a problémák után, mert nincs egy világos elképzelés arról, hogy mit kell tenni. S ha van is stratégia, a minisztériumi alkalmazottaknak, és egyéb állami intézményekben tengődőknek – tisztelet a kivételnek -, fogalmunk sincs, hogy azt hogyan kell gyakorlatba ültetni lépésről-lépésre, nincs nyomon követés, hiányzik a kitartó és következetes munka. Ennek oka főleg a hozzá nem értés, a kényelem, az állami apparátus deprofesszionalizálódása, amely az elmúlt harminc évben olyan mérteket öltött, hogy jobb, ha fel sem fogjuk annak valós méreteit, mert csak elmenne az életkedvünk. A miniszter szerint az emberek hozzáállása kell változzon az átütő sikerhez, márpedig ez nem fog változni egyszerűen azért, mert az állami intézmények, beleértve az önkormányzatokat nem képesek egy világos stratégiát kidolgozni, azt megvalósítani, és megszervezni azokat a minimális feltételeket, amelyek a büntetés kényszerével vagy egyszerűen a feltételek biztosításával rávezethetik az embereket a szelektív hulladékgyűjtésre és a környezetkímélő életmód elsajátítására. A mentalitásváltásnak sürgősen az állami intézményekben kell megtörténnie, hiszen konkrétan a szelektív hulladékgyűjtésben a társadalom egészen biztosan előrébb jár, mint a környezetvédelmi minisztérium vagy bármely más állami hivatal.
